Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. március / 1. szám
ANGYALFÖLD A HAZAFIAS NÉPFRONT XIII. KERÜLETI BIZOTTSÁGA ÍS A XIII. KERÜLETI TANÁCS LAPJA • 0 • • ÁLROTO VITÁVAL KÉSZÜLÜNK A KERÜLETI PÁRTÉRTEKEZLETRE Április elején ül össze a XIII. kerületi pártértekezlet. Az MSZMP kerületi bizottsága szükségesnek vélte, hogy a tanácskozásra készülve, az ott előterjesztendő határozati javaslat tervezetét a kerület párttagságának minél szelesebb körével megvitassa. Erről beszélgettünk február közepén dr. Kiss Péterrel, a XIII. kerületi pártbizottság ideológiai titkárával. A párt defenzívába szorul — Az ilyen jellegű vita indítása ma még nem mindennapos jelenség a párt munkastílusában. Milyen céllal kezdeményezte ezt a kerületi pártbizottság? — Tulajdonképpen azzal kell kezdenem: az elmúlt évben jelentkező bizalmi válság egyik fő okát abban látjuk, hogy a párttagság nem volt részese a politikai döntéseknek. Bár az országos pártértekezlet óta sók minden megváltozott — a sorainikban és a szélesebb közélet színterén is —, ebben a tekintetben azonban alapvető változásról még ma sem számolhatunk be. A párt tömegei nem felelősek a hibás döntésekért, de mivel az újonnan szerveződő csoportok a párt egészét hibáztatják a gazdaság nehéz helyzetéért és a politikai intézményrendszer reformjának késedelmes elindításáért, a pártmozgalom defenzívába szorult. Ezen minél gyorsabban változtatnunk kell! S mivel mi egyértelműen valljuk, hogy a felelős társadalmi demokrácia egyik nélkülözhetetlen feltétele a valódi többségi akaratot kötelezőként elfogadó pártdemokrácia megteremtése, már a vitaanyag közzétételével is aktív politizálásra akarjuk késztetni Angyalföld párttagságát. S ez természetesen csak az első lépés: ezt követnie kell a cselekvő részvételnek egy olyan, többszektorú szocialista piacgazdaság megteremtésében, amely a jövedelmet termelő munka és a vállalkozói szellem megbecsülését egyaránt biztosítja. — A kormány jelenlegi gazdaságpolitikája ma a párton belül is élénk vitákat kavar. A dolgozó tömegekben és különösen a szociális szempontból nehéz helyzetű rétegekben fokozódó ellenérzést ébreszt az a törekvés, hogy a kényszerpályán mozgó gazdaság minden terhét az ő vállukra hárítják át. Mit javasol a kerületi pb ennek a helyzetnek a megváltoztatására? Kiutat találni a gazdaság nehézségeiből — Le kell szögeznem: a gazdaság nehéz helyzetéből áldozathozatal nélkül nem tudunk kiutat találni — mondotta dr. Kiss Péter. — Hosszabb távon azonban csak olyan gazdaságpolitikának van létjogosultsága, amely nem a lakosság és a vállalatok terheinek állandó növelésére épít. Véleményünk szerint halaszthatatlanná vált a tulajdonviszonyok reformja. A különböző tulajdonformák között — ide értem a társadalmi tulajdonit, a saját munkán alapuló magántulajdont és a társasági törvény alapján kibontakozó új tulajdonformákat — reális versenyhelyzetet és piaci esélyegyenlőséget kell kialakítani. Támogatnunk kell a szocialista tulajdon hatékony működtetését, a dolgozók érdekeltségének és ezáltal tulajdonosi tudatának kifejlesztését, a teljesítményre épülő vállalati jövedelempolitikát. Mindez természetesen feltételezi és elkerülhetetlenné teszi a gazdaságtalan tevékenységek félszámolását. — Vajon mi lesz ebben a folyamatban a munkahelyeken működő pártszervezetek feladata? — Ezt ma elsősorban a kommuni ta gazdasági vezetők és a különböző irányító testületekben (pl. a szakszervezetben) tevékenykedő kommunisták politikai orientálásában látjuk. A vállalati és intézményi pártszervezetekre vár az a feladat is, hogy cselekvő módon képviseljék a bérből és fizetésből élőik politikai érdekeit, tekintett nélkül arra, hogy fizikai vagy értelmiségi jellegű ez a munka; az érdekérvényesítés mércéje csak a munka hatékonysága és társadalmi szükségessége lehet! fel kell élesíteni a szolidaritás hagyományait — Milyen célokat tűz ki a pártbizottság a szociális szempontból támogatásra szoruló rétegek gondjainak enyhítésére? — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a közvélemény az idősekről, a több gyermeket kis keresetből nevelő családokról és a munkanélküliekről való gondoskodást ne tekintse kizárólag állami feladatnak. Nem törődhetünk bele abba, hogy a társadalmi rétegek bármelyike tartósan a társadalom perifériájára szoruljon! Éppen ezért fel kívánjuk eleveníteni a magyar munkásmozgalomnak a társadalmi szolidaritásra épülő hagyományait. Ezek a hagyományok a múlt században alakult szakmai önsegélyző egyletektől kezdve egészen a felszabadulásig elevenen éltek az angyalföldi munkásmozgalomban, és bár azóta — az állam paternalista jellegéből eredően — többé-'kevésbé feledésbe merültek, mi bízunk abban, hogy a felélesztésükben számíthatunk az angyalföldi kommunistákra. A kerületi pártbizottság javasolja a pártértekezletnék egy olyan alapítvány létrehozását, amelynek éves kamataiból — pártállástól függetlenül — támogatni lehet a szociális szempontból átmenetileg segítségre szoruló kerületi lakosokat. — Hogyan kívánják kialakítani az aktívabb, nagyobb hatásfokú politikai munka feltételeit a lakóterületen? — Meg kívánjuk teremteni a szervezeti lehetőségét annak, hogy a kerületben dolgozó és élő kommunisták maguk dönthessék el, hol kívánnak politikai munkát végezni: lakóhelyükön vagy a munkahelyükön. Itt természetesen a dinamikus egyensúly megőrzését is szem előtt tartjuk, és oly módon erősítjük meg a lakóterületet, mint a politikai élet egyik igen fontos színterét, hogy az ne járjon együtt a munkahelyi pártmunka meggyengülésével. Megítélésünk szerint •a párttagság tenni akarásában még sok kiaknázatlan tartalék van, és az üzemben, intézményben rendszeres pártmunkát nem végző kommunisták szívesen vállalnak értelmes, általuk is hasznosnak ítélt feladatokat a lakóterületen. Ezt úgy képzeljük el, hogy a lakóterületi politikai munka homlokterébe a népképviseleti szervekbe jelölt és azokba beválasztott kommunisták politikai támogatása, a helyi közéletben való aktív politizálás kerüljön. Olyan politikai centrumok létrehozását javasoljuk — képviselői körzetenként —, amelyeknek tevékenységében a körzeti pártalapszerveze- tek kellő felkészültséggel rendelkező képviselői, az üzemi és intézményi alapszervezetek lakóterületi csoportjainak képviselői, a népfront és a Vöröskereszt (Folytatás a 2. oldalon) XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1989 MÁRCIUS
