Angyalföld, 1988 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1988. szeptember / 2. szám

Kerületünk szakmai és társadalmi vezetése hívta fel figyelmünket a Fürst Sándor utcai, Szabó Ferenc zeneszerző nevét viselő Állami Zeneis­kola eredményeire. Ezek objektív értékmérői közé tartozik a növendék­megtartó erő, a zenei pályára történő felkészítés hatásfoka és a verse­nyeken elért helyezések, melyekben a Fővárosi Pedagógiai Intézet össze­hasonlító értékelései szerint az elsők között szerepelnek. Üjságíróként és gyakorló szülőként egyaránt érdekelt a téma, miként lehetett mindezt elérni, s egyáltalán, milyen szerepet vállalhat a nevelés­ben, emberré formálásban a zeneiskola. Minderről még a nyári szünetben, egy ügyeleti napon beszélgettem irodájában Szegedi Enikő igazgatónővel. Szegedi Enikő a második tanévet zárta igazgatóként, egy évig megbí­zással, majd pályázati úton — a kerületben elsőként —, a tantestület vá­lasztása alapján. Egyedüli jelöltként is mód lett volna megvétózni szemé­lyét, a titkos szavazásnál azonban egyhangúlag bizalmat kapott. Ami ta­lán nem is meglepő, ha tudjuk, hogy ezt megelőzően 9 éve tevékenyke- iett az iskola igazgatóhelyetteseként (két magas kitüntetést is kiérde­melve), s már 1966-ban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora-, szolfézsszakának elvégzését követően itt kezdett tanítani a kerületben, a zeneiskola kihelyezett tagozatán, a Thälmann u. 47—49. Sz. Általános Isko­lában. — Emberileg, szakmailag nagy­ba becsültem és sokat köszönhe- ;e'k ia két éve nyugdíjba vonult gazgatómnak, Győriványi Béla* ténak. Eredményeinkben az ő nunlká járnák' személyiségének lágy szerepe van. De eddigi si­kereink záloga feltehetően az. is, logy az 54 tagú tanári kar iszak- nai felkészültsége magas színvo­nalú — szinte kivétel nélkül fel­sőfokú zenei képesítéssel rendel­keznek —, szakos ellátottságunk LO0 százalékos, munkánkat emel- ett kiváló szaktanácsadók is se­gítik. Kollégáim nyitották az új- ■a, egymás módszereinek megis­merésére, átvételére, jó a légkör, i fluktuáció minimális. Ehhez gyekszünk hozzájárulni azzal is, íogy lehetővé tesszük pedagógu- laimk számára olyan területen lolgozni, ahol örömmel és nagy latásfokkal a legoptimálisabbat tudják nyújtani. — Megvallom őszintén, hogy bennem is most, a beszélgeté­sünk kapcsán tisztázódott, mi a különbség a zenei általános és a zeneiskola között. Vagyis, hogy az utóbbi meghatározott tan- és óratervvel, működési renddel bi- ró iskola, de nem kötelező és ki­zárólag zenei tárgyakat oktat, maximálisan alkalmazkodva az általános iskolák órarendjéhez. Mit jelent a tanítás szempontjá­ból a kihelyezett tagozat? — Itt helyben 3(H), a kerület 14 általános iskolájában pedig 550 növendékünk kap zeneórát úgy­nevezett kihelyezett tagozaton. — Gondolom, Angyalföld .terü­leti nagyságát és sokszínű tár­sadalmi összetételét tekintve, nem teljesen azonos feltételek között dolgoznak? — Valóban nem. Itt a közpon­ti zeneiskolában irigylésre méltó a helyzetünk, hiszen 250 fős %A zenetanu iránti igény nem csökken hangversenyteremmel is rendel­kezünk. A közművelődésben való részvételünknek és munkánk el­ismerésének bizonyítékát látom az irányunkban megnyilvánuló figyelemben ás többirányú segít­ségben. Az általános iskolák is egyre inkább igénylik és az ok­tatás- részének tekintik a zenei nevelést. Gondot ókoz azonban a legtöbb helyen az önálló zenete­rem hiánya, pedig erre a nyu­godt oktatás mellett a hangsze­rók megóvása érdekében is nagy szükség lenne.-— Mit tart elsődleges felada­tuknak, a zene 'megszerettetését vagy a kiemelkedő tehetségek gondozását? — Ha lehet egyáltalán sorren­det felállítani, az amatőr képzés talán -fontosabb, hiszen enélkül a másik sem valósulhatna meg. Emellett meggyőződésem, hogy mindkét esetben az igazi cél a szép dolgok befogadására való igény felkeltése. — Milyen eszközök, módszerek alkalmasak ennek elérésére? — A csoportos oktatási for­mák, mint a szolfézs, zeneiroda­lom, zeneelmélet mellett nagyon nagy lehetőségék rejlenek a hangszertanításnál az egyéni fog­lalkozásokban. Ilyenkor a kötő­dés, a bizalom, a kreativitás könnyebben kialakítható, a gyer­mek személyisége sokkal inkább formálható. A különböző koncer­tek látogatásával az élő zenét igyekszünk közel hozni a gyere­kekhez. Bérletsorozatunkat pedig úgy állítottuk össze — korosz­tály, tudás és színvonal szerint —, hogy érzékelhetővé tegyük a tanulók számára, honnan, hová lehet eljutni. — Gazdasági gondoktól terhes környezetünkben milyennek lát­ja a zenetanulás, a zeneiskola jövőjét? — Egyrészt van egy olyan ag­godalmam, hogy ha az iskola nem tudja kellő mértékben fe­dezni a hangszervásárlás, -kar­bantartás költségeit, s a szülők­nek kell azokat megvenni, eset­leg nem a tehetség, hanem a te- hetősség dönti el, hogy ki tanul­hat zenét. Másrészt úgy érzem, a zenetanulás iránti igény nem csökken, s a közeljövőben a de­mográfiai hullámvölgy következ­tében az általános iskolák terem- gondjai mérséklődni fognak, ami számunkra is kedvezőbb helyze­tet teremthet. Dák Andrea ÖlB'J jíeií-ßfcx nov £>.-191 ddß-193 Tlf m-9: Teho-hírek 1988. június 24-ig összesen 2 029 966,— Ft érkezett a lakosság­tól teho befizetés címén. (Az 1988. évi előirányzat 10 400 000 Ft.) A kerületi tanács az 1988. jú­nius 30-án megtartott ülésén — fi­gyelemmel az egyre csökkenő be­fizetésekre, s a lakosság mind na­gyobb számú kritikai megnyilvá­nulásaira — 3 főből álló ideigle­nes bizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy a kerületi tanács tagjai és rajtuk keresztül a vá­lasztók. illetve a körzeti párt- és társadalmi szervezetek vezetősé­geinek állásfoglalását kikérve ja­vaslatot készítsen a tanácsülésre a teho további sorsát érintően. A kerület lakóinak településfejlesztési hozzájárulásából létesítették 1986-ban — amint arról lapunkban már beszámoltunk — a Népszi­geten azt a napközis gyermek- és ifjúsági tábort, ahol kéthetes tur­nusokban mintegy 60 hátrányos helyzetű gyermeket fogadnak. Szak­képzett pedagógusok látják el a gyermekek felügyeletét, akik gon­doskodnak a változatos programokról is. Mozgásigényük kielégíté­sére játszótér, salakos kézilabdapálya, valamint több pingpongasztal áll a csemeték rendelkezésére. Rossz idő esetén a csónaktárolóból kialakított nagyméretű ebédlő nyújt védelmet és ad terí# szá­mukra a foglalkozásokhoz. A kabinok a gyerekek holmijának el­helyezését, továbbá az ebéd utáni pihenést szolgálják. Képünkön egy izgalmas játszma pillanatai (Hégráth) MEGÚJULÓ KÓRHÁZ Üj létesítményekkel bővült a Róbert Károly Körúti Kór­ház. A közelmúltban adták át a 200 ágyas belgyógyászati hotelt és diagnosztikai részleget, továbbá röntgenlaboratóriu- mot és az új telefonközpontot. A kórház büszkesége a 2000 adagos konyha, ahol mérvre- szólóan mintegy 600 beteg részére biztosítják qiz egyéni tálcás tálalásit. A gyógyítás infrastruktúrájában a közvetlen betegellátást szolgáló létesítményeken kívül igen fontos feladat hárul a különféle kiszolgálór&zlegekre is, mint a mosoda, a raktárak és műhelyek — mondja Bakonyi János gazdasági igazgató. — Ezek a részlegek sajnos nem nyújtanak megfelelő munka- körülményeket az ott dolgozóknak, s ezen rövid időn belül változtatni kellene. A legégetőbb gondunk azonban az erősen megrongálódott, rendkívül rossz műszaki állapotú 110(!) éves elmerészleg, amelynek felújítása sokáig nem halogatható. Kép és szöveg: Hégráth Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents