Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1985. augusztus / 3. szám

Teli álmokkal, vágyakkal, tervekkel Új igazgató a József Attila Művelődési Központban A József Attila Művelődési Közpon­tot nemsokára birtokába veheti An­gyalföld lakossága. Az újjávarázsolt ház élére ez év májusában — pályázat útján — Csobánné Gelencsér Ildikót nevezték ki. Személyes találkozásunk­kor először eddigi életútjáról, pályájá­ról faggattam. — Népművelés, könyvtárszakon vé­geztem — mondja az igazgató. — Két gyermekem van. A férjem szerb, s húsz éve agronómus Pomázon. A_népművelő munka szinte minden lépcsőjét végig­jártam. Egy nemzetiségi kisközségben voltam művelődésiház-igazgató, nyolc éven keresztül. Különféle tisztségeket — tanácstag, pártvezetőségi tag, nép- fronttitkár-helyettes — is betöltöttem, mert úgy gondoltam, hogy a népműve­lés nagyon nyitott kell legyen a közélet eseményei iránt. Oda kell figyelni az emberek hétköznapi örömeire, gond­jaira, s személyesen is részt kell venni ezek megoldásában. — Különböző kísérletek ésszívós, ki­tartó munka nyomán — főleg a tár­sadalmi aktívákkal — szép eredménye­ket sikerült elérni. Országos fesztiválo­kat nyertek csoportjaink, s a nemzeti­ségi közművelődés területén intézmé­nyünk évről évre nagyobb elismerés­ben részesült. Nagy öröm volt számom­ra, hogy sikerült az intézményen belül egy német helytörténeti gyűjteményt létrehozni, amely ma is áll. A szenes­pincéből a fiatalokkal együtt kialakí­tottunk egy pinceklubot. 1979-ben, ad­digi munkám elismeréseként Szocialista Kultúráért elismerésben részesültem. Az elért eredményeink alapján bíztak meg 1980 októberében a pomázi komp­lex intézmény igazgatásával. Ez a nagy­község sokkal nagyobb feladatot jelen­tett számomra, mint Dunabogdány. A közel húszezres lélekszámú, heterogén összetételű település a fővárosi agglo­merációs övezetbe tartozik. Szerbek, szlovákok, németek lakják, ezért ösz- szetettebben jelentkezett a nemzetiségi, a cigány- és a munkáskérdés. Ugyan­akkor a gyermekek és az ifjúság köz- művelődésére, a nyugdíjasokkal való foglalkozásra is nagyobb lehetőség nyílt. — Sokat beszélünk a közhasznú mun­káról, azt hiszem mi erősen segítettük a kertbarátokat és a kisállattenyésztő­ket is. Minden területen arra töreked­tünk, hogy a megszokott formákon túl­lépve új utakat keressünk. A Tolcsvay- tanya például a nyitott klub mintáját adta, de jelentős eredményeket értünk el a politikai nevelés területén is. Pa­noráma-sorozatunk havi programjához kapcsolódva — mezőgazdasági, ipari, zenei stb. — a legautentikusabb sze­mélyiségek tartottak előadásokat. El kell mondanom, hogy ez az intézmény nemcsak komplex módon, hanem rentá­bilisan is működött. Ez természetesen nem csupán az én, hanem a kollégák és a velünk együttműködő intézmények érdeme is. Nem hallgathatom el azon­ban, hogy az új elképzeléseimet a helyi vezetők nem mindig fogadták lelkese­déssel, s így a konfliktusokat megelőz­ve, elkerülve, félbehagyott álmok, vá­gyak maradtak bennem, s inkább új úton, új lehetőségekkel próbálkozom. Ettől kicsit keserű a szájízem .. . — Ezek után milyen tervei, elképze­lései vannak, lehetnek Angyalföldön? — Olyan rövid ideje vagyok még itt, hogy valóban csak tervekről, elkép­zelésekről beszélhetek. Mindig az új és a nyitott tevékenységre voltam fo­gékony, s ezt a kollégáimtól is elvár­tam, elvárom. Óriási lehetőségek van­nak Angyalföldön. Nagyon szeretném, ha a kerületben levő intézményekkel, üzemekkel, gyárakkal élő, napi kap­csolatot tudnánk kialakítani. Az együtt­működés csak kétoldalú lehet, ezért megpróbálok tisztességes „üzletet” fel­ajánlani számukra. A társadalmi veze­tőség létrehozásán most munkálko­dunk. Valamennyi réteg, korosztály — remélem —, képviselteti majd magát, s így betöltheti egy egészséges társa­dalmi kontroll szerepét. A komplexi­tás mellett itt is arra törekszem, hogy házunk rentábilisan működjék. Szélesí­teni akarjuk a közművelődési szolgál­tatások körét, ennek első kísérleti ál­lomása a nyári napközis művelődési táborunk. A szülőknek napi program­tervet adtunk a kezébe, s így figyelem­mel kísérhetik, milyen sokszínűén, tar­talmasán telik gyermekeik egy-egy hete — Intézményünk egyik feladata a helytörténeti gyűjtemény gyarapítása Reméljük, hogy a lakótelep új család­jainak is gyökeret, kötődést jelent majd kerületünk, hiszen ahogy Tamási Áron mondta, azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne. A hagyományok felelevenítése lenne például a hajós­ünnep újraélesztése. Sok feladat vár ránk a gyermek- és ifjúsági közműve­lődés területén. A kulturált embertípus kialakítását — vallom — már az óvodá­ban meg kell kezdeni. Éppen ezért az óvodákhoz, iskolákhoz, az oktatás­hoz kapcsolódnunk kell a népművelés adta eszköztár felhasználásával. A Jó­zsef Attila Művelődési Központ techni­kai felszereltsége elavult, a korszerű eszközök hiányában nehéz az ifjúság, a lakosság felé nyitnunk. A számító­gép, a video, a kábel-tv potenciális le­hetőségei ugyanakkor adottak, még ta­lán egy kábel-tv központ kialakítására is. Pályázatot adtunk be az Országos Közművelődési Tanácshoz, hogy ameny- nyire lehetséges, segítsék ezt a prog­ramunkat. Meggyőződésem, hogy ez mindenki számára megtérülne majd. A lakótelepek kulturális ellátásában előbbre kell lépnünk. Augusztus 15—25 között echósszekérrel körbejárva, a munkásszállókig eljutva szeretnénk hírt adni magunkról, hogy a tervezett november 7-i megnyitásunkról időben értesüljenek. — Jövőre a belső udvaron kertmozit, szabadtéri vetítést próbálunk létre­hozni, illetve kisszereplős produkció­nak bemutatkozási lehetőséget bizto­sítani. A nagyterem, helyesebben a színházterem hasznosítására ebben az időben több elképzelésünk is van. Egye­lőre még nem dőlt el, hogyan fog mű­ködni. s a József Attila Színház heti játszási napjainak a száma sem ismert még, ezért nem érdemes a konkrét el­képzelésekről részletesebben szólni. A Színháztudományi Intézet és a Ma­gyar Televízió archívumában őrzött régi, sikeres, filmszalagra rögzített színműelőadások sorozatszerű bemuta­tását is tervezzük. A vetítésekhez kap­csolódva sor kerülne szereplők vissza­emlékezéseire, drámaelemzésre, beszél­getésekre is. Afféle régi színházak és filmek mozija is lehetnénk, különösen akkor, ha a Filmtudományi Intézettel is sikerülne felvennünk a kapcsolatot. A premier előtti vetítés jogát is jó len­ne megszereznünk, mert kerületünk­nek ez a része filmszínházzal ellátat­lan. — Nagyobb léptékű, talán merészebb álom a „Vendégségben Angyalföldön” című sorozat meghirdetése. Ezen a seregszemlén egy-egy megye minden­napi életéről, ipari-mezőgazdasági cent­rumairól, alkotó közösségeiről, amatőr színművészeti munkájáról, színpadi, képző-iparművészeti, zenei, irodalmi alkotó tevékenységéről nyújtanának átfogó képet. Problémamegoldó tevé­kenységeink körébe sorolnám, hogy dr. Benkő László segítségével mentálhi­giénés programokat is szervezünk. — A József Attila Művelődési Köz­pont a főváros vizuális bázisintézmé­nye. Mindenképpen gazdagítanunk kell eszköztárunkat. Talán egyszer létre­hozzuk majd az Angyalföldi Galériát, és tervezzük egy kerülettörténeti ké­peskönyv 'kiadását is. S csak címsza­vakban említem meg, hogy erősítenünk kell a fotós és az amatőrfilmes tevé­kenységet, a zenei nevelést, természe­tessé tenni a családi programokat. A „Csináld magad” mozgalom hasznára lehetnénk, ha egy műhelyünk lenne, ahol egy lakótelepi ember fúrhatna, esztergálhatna, varrhatna. Azt hiszem, az már álomnak is merész, hogy gyer­mekhotelt hozzunk létre. Sok szülő hi­vatalosan kénytelen utazni, lakást re­novál, vagy éppen gondokkal terhelten válófélben van. Jó lenne, ha ilyenkor elfogadható díjtétel mellett szakembe­rek vigyázhatnának a gyerekekre. —■ összességében tehát a közműve­lődési alapellátás a feladatunk. A meny- nyiség mellett minden erőnkkel a mi­nőség emelésére kell törekednünk. Eh­hez persze intézményünk elszántsága, ötletessége kevés, teherbíró képessé­günk véges. A kerület állami és párt­vezetőinek, a művelődési osztálynak határozott és egyértelmű bizalmára, támogatására van szükségünk. A há­zon belül pedig arra törekszem, hogy a kollégák elfogadjanak, a közös nyel­vet most próbáljuk kialakítani, hiszen csak így érthetjük egymást. Csapat­munkát kell végeznünk, mert csak így érhetünk el eredményeket, s talán ak­kor ezek az ébrenálmok, vágyak is megvalósulnak egyszer. Csorba Mária ANGYALFÖLD 12

Next

/
Thumbnails
Contents