Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1985. március / 1. szám

► A demokratikus númozgalom jubileumán Felszabadulásunk 40. évfordulójával együtt emlékezünk meg ezen a tavaszon azoknak a demokratikus szervezetek­nek a jubileumáról, amelyeknek tevé­kenysége ugyancsak 1945-ben indult meg és amelyek azóta elért eredmé­nyeinknek tevékeny részesei voltak. 1945 februárjában kezdte meg mű­ködését a demokratikus «nőmozgalom szervezete, a Magyar Nők Demokrati­kus Szövetsége. Három olyan asszony­nyal ülünk az asztal körül, akik kezdet­től fogva aktív munkásai voltak ennek a tömegszervezetnek: dr. Pándi Iloná­val, Roder Mihálynéval és Nagy Lajos­áéval. — Egy kétszobás Katona József ut­cai lakásban kezdtük — emlékszik visz- sza Pándi Ilona, aki már 1931 óta részt vesz a munkás mozgalomban. — Az V. kerület akkori kommunista párttikárá­nak, Kelen Bélának a megbízásából kezdtem hozzá a mőmozgalom szervezé­séhez. Saját magunk hoztuk rendibe a helyiséget is, súroltunk, takarítottunk, csinosítottuk a második otthonunkat. Akkor még éppen csak feljöttek az emberek a pincéből, s a nőszervezet az­zal fogott munkához, hogy a gyermekek tetvetlenítését, a csecsemők tejellátását szervezte meg. Ez utóbbihoz Zamercev tábornok, Budapest legendás hírű szov­jet városparancsnoka nyújtott számuk­ra segítséget. A Nemzeti Segéllyel együttműködve egy tejkonyhát létesí­tettek, megszervezték a gyermekek or­vosi ellátását. Első segítőtársaik zömmel kommunis­ta asszonyok voltak, akik a nőmozga­lomban végzett munkát kapták pártfeű- adatul. Akkoriban kezdett munkáihoz a Gyapjúmosó, az akkori V. kerület leg­jelentősebb ipari üzeme. Az ott dolgozó asszonyok alkották a nőszervezet egyik legfőbb bázisát. Hamarosan új, tágasahb helyiségbe költözhettek át, a Csanádi u. 19-be. A hatszobás lakásban hosszabb időre berendezkedhetett az MNDSZ. Tevé­keny munkájuk mind nagyobb szám­ban vonzotta a párton kívüli és más koalíciós pártokhoz tartozó asszonyo­kat, lányokat is az MNDSZ soraiba. Sokirányú tevékenységük egyik leg­fontosabb területe továbbra is a szo­ciális gondoskodás volt. Bölcsődét hoz­tak létre a Szent István parkban, majd később egy óvodát a Vág utcában. Ez­zel is segíteni kívántak a korábban kettős elnyomás alatt, a háztartáshoz bilincselve élő asszonyoknak,' hogy munkát vállalhassanak. Eleinte az anyák vonakodtak bölcső­débe adni a kisgyermekeiket, sok elő­ítélet volt még a közvéleményben. Az­tán lassan benépesült az első bölcsőde, az óvoda, mind többen vitték el gyer­mekeiket a gyermekorvosihoz is. Az MNDSZ-nek természetesen nem csak szociális tevékenysége volt. A Csa­nádi utcai helyiség mind jobban politi­kai központtá is vált, ahol rendszeresen összejöttek az asszonyok gyűlésekre, klubdélutánokra. Ez utóbbiakra sokan egész tálakkal hoztak saját sütésű me- laszos süteményeikből. Rendszeressé vált a műsoros délutá­nok szervezése: Basilides Máriát, Pa­22 lotai Erzsit látták vendégül műsorai­kon, amelyeknek szervezését Kelen Hugóné vállalta. Hangversenyt is ren­deztek a Zeneakadémián, amelynek be­vételét a gyermekek támogatására hasz­nálták fel. Pándi Ilona, a szervezet titkára 1945- ben az MKP listáján képviselője­löltként is szerepelt, de mivel akkor a párt még csak 17 százalékot kapott, nem választották meg képviselőnek. 1946 elején a már izmosodó szerve­zet három körzetre tagolódott. A külső körzet a Tisza utcában jutott helyiség­hez. Ebben a körzetben tevékenykedett Roder Mihályné és Nagy Lajosné is (utóbbit ekkor még Bereczkinének hív­ták). A munkáslakta környék asszonyai szívesen mentek el a rendezvényeikre, s vettek részt az általuk szervezett nőtün­tetéseken, amelyeknek fő jelszava ek­kor — az infláció nehéz hónapjaiban — az volt: „Halál a feketézőkre!” A nőmozgalom ebiben az időszakban valóban forradalmi szerepet játszott ab­ban, hogy öntudatra ébresztette az ed­dig minden politizálásból kirekesztett nőket. Egy Dráva utcában lakó asszonyt említenek, aki akkor — 45 éves korá­ban — tanult meg írni-olvasni. — Az első hónapokban. 60 tagunk volt — emlékszik vissza Nagy Lajosné —, ruhákat gyűjtöttünk a sokgyerme­kes családok segítésére. Szerveztük a BCG-oltásokat, felvilágosító munkát végeztünk, mert az anyák egy része nem akarta elvinni gyermekét a védő­oltásra. Aztán egyre .többen lettünk, 1947-ben átköltöztünk egy tágasabb he­lyiségbe a Hegedűs Gyula utcába, ahol műkedvelő csoportunk rendszeresen adott műsorokat, sőt nagy sikerű szil­veszteri mulatságot is rendeztünk. Beszélgető partnereim sorsa nagyon eltérően alakult. Dr. Pándi Ilona 1946- tól 1948-ig az MKP V. kerületi pártbi­zottság osztályvezetőjeként, 1948-tól 1950-ig az MDP II. kerületi pb első titkáraként dolgozott. Később a pártok­tatás volt a munkaterülete, a történet- tudományok kandidátusa lett, végül is az ELTE tudományos szocializmus tan­székének vezetőjeként ment nyugdíjba. Roder Mihályné csaknem egy évtizeden át a Központi Statisztikai Hivatalban, majd 17 évig a KNEB munkatársaként dolgozott, ahonnan 1975-ben ment nyugdíjba. Nagy Lajosné ma is aktív házfelügye­lő, ő már évtizedek óta az ifjúságvé­delem társadalmi aktivistájaként tevé­kenykedik. Veszélyeztetett gyermekek­nek viseli gondját. Az MNDSZ megkezdett művét 1957 óta a Magyar Nők Országos Tanácsa irányításával az üzemekben a nőtaná­csok, a lakóterületen a népfront kebelé­ben működő nőbizottságok folytatják. Tevékenységük manapság is a családok életére, gondjainak megoldására össz­pontosul. S ha az eltelt négy évtized­ben nagy utóit tettünk meg a nők köz­életi aktivitáísámak fokozásában, egyen­jogúságuk kiteljesítésében — ebben her­vadhatatlan érdemei vannak a demok­ratikus nőmozgalomnak. (gy.) ANGYALFÖLD "T\. T pp ° oo p rNonapi umnepseg A nemzetközi nőnap tiszteletére 1985. március 7-én ünnepséget rendeztek a népfront kerületi székházában. Az ün­nepségen részt vett szép számú kerületi és körzeti népfrontaktíva között öröm­mel köszönthettük az ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó Déli Hadseregcso­port szovjet tisztjeit és családtagjaikat is. Az ünnepi köszöntőt Horváth Kál­mán, az OTP XIII. kerületi fiókigazga­tója, a HNF kerületi bizottságának tag­ja tartotta. Ezt követően kitüntetéseket adtak át a lakóterületi társadalmi mun­kában kiemelkedően tevékenykedő ak­tíváknak. Kiváló Társadalmi Munkás kitünte­tést kapott: Vatutin Miklósné, a kerületi tanács vb-titkárságának dolgozója, Finka La­josné, a XIII/15. számú körzeti alap­szervezet párttitkára, Bánfalvy Győző- né, a kerületi népfrontbizottság tagja, Vinczei Rezsőné kerületi tanácstag, Tomann Györgyné, a XIII/15. körzeti népfrontbizottság társadalmi aktívája. Érdemes Társadalmi Munkás kitün­tetésben részesült: Kollányi Gézáné, a kerületi tanács tagja, Bogdán Sándorné, a XIII/4. kör­zeti bizottság tagja. Tóth Lászióné, a XIII/11. körzeti bizottság tagja, Vincze Ferencné, a XIII/18. körzeti bizottság tagja, Szilágyi Endréné, a XIII/8. kör­zet pártbizalmija, Hámori Gyuláné, a XIII/4. körzet lakóbizottsági tagja, Jóga Istvánná, a XIII/4. körzet lakóbizott­sági tagja, Pataki Lászlóné, a XIII/4. körzet lakóbizottsági elnöke, Nagy Im- réné, a XIII/9. körzet lakóbizottsági tagja, Scheer Endréné, a XIII/20. kör­zet aktívája, Kocsis Andrásné, a XIII/ 20. körzet aktívája, Gádor Istvánná, a XIII/20. 'körzet aktívája, Nagy Lajosné, a XIII/5. körzet aktívája, Szekeres Gyu­láné, a XIII/15. körzet aktívája, Raus- nitz Jánosné, a XIII/18. körzet aktívája, Elismerő oklevélben részesült: Gulogi Lászlóné, a XIII/4., Mezei Lenke, a XIII/4., Ottucsák Györgyné, a XIII/4., dr. Asztalos Istvánná, a XIII/2., Öllé Ernőné, a XIII/6., Lukács Jánosné a XIII/6., Lakatos Béláné, a XIII/17., Hídvégi Sándorné, a XIII/17., Nagy Er­nőné, a XIII/17., Sólyom Ilonka, a XIII/17., Mikula Mihályné, a XIII/17., Szűcs Ágnes, a XIII/17., Takács Zol­tánná, a XIII/17., Frank Endréné, a XIII/29., Kreizingerné Fábián Teréz, a XIII/29., és Czinkóczki Józsefné, a XIII/29. körzet aktívája. %

Next

/
Thumbnails
Contents