Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1985. március / 1. szám

Részesei voltak i történelem alakításának IATALOK TALÁLKOZÁSA AUNKÁSMOZGALMI VETERÁNOKKAL Üttörők köszöntik a veteránokat A Magyar Kommunista If­isági Szövetség XIII. kerületi izottsága február 11-én a íossuth filmszínházban ün- epséget rendezett, a kerület inulóifjúsága és a nagyüzemi ISZ-szervezetek aktív rész­ételével, Budapest felszaba- ulásának 40. évfordulója al- almából. Az ünnepség után emutatásra került a „Valahol urópában" című nagy sikerű lm. Az ünnepség Bartók János- ak, a KISZ XIII. kerületi bi- ittsága első titkárának sza- aival vette kezdetét, majd tiffel József szervező titkár léitatta az évfordulót. A má- il szólok kiemelte: — A tör- inelemcsinálás színpadán ott annak a béke erői! Nem fo- adlhatjuk el azt a hamis állí- ist, hogy a békéhez a mérhe- :tlen arányú fegyverkezés ve­it el, amint azt az Egyesült llamok vezetői állítják, öt ildrész országaiban egyszerre iizdenek a békéért, a társa- almi fejlődésért. Visszate- intve az eltelt évtizedekre, a éjárt útra, büszkék lehetünk ért vívmányainkra. Alig egy "nberöltő távlatában még urópa legszegényebbjei közé irtóztunk, s ma már fejlett >ari-agrár ország vagyunk. ma forradalmisága elvá- szthatatlan a hétköznapi lunkánktól — attól, hogy a ize tők tegyenek meg min- ?nt a legjobb képességeik és idásuk szerint a munka, és tálában a munkafolyamatok ►bb megszervezéséért — le- wn elegendő munka, ami egélhetést, jó, kiegyensúlyo- >tt körülményeket teremt az z ünnepség résztvevői egyén, a szűkebb közösség és valamennyi állampolgár szá­mára a Magyar Népköztársa­ságban. Kedves mozzanata volt a megemlékezésnek, amikor a kerület tanulóit jóságának kép­viselői veterán elvtársakkal találkoztak, beszélgettek. E so­rok írójának is megható volt a pillanat. Mert nemcsak a tör­ténelemkönyv leírt sorai kel­tek életre, hanem édesanyja szavai is: „Ravensbrückben a láger egyik barakk épületében feküdtem, mert a láztól már nem láttam, amikor sűrű csiz­maropogásra, fegyverek zajára lettünk figyelmesek ... Aztán megtudtuk, hogy itt vannak a felszabadító szovjet katonák. Az egyik közülük a fejem fölé hajolt és azt mondta oroszul: felszabadítottunk ... Koncent­rációs táborokban, katonai lá­gerban átszenvedett egy esz­tendő utfen — ismét fehér ke­nyeret és sült húst ehettem, forró teát ihattam.” A Német­országban felszabadított női foglyokat Neubrandenburgba szállították, itt a szovjet pa­rancsnokság pecsétjével névre szóló igazolványt állítottak ki, hogy a személyazonosságot igazoló okmánnyal élelmet, ruhát kapjanak és hazatérhes­senek. így tért haza családjá­hoz Magyarországra édes­anyám is, aki akkor 19 éves volt. Naményi Pál vezérőrnagy a fiatalok kérdésére válaszolva elmondotta: 1922-ben született és amikor a SAS-behívót meg­kapta, éppen az első évfolya­mot végezte el a Műegyete­men. 1944 őszén három társá­val együtt megszökött a front­ról, a Horthy-hadseregből. Amikor a II. és a III. Ukrán Front hadseregei már Magyar- ország területén vívták felsza­badító hadműveleteiket, az Ideiglenes Nemzetgyűlés fel­hívására szerveződött demok­ratikus hadseregbe sok száz honfitársával együtt önként jelentkezett katonai szolgálat­ra. Az 50-es évektől a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia ta­nára, 1956-ban a II. karhatal­mi ezred törzsfőnöke volt, 1958-ban Békéscsabára került. 1977-ben kapott tábornoki ki­nevezést. Ma már nyugdíjas vezérőrnagy, aki szívesen tett eleget a katonai Szolgálat, hi­vatás előtt álló fiúk és a tör­ténelmi tanulmányok iránt ér­deklődést tanúsító lányok ké­résének — 'beszélt az évfor­dulóra emlékezve a helytállás, a hazaszeretet egyéni életutak­hoz kötődő, ám társadalmi méretekben kisugárzó ténye­zőiről. Mics János veterán ma 66 éves, 1937-től tagja a pártnak. A munkásmozgalommal a Láng Gépgyáriján dolgozva is­merkedett meg. Mintakészítő­ként magyar, német és cseh származású szervezett munká­sokkal dolgozott együtt. A buohenwaldi koncentrációs­táborban szabadult fel 1945 áprilisában. Hazatért Magyar- országra, s rögtön bekapcsoló­dott az újjáépítés munkáiba. A 75 éves Hankó Mátyás a Viharsarokban született, Bé­késcsabán, ahol a nincstelen parasztság sorsát ismerte meg felcseperedvé családi környe­zetében. Nem volt katona, az ostromot Budapesten élte át bujkálva, 1945 januárjában tért vissza Békéscsabára. A MADISZ helyi szervezeté­nek lett a vezetője. A felsza­badulás utáni években elvé­gezte a műszaki egyetemet is az Országos Tervhivatalban kezdett el dolgozni, ismét Bu­dapesten. Innen ment nyug­díjba. Szívós Ferenc 91 esztendős veterán visszaemlékezése szin­te kiapadhatatlan folyam ... 1894-ben született Kőbányán, nagycsaládos szülők legidő­sebb fiúgyermekeként. Igen korán dolgoznia kellett; inas­éveit Angyalföldön, a Láng Gépgyárban töltötte. 1912. má­jus 23-án a Vérvörös Csütör­tökön jegyezte el életútját a forradalmi munkásmozgalom­mal. Harcoltak a nyolcórás munkaidő, az általános és tit­kos választójog bevezetéséért, hogy a munkásosztálynak is legyen képviselete a parla­mentben. Amikor 1919. már­cius 21-én győzött Magyaror­szágon a proletárdiktatúra, tagja lett az V. kerületi Kato­na- és Munkástanácsnak. A fe­hérterror éveiben 1920 feb­ruárjában őt is letartóztatták az Ostenburg különítmény emberei. Kínzások után 18 ha­vi börtönbüntetésre ítélték. A második világháború ször­nyű napjait bujkálva vészelte át Budapesten. A felszabadu­lás után elsők közt vett részt ő is az újjáépítés munkáiban. A Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettje. A 40. évfordulóra emlékezve történelmi eseményekről szól­tak az elvtársak, nem a tanul­mány igényével, hanem úgy, ahogyan csak azok tudnak szólni, akik szerény, de cse­lekvő részesei voltak a törté­nelmi események alakításá­nak ... Gáspár Katalin Müller Judit felvételei 11 ANGYALFÖLD

Next

/
Thumbnails
Contents