Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. március / 1. szám
ANGYALFÖLD A HAZAFIAS NÉPFRONT XIII. KERÜLETI BIZOTTSÁGA ÉS A XIII. KERÜLETI TANÁCS LAPJA Tisztelettel és őszinte megbecsüléssel köszöntőm Angyalföld lakóit és dolgozóit a főváros XIII, kerületének tanácsa nevében, Magyarország fel- szabadulásának negyvenedik évfordulóján. Városrészünk, szűkebb hazánk egyidős századunkkal — pontosabban a XX. század és a gép< nagyipar találkozásának szülötte. Jellemzője más városrészekkel, településekkel szemben, hogy ide nem lakni, hanem dolgozni jöttek az emberek. A gyárak tulajdonosainak profitot növelő szándékából — a munkások közeli letelepítése céljából — épültek az első barakklakások, majd a tömeges munkáskolóniák. Eles ellentétként — egyebek között az angyalföldi munkások áltál termelt értéktöbblet elsajátításából — az 1920—30-as években megépült c Duna partján az új Lipótváros. Ez történelmünk első fele. Az örökség Angyalföldön elkeserítő volt. Mégis, újkori történelmünk nem a városrési megújulásával, a nyomortelepek megszüntetésével kezdődött. Ettől a városrésztől — hasonlóar Kőbányához, Csepelhez, Miskolchoz és a bányavidékekhez — elsősorban a munkát, a termelést az új termékeket várta az ország. Angyalföld gyáraiban a munkások és alkalmazottak megfeleltet ennek a várakozásnak. Munkájuk mellett derék hadát képviselték a szocialista átalakulásért harcoló tömegeknek — történelmet csináltak a Vác úti gyárak dolgozói, a hét és a tizenhárom ház, a: akkori Tripolisz és belső Angyalföld lakói. A fa sizmustól sokat szenvedett emberek álltak az át alakulásáért harcolók mellé az új Lipótváros la kői közül. Egész népünk sikeres harcából az angyalföldiéi — mindig az élen — tisztességgel kivették a ré szűkét. Az egész társadalom szocialista alapjainál lerakása után az 1960-as évek elején városré szünk arculatán még nem sok változott — törté nelmi elmaradásunkat, mint kölöncöt hurcoltul magunkkal. A Lehel téri ún. „élmunkásházak’ a Béke úti lakóházak, a mai József Attila Műve X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1985. MÁRCIUS lődési Ház és környéke voltak csupán jelei az újnak. A 60-as években kezdtek épülni az első lakótelepek, majd 1975 után rohamos átalakulás kezdődött. A kiépült Duna-part, a szép elrendezésű Gyöngyösi úti lakótelep, a megújult Váci út a metróval és az Árpád-hídi csomóponttal bizonyítja, hogy ma már kerületünk nem barázda újjászülető szép fővárosunk arculatán — egyre inkább méltó része vagyunk egy világvárosnak. Történelmi igazságtevés ez a fejlődés. Az angyalföldi gyáraktól és munkásaiktól ma is sokat vár az ország. Megújulást a munka hatékonysága, a termelés jövedelmezősége és a termékek minősége területén. Az angyalföldi embereknek újra élre kell állniuk egy olyan időszakban, amikor továbbfejlődésünk érdekében átalakulást kell elérni a gondolkodásban és felfogásban, annak érdekében, hogy becsüljük meg jobban és ezáltal vigyázzunk is arra, amink van és, hogy az újat ne csak mástól várjuk, hanem mi magunk is tegyünk érte többet, mint csináltuk 40 évvel ezelőtt. Történelmi tapasztalataink, Angyalföld hagyományai, az itt élő és dolgozó emberek becsülete, alkotókészsége garanciái a további szocialista fej- : lődésünknek. Az életnek — mint mindenhol — itt is vannak örömei és gondjai, de talán egy városrész lakos- í sága és dolgozói együvé tartozásának az érzete : jelentheti az örömök és a gondok egymás közti • megosztását, miáltal az öröm nagyobb, a gond pedig kisebb lesz. Ilyen ennek a természete. Ezért ■ fontos az üzemeken belül és a lakóterületen jól élni a demokrácia lehetőségeivel, mert ezen az : úton bontakoztathatjuk ki a közösségek, az egyes ■ emberek alkotó, jobbító készségét, az adhat teret ; az ügyek és egymás megértésének és ezáltal tá■ mogatásának. E gondolatok jegyében kívánok kerületünk : minden lakosának és dolgozójának e jeles évfor- , dúló alkalmából sikert, szerencsét, életükben sok - örömöt.
