Angyalföld, 1984 (9. évfolyam, 1-3. szám)
1984. június / 2. szám
Kiállítás a könyvtáriban Bizonyára soKan látták Hegedűs Miklós bemutatóját a Dagály utcai Szabó Ervin Könyvtár reprezentatív termében. Az áprilisban megrendezett tárlaton az utóbbi három év munkáiból válogattak a rendezők. — A Gömb, a mai Kruzslák Béla utcában születtem 1949. január 13-án — kezdi a beszélgetést találkozásunkkor a művész. — Itt jártam általános iskolába, és szerencsémre Illés Árpád festőművész volt a rajztanárom. Nagyon nagy szeretettel foglalkozott minden olyan gyerekkel, akiről úgy érezte, ügyes-tehetséges. A képzőművészeti gimnáziumba nem vettek fel, így technikai pályára mentem. Főiskolát végeztem, 1970 óta számítógép- programozóként dolgozom. Kicsiny koromtól kezdve rendszeresen rajzolok, a tanulás mellett is mindvégig festettem. Különböző képzőművész-körökbe, például a Dési Huber- körbe jártam. Három éve már a SZEM-csoport tagja vagyok. Sok új inspirációt adott számomra ez a kör. — Még most is Angyalföldön él? im, inkább talán kicsit szür- realisztikus jellegűek. — Mi az, ami legjobban izgatja alkotás közben? — A színek. Alapélményt nyújt nemcsak a szemlélődésben, hanem alkotás közben is. A színek zeneisége foglalkoztat, úgy szeretnék építkezni, ahogyan zenét varázsolnak a költők. Vannak bizonyos érzéseink, amelyek valóságosnak tűn- nek-tűnhetnek. Ezeket próbálom megfogalmazni, a festészet eszközeivel megjeleníteni. A határozott geometrikus formákat pedig a lágyabb, líraibb színekkel oldom. — Van példaképe? — Nagyra értékelem Kan- dinszkij művészetét. — Könnyen megválik a dolgaitól? — Viszonylag igen, hiszen nem önmagam, hanem a mások örömére készítem a képeimet. — Mik a tervei? — Szeretnék teljesen festőként élni, szeretnék egy műtermet, szeretnék sokat kiállítani, szeretnék ..., de hadd ne soroljam tovább. — Harmincegy éves koromig laktam itt, harmadik éve Budán élek. Azonban visszajárok ide rendszeresen az édesanyámhoz. — Volt már önálló kiállítása máshol is? — Igen, üzemekben, de számtalan csoportos bemutatón is szerepeltem munkáimmal. — Mennyire határozza meg kompozícióit az, hogy Angyalföldön nőtt fel? — A mostani képeimen közvetlenül nem tükröződnek gyermekkori élményeim. Korábban rengeteg városképet festettem. Áttételesen azonban a mostani munkáimon is átsütnek ezek a hangulatok. Nem figurálisak a festményeHegedűs Miklós nyughatatlan, kísérletező alkat. Farostlemezre dolgozik olajjal, de készít színes, fekete-fehér tusrajzokat, linómetszeteket, kollázsokat, alkalmazza a fúvás módszerét is. A Kék térben, Hallgató vulkánok, Áthatások című kompozícióknál az izgatta a művészt, hogy milyen festői eszközökkel lehet különböző érdességeket a látás számára is tapinthatóvá tenni. Különösek színstruktúrái, itt- ott elősejlenek a rücskösnek ható alapok. Színeket ütköztet felületekkel, végül mégis harmonikussá rendezi a képmezőt. A Határvonal már nem csupán kísérlet. Valamiféle lények leegyszerűsített formái „olvashatók ki” a vibráló formákból. Felfelé törnek hallatlan nagy menetek, egymásba mosódások teszik érzékletesebbé, kifejezőbbé az alkotást. A Csillagképek egy különös világképet ábrázol. Megjelenik vízióként itt a föld és az ég, az élők és holtak egyaránt. A Föld és ég lírai hangulata meseszerű köny- nyedséget áraszt. A Többes szám című képen három figura sziluettje rajzolódik ki. Szimbolikus megjelenítésük, hiszen egy ember önmagában a magányt, kettő a társas kapcsolatot, míg három már az egész emberiséget jelképezi a festő számára. Természetesen valamennyi kompozícióról szót ejteni képtelenség. A kiemelésekkel csupán azt szerettem volna érzékeltetni, milyen sokszínű a művész témavilága, mennyire alapos a technikai ismerete. Következetesen járja a maga útját, keresve a megjelenítés, a kifejezés legegyénibb, legkarakteresebb hangját. (cs. m.) Fotók: Hégráth Gyula Egy ifjú matematikus a Berzsenyiből Nyurga, barna hajú fiatalember ül szemben velem a karosszékben. Arcán nyoma sincs az izgalomnak, pedig alig egy órája fejezte be és adta be az orosz írásbeli dolgozatát az érettségi vizsgán. Erdős László, a Berzsenyi Dániel Gimnázium most érettségiző hallgatója, már általános iskolás kora óta szerelmese a matematikának. Az általános iskola „matek”-fei- adatok nem jelentettek számára különösebb erőpróbát, már akkortájt is szívesebben böngészte az emeltebb szintű példatárakat, és rendszeresen bejárt a TIT ifjú matematikusok baráti körébe. Aztán felvették a Berzsenyi matematikatagozatos osztályába, ahol kitűnő tanárok irányításával fejleszthette tovább a tudását. Az eredmények nem is maradtak el: évről évre elindult az Arany Dániel országos versenyen, és megszerezte az elsőséget. 1983-ban a Kürschák József matematikai verseny erős mezőnyéből is sikerült elhoznia az első díjat. Tagja volt a hattagú magyar csapatnak, a 32 ország matematikusainak részvételével megrendezett párizsi világversenyen, és második lett. A televízió népszerű diákvetélkedőjén, a Ki miben tudós? versengésen tízezer diák startolt az ország különböző középiskoláiból. A matematikusok közül nyolcán kerültek a képernyőre, s Erdős László a második helyet szerezte meg. Ez azt jelenti, hogy felvételi vizsga nélkül bekerült Fotó: Serfőző Zsolt az ELTE matematikai szakának hallgatói közé. Emellett a legjobbak társaságában ez év nyarán jutalomutazásra mehet a Szovjetunióba. Otthon szép kis gyűjteménye van már a különböző versenyeken szerzett elismerő oklevelekből, díjakból. Ezek sorát ez év tavaszán egy nem várt kitüntetés gyarapította: a kerületi tanács végrehajtó bizottsága kiemelkedő eredményeiért a Budapestért kitüntető jelvényben részesítette. Az ifjú matematikus már esztendők óta nagy érdeklődést tanúsít a számítástechnika iránt. Kívánjuk neki, hogy az egyetemi tanulmányok során ennek is igazi mesterévé váljék. Sok sikert! B. M. ANGYALFÖLD erővel, de gátat vet ívelésüknek egy merev határvonal, melyen túl a fekete-fehér világ az elmúlást sejteti. A Történés vonal- és színkontrasztja megragadó. Nem csupán homogén felületek, hanem finom át12
