Angyalföld, 1983 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1983. június / 2. szám
Egy pedagógus emlékeiből Ez év január 26-án éleiének 7». évélien elhunyt dr. Szent kereszti Sándor tanár, aki dolgos munkáséletéből 41 éven át tanított a kebel utcai iskolában. Visszaemlékezéseinek közreadásával őrá emlékezünk. Űjpest felől jövet, a Fáy és Frangepán utcánál ért be a villamos a sűrűbben lakott igazi Angyalföldre. Oda. ahol a nyomortanyák, kormot, szennyet árasztó barátságtalan külsejű ipartelepek és a nem sokkal barátságosabb laktanyák, valamint kórházak között olyan élet folyt, amely túlnyomó részben alig nevezhető emberinek. Voltak emeletes bérkaszárnyák, amelyeknek egyes zuglakásaiban nem volt villanyvilágítás, s a „sparherd”- ben nem égett a tűz. Ha ugyan egyáltalán volt ilyen „sparherd” a helyiségben. Számos ilyen lakásban megfordultam. mint a különféle hivatalos összeírásokra kirendelt pedagógus, vagy az iskolai munkával kapcsolatos családlátogatások alkalmával. Elszomorító volt ezeknek a lakásoknak a látványa. Előfordult, hogy egy-egy ilyen lakásnak nevezett sötét zugba csak a nyíló ajtón át szűrődött be fény. Bútor helyett agyonhasznált szalmatörek volt a padlón, s rajta piszkos, rongyos pendelyben néha 4-5 gyerek za- jongott az éhségtől gyötörve és a hidegtől dideregve. Nem akarok túlzásba esni és e képek alapján általánosítani. Tagadhatatlan, hogy voltak munkáscsaládok, akiknek ennél jelentősen kedvezőbb volt a helyzete, akiket a kicsi jövedelem nem ejtett kétségbe, s az apák nem me. nekültek az alkoholizmusba. Ha a Váci úti útvonalat választottuk, akkor sivárabb kép tárult elénk. Az újpesti vasúti össze- kötőhídtól kezdve komor gyárépületek, ócskavastelepek, bérkaszárnyák, düledező viskók, kétes hírű kiskocsmák sorakoztak az út két oldalán. A házsorok mögött, különösen a Duna-part felé rengeteg, többnyire feltöltés alatt álló szemetes, vagy gazzal benőtt „grund”. A mai Árpád- hídfő területén vezetett le a Du- na-parthoz a Bodor utca. Ezen lesétálva a Magyar Rézhengerművek gyártelepe mögött (azóta lebontották) a Vizafogó-gát húzódott (ma is megvan). Ennek tö. vében disznóólhoz hasonló, deszkából összerótt kalibákban emberek laktak nem emberi körülmények között. Ezek a deszkaodúk egy uzsorás vénasszony tulajdonában voltak. Sajnos a nevére már nem emlékszem, de az 8 itt látottakat soha nem felejtem el. Ide 1925-ben kerültem, mint népszámláló. A főváros ugyanis az állami népszámláláson felül az 5-ös években is tartott népszámlálást. Sajnos, ezen a nyomortelepen még az emberek személy- azonosságát sem lehetett megállapítani, mert semmiféle okmánnyal nem rendelkeztek. Ezen nem is lehetett csodálkozni. Ezek az emberi kultúra peremén kívül szorult emberek valósággal állati sorban éltek, s az emberi kapzsiság még ebben a szörnyű helyzetben is kizsákmányolta őket. A piszkos, sötét odúban a szalmafekhelyen kívül semmiféle berendezési tárgy nem volt. Tisztálkodásra semmi lehetőség, csak a közeli Duna. de ezzel a lehetőséggel sem igen éltek, különösen télen. Nem csoda, hogy ezek között a szerencsétlenek között alig volt egészségesnek mondható valaki, s nagyrészt közülük kerültek ki a börtönök lakói is. A fentiekben leírt viszonyok tükröződtek Angyalföld iskoláinak osztályaiban. Sok volt a hiányosan öltözött, mezítlábas, rosszul táplált tanuló. Ha beállt a rossz idő, a hiányzók száma hirtelen felszökött nemcsak a megbetegedett tanulókkal. hanem azokkal is. akiknek nem volt cipőjük, vagy meleg ruhájuk. Megtörtént, hogy a könyöradomány- ból juttatott cipőt, ruhát az anyák eladták, hogy kenyeret, tüzelőt szerezzenek be az árából. Írószerre. tankönyvre sem volt pénzük. Igen sok családban a tanuló hely hiányában nem is volt képes leckéit elkészíteni. A napközi otthonok fejlesztése némi enyhülést hozott, de sajnos ezeknek a befogadóképessége igen korlátozott volt. Akkor ez a probléma egészen más jellegű volt, mint ma. Az akkori napközi a munkásgyerekek számára majdnem hogy a fizikai létet jelentette, ma pedig az elfoglalt szülő helyettesítését, pedagógiai ellenőrzését. Saját munkahelyemről is néhány mondat. A Lehel utcai iskola az úgynevezett Bárczy-kor- szakban épült a Népszállóval egy- időben. Ez a fővárosnak nevezetes fejlesztési korszaka volt. Igen sok modern iskola, középület született Bárczy polgármester idejében. A mi iskolánk is a legmodernebb iskolák közé tartozott. Sajnos megnyitása után alig néhány esztendővel, már szomorú szerepet töltött be: az első világháború alatt hadikórház volt. Még 1924-ben. amikor odakerültem, a lomtárban heverő akváriumok tisztogatása során katonai szuronyt és sarkantyút találtam a limlom között. Jelentős esemény volt az iskola történetében a 30-as évek elején a 8 osztályos népoktatás bevezetése, előbb kísérleti, később állandó jelleggel. Erre a lépésre a megállíthatatlan társadalmi fejlődés kényszerítette az illetékeseket. A haladó erők harcainak eredményeképpen kezdték Osztálytabló a Váci út 89, sz. alatti iskolából, 1926-ból komolyabban venni a 15 aluli gyermekek munkába sának tilalmát. Ezeknek a osztályoknak a nevelését, í koztatását meg kellett c Persze a VII. és VIII. ősz' megnyitása nem jelentette kosított tanítást. Ilyen oktat továbbra is csak a polg; középiskolákban részesülhel tanulók. Ide azonban igen munkásgyerek kerülhetet anyagi és egyéb szelektív j okok miatt. A második világháború a katonai behívások, val más kerületbeli iskolaép igénybevétele miatt a munj lyamatossága, zavartalanság mindig volt biztosítva. Az c pedig az iskola épületét se mélte meg. Több belövés < tetőzetet, a III. emeleti oí termeket és az I. emeleti 1 házat. Egy lövedék pedig pörte az épületet igen hat; díszítő oszlopos kilátótori kát a sarok feletti tetőn ahol ma csak az egykori nek tetőlándzsája szomor Ép ablak természetesen cs: eldugott mellékhelyiségekéi radt. Budán még dörögtél ágyúk, amikor 1945 februá jén, néhányan megkezdtük melék eltakarítását. Én is ; jártam be Újpestről a K kórház közeléből, egy-ké krumplival az oldalzsákom törmelék eltakarítása utá ablak-kérdést kellett megi Kartont kaptunk a MKP körúti szervezetétől, ahoni utcai szemét- és romhalmo! bukdácsolva, kis kézikocsii tűk haza a kb. 4 mázsás s mányt. Az üvegszilánkokat lakkeretből üggyel-bajjal c lítottuk. s helyükbe karto kát helyeztünk. Ez persze volt kielégítő megoldás, me a szél és eső ellen nyújtotl védelmet. Szerencsére az ic általában elég kedvező vol március közepére a nehez borzott kicsiny tanulósí megindítottuk a nevelőmunkát. Persze, a sötét 1 ablakok nem sok fényt bo tak át, s így villanyfény™ lett dolgozni. Később a 1 felcseréltük a több fényt csátó, olajjal áztatott csorr papírral. Majd végre máji nius hó folyamán üvegabl; áradt be a fény az osztályi a munka is egyre rendszer vált a gyarapodó létszámú lyokban. A következő ta pedig az iskola fejlődésébe jelentőségű változás 1 megindult a szakrendszerű tagozatú általános iskola i zése. ÁNGY/
