Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1982. március / 1. szám

Zászlóbontás 1957 márciusában VETERÁN ÍEJÚSÁGI VEZETŐK EMLÉKEIBŐL Ma is aktív, a termelő mun­ka és a közélet sűrűjében él az a generáció, amelynek tagjai 1957 márciusában újjáélesztet­ték az ellenforradalomtól meg­tépázott ifjúsági mozgalmat. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség 25 év előtti zászlóbontásához kevés legen­da, kevés név, sok tett fűződik. És ha a mai tizen- vagy hu­szonévesek között akadnak, akiknek „hősi korszaknak” tűnnek azok az évek, nem is tévednek, hiszen . a zászlóbon­tás után sorra-rendre alakul­tak az üzemi, iskolai KISZ- szervezetek. A fiatalok szem­beszálltak a természet erőivel a Hanságban; vasárnap is oda- álltak a gépek mellé, hogy a VIT-műszakon előteremtsék a világ fiataljainak találkozójá­ra utazó magyarok útiköltsé­gét. Földes Róbert 1957 nyarán lett a XIII. ke­rületi KISZ-bizottság agitációs és propagandatitkára, később a kerület KISZ-titkára. Meg­bízatása — mint akkor többe­ké — a mai fiatalok számára hihetetlenül kezdődött. Ami­kor hazaérkezett a moszkvai világit júsági találkozóról, a kerületi bizottságról már visz- sza sem engedték a Magyar Acélba, ahol korábban DISZ- tisztségviselő volt. A kerületi KISZ-bizottság „székháza” a Váci út 50-ben akkor egyetlen szobából állt. A tágas helyiség a kerület fia­taljai életének központja lett. — Gyönyörű korszak volt — mondja Földes Róbert, aki raa a Gyár- és Gépszerelő Vállalat személyzeti és szociális igaz­gatója —, nem néztük az órát és nem tudtuk, mi a fáradtság. Egy-egy rend ruhánk volt és az összedobott tíz forintból vettünk magunknak a szem­közti Lehel piacon felséges tíz­órait, amit a zöld posztós asz­talon, a KISZ-bizottság sze- dett-vedett bútorzatának leg­jobb darabján együtt fogyasz­tottunk el. Azután ment min­denki a dolgára. — Az Erkel Színházban, 1957. március 21-én Komócsin Zoltán mondta el a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség programbeszédét, s ezt a programot adtuk mi tovább a gyárakban, üzemekben, isko­lákban. Voltak, akik kimentei? a nagygyűlésekről — mond­ván: ez a program nekik nem kell — de a többség maradt. És akik ottmaradtak, azok nagy botorságról és politikai szilárdságról tettek tanúbi­zonyságot. Voltak iskolák, ahol a tanárok ellenezték a szerve­zet megalakulását, ott a gyere­kek — elsősorban a kommu­nista szülők gyerekei — óvták, védték a KISZ ügyét. — A Budapesti Bizottságon is hamar megtudták: Angyal­föld fiataljaira számíthatnak. 1958-ban, a KMP megalakulá­sának negyvenedik évforduló­ján több e2er fiatal vett részt a fáklyás felvonuláson. A han­sági rohammunkában nem egy­szer a norma háromszorosát ásták ki a mi gyerekeink. Még ’57 nyarán elindítottuk az if­júsági akadémiát a bizottság egyetlen szobájában — teríték­re kerültek itt a világnézet, a vallás, a nagypolitika, sőt a szexualitás kérdései is. Igazság szerint voltak néhá- nyan, akik kezdetben húzódoz­tak a Kommunista Íj júsági Szövetség névtől. Végül is azoknak lett igazuk, akik azt mondták: nyílt program, őszin­te beszéd kell. Nincs szüksé­günk- semmiféle kerülő útra. Rövidesen beigazolódott:- a tiszta, világos célokért valóban lehetett mozgósítani a gyereke­ket. Minél nagyobb volt a fel­adat, annál nagyobb büszke­séget jelentett részt venni a végrehajtásában. Ezt az időt még az jellemezte, hogy min­dig többen voltunk, mint amennyire előzőleg számítot­tunk, bővében voltunk a fia­talok önálló, helyi kezdemé- nyezéseihek. Albrecht Károlyné ma a Fémmunkás Vállalat sze­mélyzeti és szociális igazgató­ja. Angyalföldön, a Juta-házak egyikében született nagyapja kétszobás munkáslakásában, s ugyanott látta meg a napvilá­got az ő kisfia is. A család éle­te négy generáción át kapcso­lódott a „Vörös Jutagyárhoz”, ahol a fiatalok 1957 tavaszán Albrecht Margitot választották meg KISZ-titkárnak. Nem egyezett bele, hogy függetle­nítsék. Sokszor égett a villany az asztalán, mikor a délutáni műszak hazafelé tartott, és ott­hon is folytatta a munkát: ab­ban az évben érettségizett a Bolyai Textilipari Technikum­ban. 1945-ben 17 évesen ke­rült a gyárba — akkoriban azon versenyeztek a munkás­nők, hogy a tető nélküli csar­nokban ki tud több orsót fel­fonni, anélkül, hogy az egyet­len fűtött helyiségbe menne melegedni. 1956. december negyedikén — néhány nappal azután, hogy a munkástanács elllenforradal- mi hangadója mint nem kívá­natos személyt kitiltotta a gyárból — nyolcadmagával megalakította a pártot az ak­kor kétezer dolgozót számláló Jutában. Olyan hangosan éne­kelték az Internacionálét, hogy az utcára is kihallatszott. S ta­vasszal a párt megbízásából megalakult a Jutagyár 60 tag­ból álló KISZ-szervezete. Nem sokáig voltak ilyen kevesen: a taglétszám hamarosan a több­szörösére nőtt. — Klubbá alakítottuk az egyik raktárnak használt helyiséget — mondja —, éjjel-nappal dol­goztunk. Magunk építgettük, festettük. Azután elkezdődött a klubélet és ez idevonzotta a jutás lányokat. Vettünk egy nagy kosár csokoládét, abból osztottunk jutalmat a fejtörők legjobbjainak. Nálunk rendez­tük Budapesten az első kettős KISZ-esküvőt: Kádár elvtárs ajándékot küldött a fiatalok­nak. Még menyasszonytánc is volt. — Akkoriban még nem volt anyagi bázisa a KlSZ-szerve- zeteknek: teremtettünk ma­gunknak. A gyárban szombat éjjelre aknatisztítást vállal- túnk — a kereset fele a fiata­loké volt, másik fele a KISZ- szervezeté. Az volt a büntetés, ha valaki nem jöhetett. Saját erőnkből rendeztük be a klu­bot és még autóbusztúrára is jutott. Részt vettünk a Hanság lecsapolásában is. Kikötötték ugyan, hogy csak fiúk mehet­nek, de én, mint titkár meg­szegtem az előírást. Mentsé­gemre szolgáljon, hogy én is kitermeltem vézna fiatalasz- szonyként a normát, a férfiak­nak előírt három köbmétert. Együtt dolgoztunk, együtt él­tünk a kerületi KlSZ-bizott- sággal és a pártszervekkel. — 1959-ben VIT-műszakot szerveztem. Jóváhagyták a mi­nisztériumban, a pártbizottsá­gon, már csak a szakszervezet hozzájárulását vártuk, hogy vasárnap dolgozhassunk. Ezer- egyszázan jelentkeztek. Csü­törtökön azután megérkezett a válasz: nem! Pánikba estem: ezeregyszáz ember lelkesedése, odaadása volt a tét! A telefon­hoz mentem. Kádár János tit­kárságának úgy mutatkoztam be: Albrecht Margit, a Ken­der-Juta KISZ-titkára vagyok. A párt központi bizottságának első titkára másfél óra múlva visszahívott: — „Elvtársié, a rámbízott pártfeladatot telje­sítettem — mondta. — Vasár­nap megtarthatják a VIT-mű­szakot.” A krónikák a KISZ negyed­századdal ezelőtti megalakulá­sáról kevés legendát jegyeztek fel, inkább csak a „hétközna­pi” tetteket. Fennmaradt vi­szont a mű: Angyalföld KISZ- sze.rvezeteinek ma tizenhárom- ezer tagja van. Molnár Zsuzsa Egy kép 1959-ből: a KISZ-bizottság vezetői a VIT-stafétátvárják a pártbizottság székháza előtt ANGYALFÖLD

Next

/
Thumbnails
Contents