Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. március / 1. szám
Zászlóbontás 1957 márciusában VETERÁN ÍEJÚSÁGI VEZETŐK EMLÉKEIBŐL Ma is aktív, a termelő munka és a közélet sűrűjében él az a generáció, amelynek tagjai 1957 márciusában újjáélesztették az ellenforradalomtól megtépázott ifjúsági mozgalmat. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 25 év előtti zászlóbontásához kevés legenda, kevés név, sok tett fűződik. És ha a mai tizen- vagy huszonévesek között akadnak, akiknek „hősi korszaknak” tűnnek azok az évek, nem is tévednek, hiszen . a zászlóbontás után sorra-rendre alakultak az üzemi, iskolai KISZ- szervezetek. A fiatalok szembeszálltak a természet erőivel a Hanságban; vasárnap is oda- álltak a gépek mellé, hogy a VIT-műszakon előteremtsék a világ fiataljainak találkozójára utazó magyarok útiköltségét. Földes Róbert 1957 nyarán lett a XIII. kerületi KISZ-bizottság agitációs és propagandatitkára, később a kerület KISZ-titkára. Megbízatása — mint akkor többeké — a mai fiatalok számára hihetetlenül kezdődött. Amikor hazaérkezett a moszkvai világit júsági találkozóról, a kerületi bizottságról már visz- sza sem engedték a Magyar Acélba, ahol korábban DISZ- tisztségviselő volt. A kerületi KISZ-bizottság „székháza” a Váci út 50-ben akkor egyetlen szobából állt. A tágas helyiség a kerület fiataljai életének központja lett. — Gyönyörű korszak volt — mondja Földes Róbert, aki raa a Gyár- és Gépszerelő Vállalat személyzeti és szociális igazgatója —, nem néztük az órát és nem tudtuk, mi a fáradtság. Egy-egy rend ruhánk volt és az összedobott tíz forintból vettünk magunknak a szemközti Lehel piacon felséges tízórait, amit a zöld posztós asztalon, a KISZ-bizottság sze- dett-vedett bútorzatának legjobb darabján együtt fogyasztottunk el. Azután ment mindenki a dolgára. — Az Erkel Színházban, 1957. március 21-én Komócsin Zoltán mondta el a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség programbeszédét, s ezt a programot adtuk mi tovább a gyárakban, üzemekben, iskolákban. Voltak, akik kimentei? a nagygyűlésekről — mondván: ez a program nekik nem kell — de a többség maradt. És akik ottmaradtak, azok nagy botorságról és politikai szilárdságról tettek tanúbizonyságot. Voltak iskolák, ahol a tanárok ellenezték a szervezet megalakulását, ott a gyerekek — elsősorban a kommunista szülők gyerekei — óvták, védték a KISZ ügyét. — A Budapesti Bizottságon is hamar megtudták: Angyalföld fiataljaira számíthatnak. 1958-ban, a KMP megalakulásának negyvenedik évfordulóján több e2er fiatal vett részt a fáklyás felvonuláson. A hansági rohammunkában nem egyszer a norma háromszorosát ásták ki a mi gyerekeink. Még ’57 nyarán elindítottuk az ifjúsági akadémiát a bizottság egyetlen szobájában — terítékre kerültek itt a világnézet, a vallás, a nagypolitika, sőt a szexualitás kérdései is. Igazság szerint voltak néhá- nyan, akik kezdetben húzódoztak a Kommunista Íj júsági Szövetség névtől. Végül is azoknak lett igazuk, akik azt mondták: nyílt program, őszinte beszéd kell. Nincs szükségünk- semmiféle kerülő útra. Rövidesen beigazolódott:- a tiszta, világos célokért valóban lehetett mozgósítani a gyerekeket. Minél nagyobb volt a feladat, annál nagyobb büszkeséget jelentett részt venni a végrehajtásában. Ezt az időt még az jellemezte, hogy mindig többen voltunk, mint amennyire előzőleg számítottunk, bővében voltunk a fiatalok önálló, helyi kezdemé- nyezéseihek. Albrecht Károlyné ma a Fémmunkás Vállalat személyzeti és szociális igazgatója. Angyalföldön, a Juta-házak egyikében született nagyapja kétszobás munkáslakásában, s ugyanott látta meg a napvilágot az ő kisfia is. A család élete négy generáción át kapcsolódott a „Vörös Jutagyárhoz”, ahol a fiatalok 1957 tavaszán Albrecht Margitot választották meg KISZ-titkárnak. Nem egyezett bele, hogy függetlenítsék. Sokszor égett a villany az asztalán, mikor a délutáni műszak hazafelé tartott, és otthon is folytatta a munkát: abban az évben érettségizett a Bolyai Textilipari Technikumban. 1945-ben 17 évesen került a gyárba — akkoriban azon versenyeztek a munkásnők, hogy a tető nélküli csarnokban ki tud több orsót felfonni, anélkül, hogy az egyetlen fűtött helyiségbe menne melegedni. 1956. december negyedikén — néhány nappal azután, hogy a munkástanács elllenforradal- mi hangadója mint nem kívánatos személyt kitiltotta a gyárból — nyolcadmagával megalakította a pártot az akkor kétezer dolgozót számláló Jutában. Olyan hangosan énekelték az Internacionálét, hogy az utcára is kihallatszott. S tavasszal a párt megbízásából megalakult a Jutagyár 60 tagból álló KISZ-szervezete. Nem sokáig voltak ilyen kevesen: a taglétszám hamarosan a többszörösére nőtt. — Klubbá alakítottuk az egyik raktárnak használt helyiséget — mondja —, éjjel-nappal dolgoztunk. Magunk építgettük, festettük. Azután elkezdődött a klubélet és ez idevonzotta a jutás lányokat. Vettünk egy nagy kosár csokoládét, abból osztottunk jutalmat a fejtörők legjobbjainak. Nálunk rendeztük Budapesten az első kettős KISZ-esküvőt: Kádár elvtárs ajándékot küldött a fiataloknak. Még menyasszonytánc is volt. — Akkoriban még nem volt anyagi bázisa a KlSZ-szerve- zeteknek: teremtettünk magunknak. A gyárban szombat éjjelre aknatisztítást vállal- túnk — a kereset fele a fiataloké volt, másik fele a KISZ- szervezeté. Az volt a büntetés, ha valaki nem jöhetett. Saját erőnkből rendeztük be a klubot és még autóbusztúrára is jutott. Részt vettünk a Hanság lecsapolásában is. Kikötötték ugyan, hogy csak fiúk mehetnek, de én, mint titkár megszegtem az előírást. Mentségemre szolgáljon, hogy én is kitermeltem vézna fiatalasz- szonyként a normát, a férfiaknak előírt három köbmétert. Együtt dolgoztunk, együtt éltünk a kerületi KlSZ-bizott- sággal és a pártszervekkel. — 1959-ben VIT-műszakot szerveztem. Jóváhagyták a minisztériumban, a pártbizottságon, már csak a szakszervezet hozzájárulását vártuk, hogy vasárnap dolgozhassunk. Ezer- egyszázan jelentkeztek. Csütörtökön azután megérkezett a válasz: nem! Pánikba estem: ezeregyszáz ember lelkesedése, odaadása volt a tét! A telefonhoz mentem. Kádár János titkárságának úgy mutatkoztam be: Albrecht Margit, a Kender-Juta KISZ-titkára vagyok. A párt központi bizottságának első titkára másfél óra múlva visszahívott: — „Elvtársié, a rámbízott pártfeladatot teljesítettem — mondta. — Vasárnap megtarthatják a VIT-műszakot.” A krónikák a KISZ negyedszázaddal ezelőtti megalakulásáról kevés legendát jegyeztek fel, inkább csak a „hétköznapi” tetteket. Fennmaradt viszont a mű: Angyalföld KISZ- sze.rvezeteinek ma tizenhárom- ezer tagja van. Molnár Zsuzsa Egy kép 1959-ből: a KISZ-bizottság vezetői a VIT-stafétátvárják a pártbizottság székháza előtt ANGYALFÖLD
