Angyalföld, 1982 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1982. november / 3. szám
SZÉLESRE JÁRJUK A KAPUKAT BESZÉLGETÉS A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ IGAZGATÓJÁVAL Űj évad, új vezetés a József Attila Színházban. Nyomós okok és érvek arra, hogy fölkeressük Szabó Ervin igazgatót, és föltegyük neki a kérdést : — Negyed évszázad eltelte után — amióta a József Attila Színház létezik — milyen' utakon indul el az idén a társulat? Milyen célok vonzzák az új évadban? Mennyire kívánnak Angyalföld színháza lenni, megőrizve a hagyományokat és milyen mértékben kívánnak ebből a hajdani „bűvkörből” kilépni? — Nehéz kérdések — válaszol Szabó Ervin —, mégis megpróbálok rájuk feleletet adni. A múlt mindenesetre eligazít, fogódzókkal szolgál. Huszonöt esztendővel ezelőtt, a színház indulásakor Angyalföldön — mondjuk ki bátran — nem volt színházba járó közönség. Egy igen vékony réteg járt be a Nemzeti Színházba, a Vígszínházba vagy más színházakba. Az akkori vezetés célja nem lehetett más, mint az, hogy vígjátékokkal, bohózatokkal, eleve „közönségsikeres” darabokkal becsalogassa a közönséget a nézőtérre. Akkoriban alakult ki az a vonzó elgondolás: „szórakoztató népszínházzá” tenni a József Attila Színházat gondolással Indította műsorpo- litikáját? — Jól értette, erről van szó. — Szeretnénk az Angyalföld olvasóit is tájékoztatni az új elgondolásról. — Több helyen, köztük a televízió egyik adásában is kifejtettem törekvésünket. El akarjuk érni, hogy a József Attila Színház egy legyen a színházak közül, mégpedig olyanformán, hogy két dolgot erősen megtartsunk: egyrészt a közvetlen környezetünk közönségét, másrészt a színház színvonalát. Ennek valóra váltása műsorpolitikai és szervezési kérdés. Magyarán: jó színházat kell csinálni és ebbe a jó színházba kell behozni a közönséget. Ha nem mondunk le az igényességről és valóban gondosan válogatunk az előadásra szánt darabok közül, akkor ezt a közönség is megérti és méltányolja azzal, hogy bejön a színházba, sőt, hozza a rokonságot, az ismerősöket is. — És a negyedszázados hagyományok? Azok a bizonyos szórakoztató darabok? — Szerintem vannak Jő és rossz hagyományok. A hagyományok közül a jókat ápolni, védelmezni szükséges. Ügy gondolom, a József Attila Színház sok jó hagyománnyal rendelkezik. Színházunk vezetése egyöntetűen vallja, hogy továbbra is helyt kell kapjon színpadunkon az Igényes szórakoztatás. Igen, az idén is műsorra tűzünk zenés darabokat. Az évadot — íme a példa — a „Perrichon úr utazása” című kétrészes bohózattal kezdtük. A zenés, kacagtató játék — Eugén Labiche és Eduard Martin műve — nagy sikerrel, telt házakkal megy színházunkban. Anélkül, hogy itt darabcímeket sorolnék, hadd említsem' meg, hogy Kassák Lajos „Angyalföld” című művét is szeretnénk színpadra vinni. Vajon melyik színház tűzné ezt műsorára, ha nem éppen mi?! Amint említettem, Szemes Mari, Harkányi Endre és Fehér Anna a „Perrichon úr utazása” című bohózatban hagyományőrző, a sajátosságokat megtartó, azokra figyelő színház akarunk lenni. Jó színházat csinálni — Fentebb említette, hogy jó színházat szeretnének csinálni s ebbe a jó színházba bevinni a közönséget. Ön szerint melyek a „jó színház” ismérvei? — Röviden válaszolhatok a föltett kérdésre. De én egy kicsit másként teszem föl magamnak a kérdést. Hiszen — szerintem — ez a lényeg: miről kell szólnia a jó színháznak? A válasz: a társadalmi valóságról. — Ennyi az egész? — Ez minden. Képzelje csak el, milyen élményben van része a nézőnek, aki a maga és környezete mindennapjaival találkozik a színházban! És nem is akárhogyan! Sűrítve és művészi hőfokon, a kedvenc, szívébe zárt színészeinek tolmácsolásában. — Nem könnyű dolog. Ehhez jó darabok, vagyis jó írók kellenek. Változott a környezet — Meddig tartotta magát ez » koncepció? — Sokáig, nagyon sokáig. Igazán nem akarok bántani senkit, de vizsgálat alá véve az előbb mondottakat, próbáljunk szembenézni a „szórakoztató népszínház” elgondolással Ez az elgondolás szinte a legutóbbi időkig két nagyon fontos tényt íiem vett figyelembe. Az egyik: a színház környezete megváltozott. Környezet ulatt itt most értem a tájat, a városképet és az embereket. Hogy ne mondjak mást: az utóbbi két évtizedben három új lakótelep nőtt ki a földből a színház környékén. A másik tény, amely elkerülte a figyelmet: a József Attila Színházba nemcsak Angyalföldről, nemcsak a környékről jártak és járnak nézőink. Honnan? A távoli kerületekből is, a Belvárosból is! — Ha jól értem, akkor' a Színház új vezetése már az idei évadban tekintetbe vette a fentieket és valamiféle más el— Színházunk — amely egy a sok közül — már most arra törekszik, hogy napjaink problémáira, társadalmi kérdéseire érzékenyen reagáló írókkal dolgozzék együtt. A színház egyébként a legkollektívabb munkaterületek egyike, ahol a rendezőre, művészeti titkárra, a díszlet- és jelmeztervezőre éppen olyan fontos és nagy feladat hárul, akár a színészre, ■ színházi szabóra, a díszlet- munkásokra vagy éppen az Igazgatóra. Az író szerepe mégis elsődleges: az általa írt anyaggal dolgozik mindenki. Ezért meghívásos drámapályázatot hirdettünk. Bízom benne: ha egyetlen jó, mai témájú darab az eredménye, a siker máris százszázalékos. — Es a klasszikus darabok? — Ha színházi gárdánk jól Bsszekovácsolédik, a klasszikus darabok is műsorunkra kerülnek — fejezte be nyilatkozatát Szabó Ervin igazgató. Mit tehetünk hozzá mindehhez? Sok sikert és jó színházat Angyalföldön! Bíró András 13 ANGYALFÖLD
