Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. március / 1. szám
Mégis lesz élet a romokon!” Emlékek, dokumentumok 1945-ből A Szovjet Hadsereg 30. lövészhadtestének egységei 1945. január 11. és 18. között szabadították fel kerületünket. Szinte a felszabadulás első óráiban megalakult a Magyar Kommunista Párt legális angyalföldi szervezete, majd a párt kezdeményezésére megindult a közigazgatás, a Nemzeti Bizottság és a rendőrség megszervezése. Ezek olyan történelmi tények, amelyekkel az elmúlt évtizedekben több visszaemlékezés, könyv és újságcikk is foglalkozott. Mostani szerény kis megemlékezésünkben azokról az egykori névtelenekről szólunk, akik ezekben a nehéz időkben — a költő szavait idézve — „tették, amit kell”. Még a kerületben is folytak a harcok, amikor 14-én vagy 15-én a Dráva utcai egykor Hellas nyomdában Povárny Jenő, régi illegális kommunista kiszedte az „Angyalföld Népéhez” szóló röplapot, amelyet aztán a Szegedi úton levő Schönberger nyomdában ki is nyomtattak. A kerülettel szemben fekvő Margitszigeten csak február 1-én fejeződtek be a harcok. Werleiri Ferenc, Kruzslák Béla, Láng László, Povárny Jenő régi szervezett munkások és még sokan mások, akiknek nevét érdemes lett volna az utódok számára feljegyezni, a pesti parton levő hídláb mellől először a Duna jegén, majd a „jéghídon” segítettek a szigeten harcoló szovjet katonáknak lőszert átjuttatni. A Váci úton ezekben a napokban csontig lefaragott lótetemek hevertek, a pincékből előmerészkedő emberek mo- tyójukat kézikocsin húzva vagy taligán tolva keresték otthonukat a kitört ablakú épületekben. Részlet a Magyar Acélárugyár Rt. üzemi bizottságának jegyzőkönyvéből, amelyet Köbei Miklós vezetett 1945. január 18-án: „Együttes határozattal elindítottuk a munkafolyamatot, megkezdtük a romok eltakarítását, a gépek rendbehozatalát. Az áramhálózat rendbehozását az Elektromos Művektől kértük.” A Selyem- és Gyapjúgyár Rt. (XIII. Váci út 177.) a Szabadság című napilapban felszólítja összes alkalmazottait, hogy az „üb megválasztása céljából február 13-én, kedden délelőtt 11 órakor jelenjenek meg a gyártelepen”. Egy hirdetés szövege: „Orosz katonai munkák kivitelezésére több vasesztergályost, lakatost, vasöntödéi gépformázót és 8 segédmunkást, továbbá egy orosz tolmácsot felvesz a Friedrich Siemens Művek (Váci út 85.). Igazolvány és élelmezés biztosítva.” Kerületünk felszabadítása soirán 36 szovjet katona áldozta életét, őket a Béke téren helyezték el közös sírba, s e sír fölé emelték később a felszabadulási emlékművet. Sokan voltak, akik a hozzátartozóikat keresték, eltűntek után érdeklődtek. Az Üj Szó egyik februári számában Kovács Bálintné, Jász u. 47. szám alatti lakos kért tudósítást a kislányáról, akit még 1944 novemberében Győrött a Vörös- keresztnek adott át azzal, hogy Pestre hozzák. A Szociáldemokrata Párt központi lapjában, a Népszavában a XIII. kerületi párt- szervezet Cs. Molnár János, Biliczky Sándor, Mukk Lajos, Mautner Sándor elvtársakról kér értesítést. „Gyomrunk korgott az üres levestől, kezünk a fáradságtól már remegett, asszonyunk a sarki fűszerestől a babot már rég hitelbe vette meg .. (Részlet egy 1945-ös versből) Ezekben a hetekben nehezen megszerzett lóhús, száraz borsó, kukorica, bab szerepelt legtöbbször az angyalföldi munkáscsaládok „étlapján”. Űjabb idézet a Magyar Acélárugyár üzemi bizottságának 1945. február végén kelt jegyzőkönyvéből: „Kezdődött az élelmezésért valö küzdelem, semmink se volt, se élelmünk, se pénzünk . . . Többen az éhségtől, a fáradságtól összeestek. Őrölt sárgaborsóból próbáltunk kenyeret, pogácsát készíteni.** A lakosság élelmiszerellátásában a kerületi pékek is igyekeztek segíteni. Fábri Ferenc Teve utca 45. szám alatti sütőmester a harcok alatt, majd azok befejezése után is megszakítás nélkül dolgozott, hogy a környék lakóinak kenyérellátását biztosítsa. Trutzl Adolf- né a Dagály utcában férje távollétében megkezdte a munkát a sütödéjében. Ruzicska Gyula a Szabolcs utcában, Stahl Miksa a Szent László úton a harcok alatt megrongálódott pékségükben sütötték a kenyeret. A kerület felnőtt lakói közül bizonyára sokan emlékeznek a Béke téri burgonyaosztásra. Budán még folytak a harcok, amikor a Vágány utcai kertészetben megkezdték a növényházak helyreállítási munkálatait, s ennek eredményeként 1945 tavaszán már zöldségpalántákat adhattak el a lakosságnak. A Váci út 61. szám alatti iskolában a következőket jegyezték . fel akkoriban: „A tanulók a hiányos táplálkozás miatt nagymértékben vérszegények és gyengén tápláltak.” A kiéhezett gyerekek szülei, sápadt, lefogyott munkások mégis elindultak véradásra a Gyöngyösi útra, amikor a szovjet parancsnokság vért kért a sebesült katonák számára. Ott volt Ritter István, egykori internacionalista, Láng László, régi illegális kommunista és még sok százan, amint arról a korabeli tudósítás beszámolt. „Az utcákon még romok hevertek és tombolt rajtunk a megvadult kaszás, a mi kezeink pedig maltert kevertek, hogy fedelünk legyen majd a tavaszon.** (Részlet egy korabeli versből) Kerületünkben az 1945-ös összesítés szerint 62 épület teljesen megsemmisült, 276 súlyosan, 1450 könnyebben megrongálódott. A felszabadulást követően Budapesten először a Váci úton indult meg a villamos- közlekedés, 1945. február 7-én, 55-ös jelzéssel. Három napig közlekeäett a járat, február 10-én 9 óra 5 perckor azonban áramhiány miatt leállt. Az újjáépítésben oroszlán- részt vállaltak a nagyüzemek munkásai. A Magyar Kommunista Párt 1945 májusi országos pártértekezletén Lakatos Miklós, a GANZ Hajógyár dolgozója elmondhatta: „Az újjáépítés és jóvátétel kérdésében a GANZ Hajógyár rpunkásai a legnagyobb és legjobb túl- produkciót fogják végezni.” A nagyüzemi dolgozók mellett a kisiparosok is tevékeny részt vállaltak az újjáépítésben. így például Bári Lőrinc ács az Üteg utcából tíz középület és húsz magántulajdonban levő lakóépület tetőszerkezetének újjáépítését végezte A Hazafias Népfront kerületi bizottsága mellett működő Képzőművészek Baráti Köre tagjai legszebb festészeti alkotásaikat mutatják be a népfront Váci úti székházában március végén megnyíló kiállításukon. el. Barts Vince és Budinszky Ignác kéményseprők gyakran életüket is kockáztatva javították meg a bombázások és a harcok következtében megrongálódott, beomlott kéményeket. Kovács János üveges a Szabolcs utcából a harcok befejezése után azonnal elkezdte a lakások ablakainak rendbetételét és több iskola, középület üvegezését is elvégezte. Erdős István fuvarozó az Országbíró utcából hamar befogta két lovát és két kocsijával szállítási munkákat vállalt a kerületben, majd a Kossuth- híd építésében is kezdettől annak befejezéséig részt vett. Terényi Pál műszerész közreműködött a Rádió műszaki berendezéseinek helyreállításában és része volt abban, hogy a Magyar Rádió 1945. május 1-én megkezdhette rendszeres adásait. Angyalföldről mintegy 10 ezer ember vonult fel 1945. május 1-én nyolcas sorokban, menetük hossza 1500 méter volt, a Dózsa György úttól a Fáy utcáig ért. A Hazafias Népfront ez év januárjában tartott budapesti küldöttértekezletére készült el a „Budapesti Közéleti Névmutató 1945—1950” című kiadvány. A benne szereplő több száz név között 88 olyan személyre akadunk, akik kerületünkben az élet megindításának, a közélet megszervezésének tevékeny részesei voltak. Közülük Angyalföldön és a kerület határain túl is közismert Kámány János, Kruzslák Béla, Kelen Béla, Láng László, Povárny Jenő, Szerémi Borbála, Werlein Ferenc neve, de szerepel a kiadványban Csapó Károly, dr. Cseúz László, Gál Minke, Kálmánfi Ferenc, Popik János, Sárközi Sándor neve is. Mindannyian ott voltak azok soraiban, akik az élet megindításának ebben a nehéz időszakában eredményesen segítették új világunk megszületését. Jelenics József Kommunista műszakot vállaltak a GELKA dolgozói a szociális támogatásra szoruló idős emberek segítésére. A kommunista műszak eredményeként — a Hazafias Népfront VII. kongresszusa tiszteletére — márciusban az I. sz. öregek napközi otthonának gondozottait 6 db fülhallgatós táskarádióval látták el, a n. sz. öregek napközi otthonára pedig a tv-vétel feltételeinek Javítása céljából új tetőantennát szereltek fel, társadalmi munkában. ANGYALFÖLD
