Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. szeptember / 2. szám
Népfrontmunka a 8-as körzetben AI IFJÚSÁGVÉDELEM AKTÍVÁI Régi alapigazság: a lakóterületi társadalmi munka akkor hatékony, ha nem a kitalált feladatokhoz igazodik, hanem az élet adta feladatok felé fordul. Arra, hogy ezt a követelményt szerencsésen és hatékonyan lehet teljesíteni, példa a XIII/8-as nép'- mtkörzet munkája. Erről beszélgettünk Bitó András körzeti titkárral és Mikula Mi- hályné ifjúsági felelőssel. Akadnak veszélyeztetett fiatalok — Nagy területet fog át a körzet: a Rákospataktól a Dózsa György útig, a Béke utcától a Váci útig terjed. Sokan lakják, de egy kicsit „elöregedett”, hiszen a lakóházak jelentős része a harmincas években épült, és az ideköltö- zők akkor voltak fiatalok. — De ha túlnyomórészt öregek lakta körzet ez, akkor hogy-hogy mégis ifjúságvédelmi munkájáról ismert? — Ügy kezdődött — mondja Bitó András —, hogy rájöttünk: ifjúsági bizottságnak pedig lennie kell. Nemcsak azért, mert ez előírás, hanem azért is, mert jócskán vannak a mi kornyékünkön veszélyeztetett fiatalok. És akadt egy lelkes „nyugdíjasunk”, aki ezt a feladatot el is vállalta. A „nyugdíjas” egy mosolygás, erős alkatú, szőke fiatalasszony, akit súlyos műtétek után leszázalékoltak. Korábban adminisztratív munkakörben dolgozott — pedagógus sosem volt —, de most mégis úgy érezte: szabad idejében ezen a területen akarja hasznosítani magát. Miért"' — Az indítékot talán az adta, hogy a szomszédunkban lakó idős ember 12 éves fiú unokája, aki a Róbert Károly körúti átmeneti ifjúsági otthonba került, agy csomó gyógyszerrel öngyilkosságot kísérelt meg — mondja Mikula MihálVné. — Akkor kezdtem tépelődni rajta: "lyen ügyekben, ilyen embereken hogyan lehetne segíteni? És elmentem a tanácsházára a gyámügyiek... . mit tehetnénk a hasonló esetek megelőzésére? Ott megörültek, hogy jövök, mert annyi a munkájuk, és olyan kevesen vannak hozzá, hogy minden segítőkész embert tudnak használni. így kezdtük. Ma már az öttagú ifjúsági bizottságon kívül 3-4 ember külső aktívaként is segíti a munkánkat. Helyszíni látogatások — Könnyű kezdet volt? — Hát... amikor elmondták a tanácsnál, h gy mi is a környezettanulmány-készítés. és főleg azt, hogy hová is kell emiatt mennünk, nem mindenki volt közülünk lelkes. Ügy, első hallásra rabiátus, agresszív, garázda embereknek tűntek azok. akiket fel kellett keresni. Az ifjúsági bizottság férfi tagjai nem is vállalták ezt elsőre. Mi meg ketten — Boda Istvánnéval — úgy gondoltuk: nem ijedünk meg, mégiscsak megpróbáljuk. Elkezdtük. Talán a bátorságunk, talán női mivoltunk hatott, de az eddigi 60-70 meglátogatott helyen még sosem ért minket inzultus, mindig a legudvariasabb hangot használták velünk. Volt olyan lakás, amely rendetlenebb és koszosabb volt egy putrinál is, de ott is tisztelettudóan, rendesen fogadtak az emberek. Ügy érzem: sok helyen azt láttuk, hogy nem az emberekkel van a baj, hanem a körülményekkel, amelyek között élnek. — És a férfiak? Most már merik csinálni? . , — Dolgoznak ők is, de a munka másik részét végzik, ahhoz inkább van kedvük és talán türelmük is. Schödl Gábor, aki „civilben” műszerész, például túl „rendőrinek” érezte ezt a környezettanulmány-készítést, ezért azt vállalta, hogy olyan családok helyzetét méri fel, amelyek árva, állami gondozott gyermekeket akarnak örökbe fogadni. — Többször is elhangzott már a szó: környezettanulmány. Mi ez, és hogyan készítik? — Kapunk a gyámügyiektől egy nevet, címet, és egy cédulán néhány főbb adatot: ki, miért veszélyeztetett ott, mire is kíváncsiak a gyámügyi szervek? Ki kéri a tanulmány készítését: tanács, bíróság vagy más szerv? Milyen a lakás, ahol a meglátogatottak laknak, milyen a berendezése, a tisztasága? A fiatalkorú, aki miatt a tanulmányt készítjük, hogyan él, kikkel barátkozik, milyen társaságba jár? Milyen a család anyagi helyzete? Mit lehetne tenni, hogy a körülményeik javuljanak? Azután az általunk készített tanulmányt összevetik egy hasonló, korábban készülttel, és így derül ki, hogy változott-e a helyzet az adott családban. A gyámügyiek segítőtársai — Találkoztak már ilyen változással? — Még nem. mert csak február-március óta végezzük ezt a munkát, tehát nemigen volt még „ismétlő” látogatásunk. — Milyen segítséget jelent ez a gyámügyiek számára? — Az ott dolgozókat sok, hiábavaló járkálástól szabadítjuk meg. Gondoljunk utána: ha csak 4-5 embert kellene nekik egy héten megkeresni, mennyi idejük veszne el feleslegesen? Ml most már tapasztalatból tudjuk, hogy egyrészt ezek a kieső, sokszor csak gyalog elérhető címek időben milyen távolságra vannak, másrészt előfordulhat, valahová négyszer kell elmenni, amíg egyszer is otthon találunk valakit. De a tanácsi dolgozóknak emellett még az ügyfeleket is kell fogadniuk a hét három napján, és gyorsan kell határozatokat, döntéseket hozniuk. Rájöttünk, amióta magunk is csináljuk: ezt nem is lehet napi 8 órai munkaidőben mara-. déktalanul elvégezni. S a gyámügyi dolgozók azt mondják, hogy amióta ezt a gondot legalább részben átvettük tőlük, lassan legalább az elmaradásaikat be tudják hozni. — És az öregek? — A gyámügyön az idős emberek gondjaival is foglalkoznak, a gondozottakkal. így ebben a munkában is részt veszünk. — Mostanában mi volt az aktuális feladat? — Az állami gondozott gyerekek mind haza akartak jönni a nyári szünidőben. A kérdés viszont az, hogy az otthoni környezet veszély nélkül nyújt-e erre lehetőséget? Ezt kellett sok helyen megnéznünk. Pártfogói feladatot is vállaltunk nemrég egy állami gondozásból kikerült 17 éves szakmunkás fiatal mellett. És egy érdekesség: nemcsak a körzethatárokon belül dolgozunk, hanem az egész kerületben, ha kell. Az elismerés sem marad el — Azzal is további segítséget nyújtanak a tanácsi dolgozók munkájához — teszi hozzá Bitó András körzeti titkár—, hogy rögtön le is gépelik a környezet- tanulmányokat, így azokat azonnal az ügyiratokhoz lehet csatolni. Munkájukat jutalommal is elismerték: 1000-1000 forintot kaptak —, de elhiheti bárki, hogy ez egyáltalán nem arányos a befektetett idővel, energiával, fáradsággal. Ezt csak lelkesedésből lehet végezni. — És hogy egyeztetik össze ezt a munkát a magánélettel? — Én heti két „kimenőnapot” szabadítok fel magamnak erre a célra — mondja Mikula Mihályné —, és ez ellen a férjem sem szól semmit, hiszen neki a focira vannak „kimenőnapjai” ... Zsuzsa meg mindig otthon ült a három gyerekével, mint bedolgozó. Sápadt volt, fáradt, és nem ment sehová. Ez a munka mintegy „kiegészítő sportként” hat rá, a sok sétálástól lassan már le is barnult... — Milyen a „teljesítmény”? — A kereséssel és a beszélgetéssel együtt 2-3 órába is beletelhet, amíg egy családnál az ember elvégzi a feladatát. Naponta legfeljebb négy családot érdemes felkeresni, a többit egyszerűen nem lehet bírni „kapacitással” — legalábbis ez a tapasztalatunk. És arról, hogy ezt a munkát másutt is elismerik, ismét Bitó András, a körzeti titkár beszél: — Mikula Mihálynét és Schödl Gábort, akik ezen a feladaton kívül is, ahol csak tudják, kiveszik a részüket a közösségi munkából, most tüntették ki az „Érdemes Társadalmi Munkás” jelvénnyel. És aminek külön örülhetünk: igaz, hogy elöregedett a körzet, de ez a példa is jelzi, hogy értelmes, eredményt felmutató munkára a fiatalok is mindig kaphatók! Szatmári .Tenő István 14 ANGYALFÖLD
