Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. október / 3. szám
PILLANATKÉPEK AZ Kissé módosítva jut eszünkbe a dal: van a Visegrádi utca sarkán egy kis palota... Illetve nem is olyan kicsi, van az helyenként hatemeletes is. És a tetszetős, kék színű épületről, amely a Victor Hugo utca és a Visegrádi utca találkozásánál áll, a környékbelieken kívül is sokan tudják: ez az „EMO” épülete. „EMO”, pontosabban ELEKTROMODUL. A név már meg is mondja, mivel foglalkozik ez a nyolcszáz embert — közöttük szép számmal kerületi lakosokat is — foglalkoztató vállalat. Az „elektro” szótag az elektronikai iparra enged asszociálni — és ez egyik legdinamikusabban fejlődő iparágunk —, a „modul" szó pedig a köznyelvben alkatrészt jelent. A megfejtés máris adott: ez a vállalat az elektronikai ipart látja el alkatrésszel, azaz „TEK”-válla- lat (termelőeszköz-kereskedelemmel foglalkozik), de azzal a sajátos vonással, hogy önálló export-import joga is van. Kiss Ernő vezérigazgató irányításával évente hétmilliárd forintot forgalmaznak. Pillantsunk bele egy kicsit a vállalat életébe, lássunk a falak mögé: mi minden történik itt, és hogyan? A vállalat a hatodik ötéves terv során az elektronikai iparhoz méltó tempóban fejlődött, értékesítési forgalma közel kétszeresére nőtt a jelzett időszakban. Nemcsak a hazai ipar alkatrészellátását biztosítja, hanem a magyar alkatrész- gyártók exportját is intézi, mind a szocialista, mind a tőkés országiok piacain. A tőkés export négy év alatt kétszeresére emelkedett (sok vállalatunk akad, ahol ezt csak szeretnék elmondani...), és az export-import arány is kedvezőbben alakult. Itt tehát „kicsiben” megértik és meg is valósítják a népgazdasági egyensúly biztosítására „nagyban” elfogadott programot. .. Az ELEKTROMODUL széles körű tevékenysége során mintegy 4000 hazai s külföldi vevővel, és közel ezer szállítóval tart fenn kapcsolatot — sokan ismerik tehát ezt az angyalföldi címet. Világcégek mellett, mint a Siemens és az IBM, kis és közepes vállalatok, szövetkezetek is előfordulnak a széles partnerskálán, például a Sárisápi Űj Élet Termelő- szövetkezet vagy az Universal Ipari Szövetkezet. A termelőszövetkezet nyomtatott áramkörű lemezeket szállít, s az IBM részére az „EMO” közvetítésével bérmunkát végez — az Universal pedig a sok vevő egyike. Amilyen sokoldalú az elektronikai ipar, olyan széles áruválasztékkal dolgozik természetszerűen az ELEKTROMODUL is. A növekvő forgalom indokolta, hogy ma már a Visegrádi utcában jórészt csak a „szellemi munkát”, azaz az üzletkötési, szállítási és szervezési tevékenységet végzik. A raktárak már nem fértek itt el, Rákospalotán új raktárbázist épített a vállalat. A forgalmazási körben előforduló több mint százezerféle cikk azonban már ezrt az öt éve épített új raktárbázist is „kinőtte”, ezért még újabbat terveznek a főváros határain kívül, Dunakeszin. Persze, azért munka maradt bőven a központban is: napi 6—800 szállítólevelet és számlát Kell kiállítani, ami nem kis felelősséget igénylő feladat, különösen, ha azt is hozzászámítjuk, hogy a vállalat napi pénzforgalma kb. 60 millió forint! Mindehhez természetesen a korszerű elektronikai ipar szülöttére, a számítástechnikára is szükség van. Ennek alkalmazása az ELEKTROMODUL-nál tizenöt éves múltra tekint már vissza. Hollerith-gépekkel kezdték, majd ezeket lyukszalagos automaták követték, amíg a vállalat rá nem ébredt: a kialakuló nagy számítóközpontok bérmunka-lehetőségeit is ki lehet használni. Azután jött a saját számító- központ: ma még „csak” R— 10-es számítógép működik a vállalatnál (az adatrögzítés mágneskazettás berendezéseken történik) — de már épül és várhatóan két éven belül munkába lép az új számító- központ is, amelyben R—35 típusú számítógép dolgozik majd. A most működő R—10-es számítóközpont feldolgozza a vállalat számviteli rendszerének adatait, elvégzi a forgalmi és analitikus könyvelést, kezeli a folyószámlarendszert és nyilvántartja a vállalat devizakeretét. Az áruforgalmi osztályokon display-ket (képernyős kijelzőket) telepítenek, amelyeken a kívánt adat igen gyorsan, írásban feltűnik. A számítógépes adatfeldolgozás segítségével tudták megoldani azt, hogy egy-egy nagy sorozatú termék előállításával foglalkozó vevőknél új, korszerű kiszolgálási formákat valósítsanak meg. Ennek értelme az, hogy a kiszolgált vállalat termelését végül is kevesebb forgóeszközzel, kisebb raktárkészlettel tudja végreÉLETÉBŐL hajtani, ezzel is megvalósítvá a takarékos gazdálkodás egyik kitűzött célját. És ez az igazi összmunka, amikor mindez nemcsak a termelővállalatnak az érdeke, nemcsak ott gondolnak erre, de már az alkatrészkereskedelmi vállalat is eleve úgy valósítja meg saját fejlesztési elképzeléseit, hogy segítse a ráutalt termelőt a cél elérésében. A hetedik ötéves terv folyamán további előrelépésre készülnek: integrálják a vevő és a szállító kapcsolatát, a számítógépes technikát távadatátvitel segítségével tovább fejlesztik, és ennek révén szinte iparági szinten lehet nyilvántartani — és szükség esetén átcsoportosítani — az alkatrészkészleteket, ezzel is tovább növelve annak lehetőségét, hogy az elfekvő készletek kialakulását megelőzzék. De ne csak a termelésről beszéljünk, hanem arról is, hogy a kerület mindannapjai- ban hol látják a vállalat szerepét: például — a FÉMMUNKÁS Vállalattal együttműködve — a Vág utca és a Visegrádi utca sarkán három pontházat építettek, és ebben az ELEKTROMODUL dolgozói közül több mint ötven család kapott lakást — de a kerület elosztható lakásállománya is bővült e házakban! Az iskolapatronálási akcióban is részt vesz a vállalat: a Rajk László utcai általános iskola gondjain rendszeresen az „EMO” tmk-sai segítenek. A népfront, a Vöröskereszt akcióiban is tevékeny részt vállalnak, a kerületért kommunista szombatokon vesznek részt, és így tovább, bizonyítva: a korszerű munka és termelés mellett a közösségi életből is részt vállalnak! Szatmári Jenő István ANGYALFÖLD 15
