Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1980. október / 3. szám

PILLANATKÉPEK AZ Kissé módosítva jut eszünk­be a dal: van a Visegrádi utca sarkán egy kis palota... Il­letve nem is olyan kicsi, van az helyenként hatemeletes is. És a tetszetős, kék színű épü­letről, amely a Victor Hugo utca és a Visegrádi utca talál­kozásánál áll, a környékbelie­ken kívül is sokan tudják: ez az „EMO” épülete. „EMO”, pontosabban ELEKTROMODUL. A név már meg is mondja, mivel foglalkozik ez a nyolcszáz em­bert — közöttük szép számmal kerületi lakosokat is — foglal­koztató vállalat. Az „elektro” szótag az elektronikai iparra enged asszociálni — és ez egyik legdinamikusabban fej­lődő iparágunk —, a „modul" szó pedig a köznyelvben al­katrészt jelent. A megfejtés máris adott: ez a vállalat az elektronikai ipart látja el al­katrésszel, azaz „TEK”-válla- lat (termelőeszköz-kereskede­lemmel foglalkozik), de azzal a sajátos vonással, hogy önálló export-import joga is van. Kiss Ernő vezérigazgató irányítá­sával évente hétmilliárd fo­rintot forgalmaznak. Pillantsunk bele egy kicsit a vállalat életébe, lássunk a falak mögé: mi min­den történik itt, és hogyan? A vállalat a hatodik ötéves terv során az elektronikai ipar­hoz méltó tempóban fejlődött, értékesítési forgalma közel kétszeresére nőtt a jelzett idő­szakban. Nemcsak a hazai ipar alkatrészellátását biztosítja, hanem a magyar alkatrész- gyártók exportját is intézi, mind a szocialista, mind a tő­kés országiok piacain. A tőkés export négy év alatt kétszere­sére emelkedett (sok vállala­tunk akad, ahol ezt csak sze­retnék elmondani...), és az export-import arány is kedve­zőbben alakult. Itt tehát „ki­csiben” megértik és meg is valósítják a népgazdasági egyensúly biztosítására „nagy­ban” elfogadott programot. .. Az ELEKTROMODUL szé­les körű tevékenysége során mintegy 4000 hazai s külföldi vevővel, és közel ezer szállító­val tart fenn kapcsolatot — so­kan ismerik tehát ezt az an­gyalföldi címet. Világcégek mellett, mint a Siemens és az IBM, kis és közepes vállalatok, szövetkezetek is előfordulnak a széles partnerskálán, például a Sárisápi Űj Élet Termelő- szövetkezet vagy az Universal Ipari Szövetkezet. A termelő­szövetkezet nyomtatott áram­körű lemezeket szállít, s az IBM részére az „EMO” közve­títésével bérmunkát végez — az Universal pedig a sok vevő egyike. Amilyen sokoldalú az elekt­ronikai ipar, olyan széles áruválasztékkal dolgozik természetszerűen az ELEKTROMODUL is. A nö­vekvő forgalom indokolta, hogy ma már a Visegrádi ut­cában jórészt csak a „szellemi munkát”, azaz az üzletkötési, szállítási és szervezési tevé­kenységet végzik. A raktárak már nem fértek itt el, Rákos­palotán új raktárbázist épített a vállalat. A forgalmazási kör­ben előforduló több mint száz­ezerféle cikk azonban már ezrt az öt éve épített új raktárbá­zist is „kinőtte”, ezért még újabbat terveznek a főváros határain kívül, Dunakeszin. Persze, azért munka maradt bőven a központban is: napi 6—800 szállítólevelet és szám­lát Kell kiállítani, ami nem kis felelősséget igénylő feladat, különösen, ha azt is hozzászá­mítjuk, hogy a vállalat napi pénzforgalma kb. 60 millió fo­rint! Mindehhez természetesen a korszerű elektronikai ipar szü­löttére, a számítástechnikára is szükség van. Ennek alkalma­zása az ELEKTROMODUL-nál tizenöt éves múltra tekint már vissza. Hollerith-gépekkel kezdték, majd ezeket lyuksza­lagos automaták követték, amíg a vállalat rá nem ébredt: a kialakuló nagy számítóközpontok bérmunka-lehetőségeit is ki lehet használni. Azután jött a saját számító- központ: ma még „csak” R— 10-es számítógép működik a vállalatnál (az adatrögzítés mágneskazettás berendezése­ken történik) — de már épül és várhatóan két éven belül munkába lép az új számító- központ is, amelyben R—35 típusú számítógép dolgozik majd. A most működő R—10-es számítóközpont feldolgozza a vállalat számviteli rendszeré­nek adatait, elvégzi a forgalmi és analitikus könyvelést, kezeli a folyószámlarendszert és nyil­vántartja a vállalat devizake­retét. Az áruforgalmi osztá­lyokon display-ket (képernyős kijelzőket) telepítenek, ame­lyeken a kívánt adat igen gyorsan, írásban feltűnik. A számítógépes adatfeldol­gozás segítségével tudták meg­oldani azt, hogy egy-egy nagy sorozatú termék előállításával foglalkozó vevőknél új, kor­szerű kiszolgálási formákat valósítsanak meg. Ennek értel­me az, hogy a kiszolgált vál­lalat termelését végül is keve­sebb forgóeszközzel, kisebb raktárkészlettel tudja végre­ÉLETÉBŐL hajtani, ezzel is megvalósítvá a takarékos gazdálkodás egyik kitűzött célját. És ez az igazi összmunka, amikor mindez nemcsak a termelővállalatnak az érdeke, nemcsak ott gondol­nak erre, de már az alkatrész­kereskedelmi vállalat is eleve úgy valósítja meg saját fejlesz­tési elképzeléseit, hogy segítse a ráutalt termelőt a cél eléré­sében. A hetedik ötéves terv folya­mán további előrelépésre készülnek: integrálják a vevő és a szál­lító kapcsolatát, a számítógé­pes technikát távadatátvitel segítségével tovább fejlesztik, és ennek révén szinte iparági szinten lehet nyilvántartani — és szükség esetén átcsoportosí­tani — az alkatrészkészleteket, ezzel is tovább növelve annak lehetőségét, hogy az elfekvő készletek kialakulását meg­előzzék. De ne csak a termelésről beszéljünk, hanem arról is, hogy a kerület mindannapjai- ban hol látják a vállalat sze­repét: például — a FÉMMUN­KÁS Vállalattal együttműköd­ve — a Vág utca és a Viseg­rádi utca sarkán három pont­házat építettek, és ebben az ELEKTROMODUL dolgozói közül több mint ötven család kapott lakást — de a kerület elosztható lakásállománya is bővült e házakban! Az iskolapatronálási akció­ban is részt vesz a vállalat: a Rajk László utcai általános is­kola gondjain rendszeresen az „EMO” tmk-sai segítenek. A népfront, a Vöröskereszt ak­cióiban is tevékeny részt vál­lalnak, a kerületért kommunis­ta szombatokon vesznek részt, és így tovább, bizonyítva: a korszerű munka és termelés mellett a közösségi életből is részt vállalnak! Szatmári Jenő István ANGYALFÖLD 15

Next

/
Thumbnails
Contents