Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. október / 3. szám
MINDEN HÓNAP ELSŐ HÉTFŐJÉN A tanácselnök fogadónapja Az idei választások előtt, az áprilisi jelölő gyűléseken az egyik angyalföldi körzet lakói nehezményezték, hogy csak több hónappal előbb történő előjegyzéssel juthatnak be a tanácselnök fogadónapjára. Az ÁNGY ALFÖLD c. lap hasábjain az elnök, dr. Bozsik József is szót ejtett erről, mondván: minden hó első hétfőjének délutánján fogadja azokat, akik vele akarnak beszélni, de az ügyfélszolgálati iroda osztja be az idejét szinte percre. Az ügyfélszolgálati irodán — erről ezen a hétfői napon meggyőződtünk — öt hónapra előre jegyzik fel a tanácselnöki fogadónapra jelentkezőket. A tanácselnök-helyettesek s a vb- titkár fogadónapjára háromhónapi „előretartással” lehet feliratkozni. hoz, nem az dönti el, milyen gyakran járnak be sürgetni a tanácsházára. Ebben sokkal inkább a lakásügyi jogszabályok és a fővárosi tanács testületé által elfogadott lakáselosztási irányelvek játszanak meghatározó szerepet. Ezeknek a rendelkezéseknek és irányelveknek megfelelően, az ötödik ötéves terv időszakában mindenekelőtt a több gyermekes családok igényeit kell kielégítenünk. Ha tehát valaki gyakran keresi fel a lakásosztály vezetőjét vagy ügyintézőit, legfeljebb azt érheti el, hogy a valóban súlyos lakáshelyzetére felfigyeljenek. Abban.azonban ne is reménykedjen, hogy más, esetleg súlyosabb helyzetben levő igénylőkkel szemben ilyesfajta sürgetés révén előnyhöz juthat. A tanácsi tisztségviselőnek tehát nemegyszer nemet kell mondania a fogadónapját felkereső ügyfeleknek. Dr. Bozsik József is így cselekedett például akkor, amikor olyan látogató kérte a támogatást, akit nemrég költöztettek ki — rosszhiszemű jogcím nélküli minőségben — szükséglakásba. Erre valóban az igénylő magatartása adott okot: ha a rosszhiszemű minősítés ellen nem keresett idejében jogorvoslatot, vállalnia kellett ennek következményeit is. Lakás; lakás, lakás Harminc év körüli nő lépett be, munkatársa kíséretében, akiről a bemutatkozáskor kiderült, hogy munkahelyének szakszervezeti titkára. Mindjárt el is mondta jövetele célját: a munkáltató támogatja a kerületben lakó dolgozójának lakáskérelmét. Dr. Bozsik József előzetes tájékoztatást kapott az igénylő helyzetéről, kilátásairól a lakásügyi osztálytól. Az igénylő — bár ll éve van bent a kérelme — mint egyedülálló, révid időn belül nem számíthat kérelme elintézésére. A tanácselnök véleménye szerint csak akkor remélhet gyorsabb lakáshoz jutást, ha munkáslakás-építés, vagy OTP-öröklakás útján próbálja lakásproblémáját megoldani Az ügyfél az utóbbira is vállalkozik, s az szb-titkár kijelentése szerint munkáltatójától ehhez anyagi támogatásra is számíthat. Fiatal házaspár következett, ők is lakásügyben jöttek, de sokkal kedvezőbb kilátásokkal. A háromgyermekes házaspár ugyanis szerepel az 1980-as lakásjuttatási névjegyzéken — erről egyébként a fogadónapra való jelentkezéskor még nem tudtak —, s a kívánságuk ezúttal már csak az, hogy minél előbb megkaphassák jövendő otthonuk címét, megtekintésre. Harangozó Róbertné, a titkárság dolgozója máris feljegyzi az elnöki intézkedést: a lakásügyi osztály illetékes előadója a lehető legrövidebb időn belül adjon lakáscímet a listán szereplő házaspárnak. A sürgetés nem biztosít előnyt! Hasonló választ kap a következő ügyfél is. Mert — ezt talán mondanom sem kell — Nem búcsúzunk... A XIII. kerületi pártbizottság 1980. szeptember 29-i ülésén a részt vevők — más funkcióba való távozása alkalmából — meleg szavakkal méltatták Kovács Károly- nak tíz esztendőn át végzett első titkári tevékenységét. Kovács Károly több mint negyedszázados pártapparátusi működése alatt és különösen az elmúlt évtizedben elévülhetetlen érdemeket szerzett az angyalföldi pártmozgalom és az egész kerület fejlődésében. Azzal, hogy most a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkárává választották, nem szakad meg Kovács Károlynak a kerülettel való kapcsolata. Űj funkciója is megkívánja, hogy szorosan együttműködjék a vállalati szakszervezeti szervekkel és az üzemi kollektívákkal, köztük az angyalföldi dolgozókkal is. Emellett a 40. számú választókerület képviselőjeként továbbra is Angyalföld választóit képviseli az országgyűlésben és bizonyosra vesszük, hogy — mint eddig — ezután is szőrös kapcsolatot tart fenn velük. Nem búcsúzunk tehát. Űj funkciójának ellátásához sok sikert, erőt és egészséget kívánunk. Egészségtelen lakásban élő asszonyka a fogadónapra érkezők egyike. Férjével és két kisgyermekével lakik ■ a kisméretű szoba-konyhás lakásban, s gyermeke egészségét féltve kéri ügyének gyorsabb elintézését. A tanácselnök jogosnak érzi ugyan a lakásigényt, annak súlyosságában sem kételkedik, de 1980-ra legfeljebb átmeneti elhelyezést tudna számukra felajánlani. Ez — mint az asszonyka szavaiból is kitetszik — nem jelent számukra megoldást, inkább kivárják azt az egy-két évet, míg lakáshelyzetük súlyossága alapján listára kerülnek és újonnan épült, korszerű otthonba költözhetnek. Még ennyivel sem tudja biztatni dr. (Bozsik József azt az ügyfelét, aki albérlőként szeretne lakáshoz jutni, de mint egyedül élő igénylőnek, erre csak igen távoli jövőben lehet esélye. Emberséggel, együttérzéssel Dr. Bozsik József az a fajta vezető, aki mély humanizmustól áthatva, együttérzéssel foglalkozik minden hozzá forduló ember gondjaival. Annyit minden jogos igénylő esetében megtesz, hogy legalább jó tanáccsal, útbaigazítással segítségére legyen. Erre egyébként több mint negyedszázados tanácsi tapasztalata, a jogszabályokban való jártassága megfelelő alapot is nyújt. Arról pedig a legkevésbé sem ő tehet, hogy egy-egy hozzá fordulónak néha hónapokat kell várnia, míg a fogadónapján sorra kerülhet. Amiben az elnök segíteni tud — legyen az akár jó tanács, akár határozott intézkedés —, abban a lakásügyi osztály vezetőjéhez vagy ügyintézőjéhez is fordulhatnak a súlyos helyzetben élő igénylők. Csodákat viszont a tanácselnök sem tud tenni! Előbb-utóbb talán azok is ráébrednek erre, akik ma még azt hiszik a XIII. kerületben, hogy lakásügyben csak a tanácsi vezetőkhöz érdemes fordulni. (hajdú) (Megjelent a „Közalkalmazott” 1980. augusztusi számiban) ANGYALFÖLD ő is lakásügyben kereste fel a kerületi tanács elnökét, s a je> lentkezés óta ő is felkerült már a névjegyzékre. Ugyancsak lakásügyben jött ezen a hétfői napon a tanácselnök negyedik, ötödik, hatodik látogatója is. — Egyébként minden fogadónapomra ez a jellemző — jegyzi meg két ügyfél között, a néhány perces várakozás ideje alatt dr. Bozsik József.— A kerületben több mint 15 ezer lakásigénylőt tartunk nyilván, s egy részük gyakran sürgeti ügye elintézését a lakásosztályon vagy a fogadónapon. — S milyen eredménnyel? — Mondanom sem kell talán: azt, hogy a lakásigénylök milyen sorrendben és mennyi idő alatt jutnak új otthonuk-
