Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. május / 2. szám
Egymást választották • • n „RENDHAGYÓ” JELOLO GYŰ - A TllZÉR UTCÁBAN Mintha egy nagy család tagjai gyűltek volna össze a Tüzér utcai általános iskolában: a 62. számú választókörzet lakói évtizedek óta jól ismerik egymást. A jelölő gyűlés elnöke, Gazda Lajos, a Hazafias Népfront körzeti titkára beszámolt az elmúlt öt év eredményeiről, gondjairól, az ország gyors ütemű fejlődéséről, valamint a megnövekedett felelősségről. Az előadó dr. Dombrády Lo- rándnét, a Rajk László általános iskola igazgatónőjét javasolta tanácstagjelöltnek, ismertetve életútját, mozgalmi munkásságát. Beosztott tanítóként kezdte munkáját a kerületben, közben elnyerte a „Kiváló úttörővezető” címet, tanári diplomát szerzett az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem esti tagozatán, jelenleg pedig egy általános iskola vezetője. — Kérem támogassák a jelölt személyére tett javaslatunkat — mondotta a beszámoló után az elnöklő Gazda Lajos. A kézfeltartásra azonban egyelőre nem került sor. Kovács Árpád felugrott a helyéről, és vitába szállt az elnökkel: — Miért kell új jelölt? Miért nem a régi? Miért nem tért ki a beszámoló az ő eddigi tevékenységére? Most mindenkinek a maga posztján helyt kell állnia! Ha előlegezzük a bizalmat, tudnunk kell, hogy minek alapján. Ha mi megválasztjuk a jelöltet, sose felejtse el, hogy a mi érdekeinket kell védenie, mi pedig dolgozó munkásemberek vagyunk, és igencsak rászorulunk a segítségre. — Nagyon is kell a segítség — vágott a szavába Váraljai Sándorné. — Szép volt, amit az ország építéséről mondtak, de a mi házunk vízben áll és életveszélyes, sok hasonló házzal együtt. Szépen fejlődik Angyalföld, de ne csak a főútvonalakat csinosítsák ki. És mi a helyzet az angyalföldi öregekkel? Sokan vannak, és szeretnének kényelmes lakásban élni. Akit megválasztunk, milyen lakásban lakik? Át tudja-e érezni a mi problémáinkat? Ne tessék azt gondolni, hogy a proletár embernek nincs igénye! — Én csak azt kérem, hogy a tanácstagunk csak olyant ígérjen, amit be is tart, és egyáltalán hallgasson meg bennünket — vetette közbe Csere Gyuláné. — A XIII. kerületi tanácselnök fogadóórájára féléves előjegyzéssel lehet csak bejutni. Addig viszont bizonytalanságban vagyunk. Bontják-e a háztömbünket, vagy nem? Bevezetik-e a gázfűtést, ahogy ígérték? Ha megvesszük á téli tüzelőt a nyugdíjunkból, lehet, hogy kidobott pénz. Ha mégse lesz gázfűtés és nem veszünk, fázhatunk. Godó Károlyné, a Rajk László általános iskola párttitkára kért szót: — Önök nem ismerik dr. Dombrádynét, tehát előlegezik néki a bizalmat, én viszont együtt dolgozom vele. Nagyon elfoglalt ember, mégis mindig talál időt arra, hogy egyénileg foglalkozzék az emberekkel. Emberséges vezető, aki külön is nagy figyelmet szentel a kezdő kollégáknak, hogy megnyerje őket a tanári hivatás számára. A jelölt másik kollégája, Császár József né is szót kért: — Tizenhét éves pedagógiai pályafutás áll dr. Dombrádyné mögött, bár fiatal és ambiciózus. Két éve a kerületi tanács javaslatára a „Kiyáló tanító” kitüntetéssel jutalmazták tevékenységét. Nem kis feladat volt egy új iskolát megszervezni, a tanári kart összegyűjteni, majd úgy egybekovácsolni, hogy alkotó közösségként nevelje az új generációt. Sebestyén Bálintné lakóbizottsági elnök az itt élők nevében szólt: — Ha a jelölt nekünk csak negyedannyit bizonyít, mint amit a munkahelyén tesz, akkor meg leszünk vele elégedve. Mivel ő is nő, háziasszony, reméljük, hCgy jobban megérti a mi problémáinkat. De itt nemcsak megértésről van szó. Ha olyan sok dr. Dombrádyné elfoglaltsága, el tudja-e látni a képviseletünket? Álljon fel, és most ő beszéljen önmagáról! — Meglehetősen zavarban vagyok — állt fel most a jelölt —, bár igen sok értekezletet vezettem már. Ami a korábbi tanácstagot illeti: Müller elvtársat nem váltották le, hanem egy lakóhelyéhez közelebbi körzetben választották meg. Az itteni lakásproblémákat nagyon is megértem, mert én is éveken át negyedmagammal Dr. Dombrády Lorándné laktam egy kis komfort nélküli szobában. Nem protekcióval, hanem nagy anyagi áldozat árán — amelynek terhét még most is érzem —, sikerült kényelmesebbre elcserélnünk. Nem vagyok az ígéretek híve, és nem is akarok fellengzős beszédet mondani csupán azért, hogy megválasszanak. Ha előlegezik nekem a bizalmat, megköszönöm, és munkámat minden erőmmel igyekszem jól ellátni. Ezek után dr. Dombrády Lo- rándnét a 62. választókörzet egyhangúlag megválasztotta tanácstagjelöltté. Az elnök felkérte, hogy szóljon a jelölőgyűlés résztvevőihez. Az új tanácstagjelölt azonban csak ennyit mondott: „Engem is bemutattak, én is bemutatkoztam. Ezek után a tetteknek kell következniük.” Az amúgy is rendkívüli gyűlés nem az elnök, hanem egy nyugdíjas néni, Wiandt Hen- rikné zárszavaival fejeződött be: — Ne haragudjon ránk a megválasztott jelölt, és kérem, ne menjen haza rossz szájízzel, hogy ennyi kérdést feszegettünk, de meg akartuk ismerni és láttatni, hogy problémás környék tanácstagja lesz. öt évig egymásra leszünk utal- va és kölcsönösen választottuk egymást, ö a mi gondjainkat, mi pedig az ő aktivitását. — Nem akartam beszédet mondani, de az ilyen egyenes szókimondás becsületes választ követel — állt fel dr. Dombrádyné. — Örülök, hogy nem fejbólintva választottak meg, hanem nyíltan, aktívan, híven a híres angyalföldi munkás mentalitáshoz. Megtisztelő számomra egy ilyen körzet érdekeit képviselni. E. Á. MDELOT Április 25-én ünnepélyes keretek között felavatták kerületünk harmadik rendelőintézetét a Szegedi úton. Méhes Lajosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának, Szépvölgyi Zoltánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Fővárosi Tanács elnökének és Kovács Károlynak, az MSZMP XIII. kerületi bizottsága első titkárának jelenlétében dr. Bozsik József, a kerületi tanács elnöke adta át rendeltetésének az új szakrendelőt. Képünkön: dr. Ben- kő László, az intézet igazgatója bemutatja a vendégeknek a rendelőintézet korszerű berendezését 12 ANGYALFÖLD
