Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. május / 2. szám
HARminC EUE Egy tanácstag monológja Valter Medárd 1936 óta lakik Angyalföldön. Minthogy már 30 év telt el azóta, hogy első ízben tanácstaggá választották, könnyű megállapítani, hogy nem tartozik a legfiatalabb korosztályhoz. Az AFIT műszaki vezérigazgató-helyetteseként ment nyugdíjba, de a szakmától ma sem szakadt el. Hosszú évek óta mint társadalmi munkás, a Magyar Autóklub ügyvezető elnöke. — A felszabadulás után az 1. számú Autójavító Vállalat műszaki főosztály vezetőjeként dolgoztam, nehéz körülmények között. A roncsgyűjtés időszakát éltük. Meg kellett indítani a közúti közlekedést, de megfelelő eszközök még nem álltak az ország rendelkezésére. A munkások is, a vezetők is túl voltak terhelve. Ahhoz, hogy feladatunkat elláthassuk, nem volt elég a napi 8 órai munka. Gyakran kétszer nyolc órát is dolgoztunk naponta, ez volt a tényleges napi munkaidő. De szívesen csináltuk, hiszen az ország vérkeringését kellett megindítanunk. A társadalmi munka sem volt kevés. Erre a vasárnapot, egyetlen pihenőnapunkat is felhasználtuk. Fontos politikai munkánk volt a falujárás. Kétkezi dolgozók és vezetők — a magunk helyreállította teherautókon — vittük a segítséget a falvak népének. A tanácsok megalakítására 1950-ben került sor. Vállalatom dolgozói engem jelöltek tanácstagnak és október 22-én a XIII. kerületi tanács tagjává választottak. Feladatot kaptunk az egyik vagy másik állandó bizottságban is. Én magam a népművelési bizottság elnöke lettem. Ez számomra érdekes volt, mert mint műszaki képzettségű ember egy tőlem viszonylag távoli munkaterületet is megismerhettem. Büszke vagyok rá, hogy elnöki tevékenységem idejére esik — egyebek között — a József Attila Színház kialakítása is. A következő választások után már szakmai képzettségüknek megfelelően szakosodtak a tanácstagok; én a vb tagja lettem és a műszaki területre kerültem. Ilyen minőségben igyekszem képességeim szerint a lehető legjobbat nyújtani. Egyrészről a tényeket, a körülményeket alaposan mérlegelve teszem meg javaslataimat, másrészről azonban azt is el kell mondanom, hogy a tanácsi vezetéstől mi, nem függetlenített vb-tagok, mindenkor maximális segítséget kapunk. A végrehajtó bizottságban végzett munkám mellett nem hanyagolhatom el a területen végzett tevékenységet sem. A decentralizált tanácstagi beszámolókon lényegesen több választónak van módja észrevételeit megtenni, s a múlt évi lakóbizottsági választások során is nagyon sok állampolgárral volt alkalmam beszélgetni. Megismertem gondjaikat, problémáikat, közérdekű javaslataikat, egyéni igényeiket, amelyek igen sokszor jogos követelményeket takarnak. Jelenlegi választókerületem a húszas számot viseli (azelőtt a 123-as volt) és a Szent István körút—Sallai Imre utca—Katona József utca és Rajk László utca határolta területet foglalja magában. Két nagyobb problémával foglalkozom jelenleg. A lakók jogos panaszairól van szó. Az egyik azzal függ össze, hogy a 91-es és a 43-as autóbusznak a Rajk László utca és a Szent István körút sarkán van a végállomása. A járművek kipufogó gázai olyan mértékben szennyezik a levegőt, hogy a környéken lakók nem tudnak ablakot nyitni, nem tudják lakásaik szellőzését biztosítani. A végállomás áthelyezését kértük, kevésbé lakott területre. A Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságától azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a Marx tér átépítését követően ott autóbusz-pályaudvart hoznak létre. — A területemen lakók másik — még nagyobb-— gondja, hogy a Sallai Imre utcában működő postai hírlapelosztó tevékenysége megkeseríti a környéken lakók életét. A rakodások éjjel 2—3 órakor óriási zajjal, hangoskodással, olykor trágár megjegyzésekkel zavarják a lakók éjszakai nyugalmát. Ablakot még a nagy nyári melegben sem tudnak nyitni. Mindez természetesen nem szükségszerű. Ezt a munkát csendesebben is lehetne végezni. Világos, hogy egy nagyvárosban bizonyos szállításokat, például az élelmiszer- üzletek áruval való ellátását célszerű éjszaka végezni, de ezt csendesebben, az éjszakai nyugalom zavarása nélkül is meg lehet oldani. Remélem, hogy ezt a posta vezetői is előbb vagy utóbb megértik és rendet fognak teremteni. — A lakossággal való jó kapcsolat kialakítása, gondjaik megismerése és kielégítése feltételezi a rendszeres tájékozódás meglétét mindkét irányban. Ezért elsőrendű feladatomnak tekintem, hogy informálódjam és informáljak. Ebben a tekintetben szerencsés helyzetben vagyok, mert mint vb-tagnak jobb a tájékozottságom, mint a többi tanácstagtársaimnak. Választóimnak sokkal konkrétabban tudok beszámolni mindarról a munkáról, amit a tanács a lakosság érdekében végez. Jobban el tudom mondani és megindokolni az egyes döntéseket és — Nagy, ünnepi külsőségek között zajlott az első tanácstagi. jelölés, választás — mondja Hamza Béla —, jóllehet, azt kevéssé tudituk, valójában mii is a feladatunk. Kezdettől tagja voltam a kerületi vb-nek is, a további terveket. Minderre nemcsak a tanácstagi beszámolókon van lehetőségem, hanem a lakóbizottságok elnökeivel vagy tagjaival való találkozásaim alkalmával is. Az elmúlt ősz végén a lakóbizottsági választást összekapcsoltuk a ■ tanácstagi beszámolóval és ez azzal járt, hogy sokkal több emberrel tudtunk találkozni, mint az évenként egyszeri hagyományos tanácstagi beszámolókon. Egy héten keresztül mindennap más-más házban tartottam beszámolót és így sokkal több emberrel tudtam közvetlen kapcsolatot teremteni. Mérlegelni kellene, hogy a tanácstagi beszámolókat a jövőben nem kellene-e esetleg hasonló rétegbeszámolók keretében megrendezni. Mert nem mindegy, hogy hány embernek az észrevételeit, ajánlásait ismerjük meg egy- egy tanácskozáson. Nélkülözhetetlennek tartom, hogy alaposan tájékozódjam a lakosság véleményéről, hogy ismerjem kívánságaikat, javaslataikat, mert segítségükkel — a vb- ben végzett munkám során — hozzájárulhatok a kerületi tanács vezetőinek átgondolt tevékenysége és a lakók jogos igényei közti minél jobb összhang kialakulásához. Sok olyan jelzést tudok a vezetés számára továbbítani, ami megkönnyíti a helyes, célszerű döntést. mondanom sem kell, egy sereg új dologgal kellett megismerkednünk az államigazgatás, a pénzügyi gazdálkodás köréből. S nemcsak ismerkedni, megtanulni is kellett ahhoz, hogy az ember nyugodt lélekkel Lejegyezte: Pór Ibolya Évente ezer óra— a választókért A kerek évfordulók emlékezésre késztetnek, meg aztán filozofikus tűnődésre is. Olyasfélére, hogy mily gyorsan repül az idő! De nem is az a baj, inkább talán, hogy már az ember egészsége sem a régi. A szív, ez a fura kis jószág, dobbanásaiban munkával teli évtizedeket őriz, s amikor ijesztően meg-megugrik, másokért viselt és vállalt gondokat, küzdelmeket idéz. Így van az idei esztendővel Hamza Béla is, aki most ünnepli — feleségével egyetemben — szakszervezeti múltjának fél évszázadát és tanácstagi munkálkodásának harminc esztendejét. S e „kerekségen” túl más összefüggésről is árulkodnak e jubileumok: a munkásmozgalom gyakorlatában kialakult készség és felelősségérzet a Gyapjúmosó hajdani főbizalmiját predesztinálta a fiatal népi demokrácia első népi hatalmi testületébe. 10 ANGYALFÖLD %
