Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. március / 1. szám
ÓK A LEGJOBBAK - IMMÁR HATÉVI Jelen és múlt az út két oldalán: emitt egy öreg épület, nagy és széles, amott pedig az ifjú, alacsony és karcsú, színes és hivalkodó. Mindkét ház kora építészeti stílusát tükrözi. Egy csupán bennük a közös: mindkettő iskola. Az új csak tavaly nyitotta meg kapuit, helyet adva az új lakótelepre beköltözött családok gyermekeinek. A régi, az öreg iskola már több évtizedes múltra tekinthet vissza. Azaz mégsem: ez az alma mater is megváltozott, átalakult. Nagyobb, terebélye- sebb lett, mivelhogy a két, külön-külön is jelentős Rajk László utcai és Hegedűs Gyula utcai iskolát összevonták. Azóta egy kisebb községnyi létszámú gyerek végzi itt általános iskolai tanulmányait. És van ebben a suliban még egy jelentős változás, mégpedig olyan, amely e cikk mondandója szempontjából rendkívül fontos: hat éve testnevelési tagozatos osztályok is vannak. A Sallai Imre nevei viselő általános iskoláról már a korábbi számainkban is esett szó. A kerület másutt dolgozó testnevelőinél járva, rendre szóba került — hol pozitívan, hol irigykedve, vagy egyszerűen csak a tényt közölve —: ők a legjobbak. Legutóbb pedig, amikor a Thälmann utcaiakat látogattuk meg, meg is ígértük: legközelebb ezt az „etalon” iskolát keressük fel. Gyakorló óra a tornateremben Szívesen és kedvesen igazítanak útba a tanári szobában. Még a döntést is rám bízzák: hová, melyik tornaterembe megyek először. De mégsem kell magamnak bóklásznom; melegítőbeöltözött középkorú úr érkezik a tanáriba, s miután megtudja, mi járatban vagyok, széles mosollyal üdvözöl, átkarol, s úgy vezet az emeleti tornaterem felé. Közben megtudom: ő Jenővári István vezető testnevelő. És a munkája nem csupán a kisdiákok tanítása; a főiskolásokkal is foglalkozik, azokkal a TF- esekkel, aki a diploma előtt még gyakorló tanításra is kötelezettek. Most is éppen nekik tart eligazítást — addig türelmemet kéri —, majd átadja a terepet az éppen soros főiskolásnak, hogy tartsa meg a hatodik osztályosoknak a tornaórát. A gyerekek érzik: most lehet lazítani! Súgnak-búgnak, egyre erősödik a zsongás, a fiatal tanárjelölt igyekszik, de kezd kicsúszni a kezéből a gyeplő. Kétségbeesetten pillant a pádon jegyzetelő társaira, majd felém: lefoglalom-e eléggé Jenővári Istvánt? Jenővári azonban háttal a teremnek is érzi a bajt, megfordul, kissé felemeli a hangját, s lám a szavainak varázsereje van, pisszenést se hallani többet. Még akkor sem, amikor Jenővári István elmegy. A tanulók most már fegyelmezetten végrehajtják idősebb diáktársuk utasításait. Jenővári István kisvártatva visszatér, de. nem egyedül. Fejes Ferencné tart vele: ő az iskola testnevelési munkaközösségének vezetője. Alacsony hölgy, inkább nézném fizikatanárnak, mint testnevelőnek. Pedig egykoron maga is ANGYALFÖLD sportolt, e munkaközösség vezetői tisztét pedig hét éve lájja el. És roppant büszke — természetesen joggal, hisz iskolája a sport, a .testnevelés által is híressé lett. ' / Hivatásukat szerető testnevelők A másik, az alagsori tornaterembe vezet. Közben a folyosó falait nézem: mindenütt oklevelek, dicséretek, s valamennyi egy-egy kiemelkedő sportteljesítményre emlékeztet. — El sem fér a falon, annyi van — mondja Fejesné, s mikor a parányi tanáriba érünk, bizonyításként egy jókora köteg, már porosodó oklevelet tesz elém. — Lassan elönt bennünket — rakja el kissé bosszankodva, pedig hát ez igazán kellemes gond. Közben újabb tanárnő érkezik, mégpedig dr. Miholics Józsefné. A Szovjetunióból származik, 1958 óta él Magyarországon, s ő is tornát tanít ebben az iskolában. A magyar nyelvet töri. Azt hiszem, sohasem fogom tökéletesen megtanulni — mondja nevetve. — Nagyon nehéz nyelv. — Hány testnevelő tanít ebben az iskolában? — kérdezem Fejes Ferencné- től. — öten vagyunk; a már megismer teken kívül a két, tagozatos osztályokban oktató tanár, Huszárik Pálné és Szabó Tibor. — Érdemes volt a két régi iskolát összevonni ? — Feltétlenül. Azóta minden tekintetben fejlődtünk. Sokkal jobban a lehetőségeink, több a tanár és a fejlesztésre is nagyobb összeg áll a rendelkezésünkre. A két tornaterem és az udvarok lehetőséget adnak arra, hogy súlyozzunk: mikor, hol és kinek tartunk órát. Tömegsport foglalkozásokat is tudunk egyszerre tartani, hiszen a jó létesítményhelyzet erre is lehetőséget ad. Ez azért is fontos, mert így a különböző sportágak fejlesztését is meg tudjuk oldani és alaposabb munkát végezhetünk kedvenc sportágunkban ... Azt hiszem, mindez elegendő érv annak bizonyítására, hogy indokolt volt a két iskola összevonása. A tagozat nagy előny / — Mikor vezették be a tagozatos testnevelés-oktatást? — Hat esztendeje. Minden évben egy évfolyamon egy tagozatos osztály indul. Elsősökkel kezdtük, így most a jelenlegi hatodikosok a legöregebbek. — Van elég jelentkező? — Hogy van-e? Két-háromszoros a túljelentkezés. Alapos vizsgálódás után kell eldöntenünk, hogy kiket veszünk fel. Arról pedig, hogy újabb tagozatos osztályt indítsunk, egyelőre nincs szó ... — Más iskolákban hallottam: nem reális, ha a Sallaival hasonlítják őket össze, hiszen itt sokkal jobbak a lehetőségek, több a tanuló, a testnevelő, nem csoda, ha mindenben tarolnak ... — Lehet, hogy én is így vélekednék, ha más iskolában tanítanék. A felsorolt érvek mind igazak, ám azt se tévesszük szem elől, hogy önmagukban még nem hoznának eredményt. Lehetne itt egy tucat, tanár is, ha nem tekintenék szívügyüknek a testnevelést, a sportolást, sohasem nyertünk volna ennyi oklevelet, soha nem lehettünk volna a kerület legjobbjai. Kétségtelen: a tagozat nagy előny, de mi nem csupán a verseny-, hanem a tömegsportban is az élen járunk. Hat éve vagyunk mind a kettőben az első helyen. — Minek köszönhetik a sikereiket? — Azt hiszem, csak annyi a titka, hogy igyekszünk megtenni mindent a gyerekekért, azért, hogy szeressék a sportot, a testnevelést. Az első és a második osztályos, tagozaton kívülieknek például most játékos gyermektornát szerveztünk, amelynek havi díja mindössze húsz forint. Az a célunk, hogy minden gyerek csináljon valamit. Lelkes munkával mindent el lehet érni Nem sokkal később igazolva is látom szavait. Az udvaron kötetlen testnevelési óra folyik. Hűvös, mitöbb hideg van, kellemesebb lenne odabenn gubbasztani. És aki akarta, meg is tehette: ezúttal nem tették kötelezővé az udvari foglalkozást. De teljes az osztálylétszám, még a pillanatnyilag felmentettek is kint játszanak. — Hány felmentett van az iskolában? — Itt is különböző kategóriák vannak. Az 1100 tanulóból kilencen felmentettek, három felső- és hat alsótagozatos. Hatan gyógytornán vesznek részt (öt felsős, egy alsós) és négy-négy diáknak tartunk könnyített testnevelést. Azt hiszem, nem rossz az arány... — Milyen hatással volt az önök iskolájára az Edzett Ifjúságért mozgalom? — Sok újat nem hozott számunkra, hiszen az előírt feladatok zöme már korábban is szerepelt a programunkban. Mindazonáltal van még tennivalónk bőven, elsősorban az atlétika fejlesztésében. Ügy hiszem, ez a sportág megérdemelné a nagyobb törődést... összességében pedig az a véleményem: ez a mozgalom csak akkor éreztetheti országos szinten a hatását, ha mindenütt valóban végrehajtják az előírtakat. Minden a testnevelők ambíciójától függ, ha van lelkesedés, mindent el lehet érni. — Az önök iskoláját a Vasas patronálja. Hányán sportolnak az egyesületben? — Hirtelen nem tudnám megmondani, de annyi bizonyos, hogy kétszáz igazolt versenyzőnk van. — Előfordult már, hogy megbuktattak valakit testnevelésből? — Nem, ilyenre nem emlékszem. Az ügyetlen gyerekkel is lehet foglalkozni. Sőt kell is. Pedig néhány szülő igazán nagyvonalúan kezeli a testnevelést, azt mondja gyermekének: nem baj fiam, ha egyest kapsz tornából, csak a többi tárgyat tudjad. Képzelje, mi lenne, ha mi is ilyen könnyen lemondanánk a gyerekekről ?! Elképzelem: bizonyára nem tartanának itt. Németh Péter 23
