Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1980. március / 1. szám

tértekezletről /lARJKA „OVO NÉNI" Amikor megismerkedtem vele, nte önkéntelenül az ötlött fel nnem: ez a törékeny fiatal lány gyan birkózhat meg a mese- undás, a játék, nem egyszer a ermekcipelés mindennapos ndjaival? Azt már korábban itam, hogy az édesanyja is ónő. Ma olyan ritka dolog, hogy új generáció ne akarjon mást nálni, mint a szülei, elődei.- Nem gondoltad, hogy ki- ;sz a sorból, amikor „maradi időn” édesanyád nyomdokaiba »SZ? Sólyom Mária elmosolyodik, amében különös dac villan, ír-már azt hittem, vitatkozni ;, de csak meggyőzött, mint a íreket, aki nem látja még a lé­eget, csak a felszínt.- A lázadás divat — mondja de az is lehet, hogy helykere- is. Aki viszont megtalálja he­t a világban, mert tényleg nzódik valami hivatás iránt, nak energiáját nálunk lekötik elkészülés és az elkötelezettség tdjai. Engem is szerettek, mint érmeket. S így szerettem ig én is a gyermekeket. Így tem óvónő.- Igaz-e az, hogy egy óvónő k a gyermekvilágban él? Vrca ismét felderül, elnézően solyog.- A hivatásomnál fogva egész x>mat a gyermekek közt töl­ti. A gyermek nem kicsinyített nőtt, a gyerekek világa külön ág. Saját törvényei vannak, de minden gyermek-generáció- í egy elkövetkező évtized ifjú, jd felnőtt társadalmát érzéke- í. Ehhez viszont kapcsolatban 1 lennem a szülőkkel.- S kaptál-e életcéljaidhoz se- iéget?- Amikor a XIII. kerületbe ke- tem, itt már működött egy inéi KISZ-alapszervezet. Azok­állt, akik hozzám hasonlóan tdolkodtak. Itt lettem alapszer­eti szervező titkár. A gond- nat, amelyekkel itt küzköd- i, és a javaslataimat ngm rej- em véka alá a pártgyűlése- i sem.- Mik voltak ezek a gondok és as latok?- Nehéz volna elsorolni. Talán lyi elég, hogy a hatékonyabb nka, az odaadóbb nevelői fog- :ozások, a szülők bevonása, tö- és a családdal, a munkafegye­megszilárdítása, vagy annak Vitatása, hogy egy-egy gyer- ckonfliktus mögött milyen érproblémák húzódnak . .. ■ Egyszóval felfedezték ben- a közösségi érdekekkel törő­embert és így lettél küldött. ■ Hogy milyen indítékok alap­választottak meg küldöttnek, nem tudom. Nem is kérdez­Azt viszont igen, hogy ha már én képviselem a közössége­met, mivel tudnék hozzájárulni a kongresszusi irányelvekben meg­jelölt feladatok konkretizálásá­hoz. — Milyen feladatokat vállaltak KISZ- és pár talapszervezetednek tagjai a kongresszusra készülve? — Az, hogy óvónők vagyunk, meg is határozza, hogy a kerüle­tért, az itt élő szülők nyugodt munkakörülményeiért dolgozunk és a legmesszebbmenőkig ellátjuk, gondozzuk a reánk bízott gyere­keket. Ezen túlmenően a társa­dalmi munkánk is mind-mind kapcsolódik az óvodához, a mun­kahelyünkhöz. Hogy konkrétumo­kat is mondjak: alapszervezetünk — a takarékosság jegyében — vállalta, hogy a meglevő játéko­kat karbantartja, kijavítja, s bá­bokat is készít. Van olyan óvoda, ahol az udvari, kerti - játékokat lefestették az óvónők, az óvodai dolgozók. KISZ-alapszervezet ünk patronálásával meghonosítottuk kerületünkben az óvodás olimpiai mozgalmat. Hogy ez mit jelent, nehéz volna elmesélni. Nemcsak szervezést, felkészítést, de a vesz­tesek vigasztalását is. S természe­tesen a versenyzők jutalmazásá­ra .ajándékok készítését. — És most valamit a küldöttér- tekezleti tarsolyodból. — Szeretnénk jobban összeko­vácsolni az angyalföldi óvónők közösségét. Szeretnénk egy szer­vezett közművelődési program keretében nemcsak saját önkép­zésünkről, szórakozásunkról gon­doskodni, hanem megismerkedni az óvoda falain kívüli munkásif­júság életével, gondjaival is. Jó lenne módot találni arra is, hogy a fiatal anyáknak nevelési ta­nácsadást, bemutató játékfoglal­kozásokat, kiállításokat szervez­zünk. Lehet, hogy mindez ma még álmodozásnak tűnik, de a mai rohanó időben ez nem álom, hanem munkánk önkontrollja, a jövővel számot vető gondolkodás. Kun Edit Egy villanyszerelő a Lángból Laáunga István első mondata: ugye, nem rólam ír, hanem a gyárról? Ez a rokonszenves sze­rénység azután a beszélgetés több fázisában is visszatér, pedig ha valakinek, akkor éppen ennek a 37 éves villanyszerelő csoportve­zetőnek nincs oka szégyenlősnek lennie. Tizennyolc éve a Láng törzs­gárdistája — már az édesapja is itt dolgozott —, 14 éve tagja a pártnak, volt már alapszervezeti KISZ-titkár, alapszervezeti párt­vezetőségi tag, vállalati pártbi­zottsági tag, alapszervezeti párt­titkár, most pedig az MSZMP Láng-gyári bizottságának szerve­ző titkára. Technikumot, marxista közép­fokú iskolát, egyéves pártiskolát végzett, a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemén mind a há­rom szakosító tárgy államvizsgá­ját letette, mindemellett példás családapa, öt- és hétéves fiaira is marad ideje. A Munka Érdemrend bronz fo­kozata akkor sem került „rossz helyre”, ha maga Ladunga Ist­ván úgy véli: volt vagy harminc dolgozótársa, idősebb kollégák, akik ugyanúgy megérdemelték volna... Most a tíztagú vállalati küldött­ség tagjaként jött el a kerületi pártértekezletre. Legyen, amint a kívánja: beszéljünk az egyes em­ber helyett inkább a kollektíva munkájáról, eredményéről. — Az 1979-ben meghirdetett kongresszusi és felszabadulási szocialista munkaversenyhez — mondja — augusztus 15-én, a szo­cialista brigádvezetők értekezle­tén csatlakoztunk külön felaján­lásainkkal. Mindenekelőtt a pak­si atomerőművel kapcsolatos vál­lalásainkat említeném: a hőcseré- lőkhöz 137 készülék elkészítését vállaltuk. Ebből 129-et már a ha­táridő előtt három hónappal leszál­lítottunk. A Szovjetuniónak szál­lítandó integrációs hőcserélők ugyancsak fontos Láng-gyártmá­nyok. Ezekből a vállalás értelmé­ben tizenhárom helyett huszon­hét darabot szállítottunk le. Külön, említésre rhéltó fejezete a Láng-gyáriak vállalásának az, ami a Gagarin Hőerőművel volt kapcsolatos. A 217 megawattos turbina hibásodott meg ott, és a kiesése miatti veszteség napi egy­millió forintba került a népgaz­daságnak. Október 15-re vállalta a Láng kollektívája a turbina ki­javítását — és szeptember har­mincadikára elkészültek vele. Adjuk össze: csak ez az egy vál­lalás 15 millió forintos veszteség­től Kímélte meg az államháztar­tást. — És akkor még szó sem esett a tőkés importot megtakarító 16 konténerkazánról és öt vízelőké­szítőről, amelyekkel a Fővárosi Tanács hordozható fűtőmű for­májában lakótelepek távfűtését oldja meg. — Napjainkban a takarékosság is fontos feladat... — Mi sem felejtettük el! 21,8 millió forintnyi anyag- és ener­giamegtakarítást vállaltunk, 25,6 millió forintot teljesítettünk. — A kongresszusi műszakok vállalásához természetesen szin­tén csatlakoztunk: a március hu- szonkettediki műszak várható eredményeként 170 ezer forintot utalunk majd át gyermek- és más szociális intézmények fejlesztésé­re. — Amit most mond, az már érinti a következő kérdést is: mit tesznek a Láng-gyáriak a kcrü- tért? — Csak két példát említek, de ezek eléggé szemléletesek: az „Egy üzem — egy iskola” akció keretében a Váci út 89. szám alat­ti közgazdasági szakközépiskolát patronáljuk, 1976 óta. Egyebek között az iskola ünnepi dekorá­cióinak elkészítését vállaltuk, de a nyári szünetekben sem tétlen­kednek dolgozóink: a tornatermet is rendbehozták, az ajtókat, ab­lakokat rendbetették, festették, mázolták, egyszóval ahol tudnak, segítenek azért, hogy a gyerekek minél jobb körülmények között tanulhassanak. Arról sem feled­kezünk meg, hogy a kerület vá-r ros- és utcaképe szempontjából sem mindegy: milyen külsővel te­kintenek a Váci úti üzemek, vál­lalatok a kerület főütőerére? Ezért négy és fél millió forintos költséggel rendbehoztuk, megszé­pítettük a gyár Váci úti homlok­zatát. — Ha mindezt nem is mond­juk el a pártértekezleten, az an­gyalföldi küldöttek akkor is tud­ják: a Láng-gyáriakra az ország, a főváros, a kerület mindig szá­míthat. Mert a Lángban „nem al­szik ki a láng”. Szatmári Jenő István

Next

/
Thumbnails
Contents