Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1980. március / 1. szám

Arcok a kerületi pá A körzeti orvos Dr. Strauszmann Margit a Ki­lián György utcai rendelőben gyógyítja betegeit. A Kendőgyár­ban volt gyors- és gépíró, majd 1950-ben iskolára küldték és or­vosként tért vissza Angyalföldre. Jelenleg ágit.-prop. titkár, és a kerületi pártértekezlet küldöttje. — Ez a kerület változtatta meg az életemet, ezért nem fogadtam el semmiféle más munkahelyet — meséli, miközben bemutatja az olyan nagyon szívéhez nőtt kör­zetet. — Angyalföld szélén va­gyunk. Körülöttünk egy-két szo­bás házacskák, kellemes embe­rekkel. Persze itt is előfordulnak alkoholisták, de hol nincsenek? Annak ellenére, hogy vagányok, hozzájuk is meg lehet találni a hangot. A tizenkét év alatt soha semmiféle bajom nem volt velük. — Mennyit változott a kerület ! tizenkét év alatt? — Az utóbbi három-négy évben érezhető az erőteljes változás, amióta integrált egység vagyunk. Ez azt jelenti, hogy egységes mó­don történik a beteg kezelése. További sorsát a körzeti orvos vizsgálata és a laboratóriumi, röntgeneredmények határozzák meg. Ezek alapján fogadja a kór­ház és a műtő, vagy kezeli mesz- szemenően meghallgatva a kör­zeti orvos véleményét, aki nem a kórházi ágyon fekvő „egyeskéről”, „ötöskéről” beszél, hanem Ilonka néniről, Pista bácsiról, vagy a Gyuri gyerekről, akiket hosszú évek óta ismer. Tehát a vizsgálat nem elszigetelt tünetek alapján történik, hanem a beteg embert környezete ismeretében gyógyít­juk. Ezzel megszűnik a kórházi és kórházon kívüli kezelés elkü­lönültsége. A gyógyító-megelőző tevékenység is jobban ellenőriz­hetővé és irányíthatővá válik, mert a körzeti orvos szakmai fő­nöke a kórházi belosztály vezető főorvosa. — Mi történt még a kerület­ben? — Sok-sok gyár és vállalat ösz- szefogásának eredménye, hogy Angyalföld egészségügyi ellátása minél jobban megfeleljen a kí­vánalmaknak. Ennek egy része az is, hogy felépült a Szegedi úti III. számú szakrendelő, a XII. pártkongresszus tiszteletére. — Ezek szerint az orvosok na­gyon sok segítséget kaptak és kapnak a kerülettől. Mi az, amit önök vállaltak a kongresszus tisz­teletére? — A Róbert Károly körúti kór­ház köztudottan összedűlőfélben van. Szűk szakmai profilú, his nincs gégészet, urológia és : mészet. Ezért a körzeti orvo vállalták — a kórház tehermej sítésének céljából — a gyors agnózist követő otthoni tovább zelést. Persze ez nem vonatke az infarktusos vagy más súl betegre, de minden olyan páci gyógyítását elvállaltuk, akii az otthoni környezetben megc ható. Egyedülálló Budapesten, a az angyalföldiek létrehoztak, j gyalföldieken értendő egy köt ti orvos, egy pszichológus, ■ kórház! adjunktus és egy gyó tornász, összefogásuk eredmér hogy Budapesten elsőként olc ták meg az infarktuson áce: betegek rehabilitációját. — Engedje meg, hogy ezú dicsekedhessünk azzal, am van: hogy nincs kórház, az k tudott, panaszkodtunk is ek miatta. De rendkívül magas sz tű a nővédelmi tanácsadás, a t hes-pathológia. Minimálisra cs kent az újszülöttek halálos aránya, hiszen állandó, szaks rű és gondos ellenőrzés alatt az anya és a magzat egyaránl Erdős Ague Két nappal a vállalati pártérte­kezlet előtt kerestem föl Polgár Lászlót, a Fémmunkás Vállalat pártbizottságának titkárát. Jókor jöttem, mert készen voltak öt esz­tendő munkájának összegezésé­vel. Egy olyan anyaggal, amely a pártértekezleten számba veszi a gazdaságpolitikában és a pártélet­ben elért eredményeket, amely sorról sorra tartalmazza az egész tagságnak a taggyűléseken han­goztatott véleményét, bírálatait is. — Ne haragudjon a kérdésért, de kikívánkozik: hogy tűri a bí­rálatot? — Hazudnék, ha azt monda­nám: szeretem, ha bírálnak, de végül is ez a munkakörömmel jár. Egy ilyen anyag, mint e 41 olda­las beszámoló is, már előzetesen, például a január 31-i pártbizott­sági ülésen, megkapta a maga di­cséretét és kritikáját, öt évről van szó. Az üzemi pártértekezle­ten is lesz bírálat, és foglalkoztat is, hogy a képzeletbeli mérlegen merre billenne a serpenyő: az eredmények vagy a fogyatékossá­gok oldalára? — Szíve szerint mit hangsú­lyozna? — Mit is .. . Mindenféleképpen azt, hogy a Fémmunkás évről év­re az ipari és építőipari átlagot meghaladóan határozta meg fel­adatait. S mivel a piaci igények mindeddig megvoltak, céljaink maradéktalanul megvalósultak. Ebben az ötéves időszakban — 1976-ban — nyertük el a Minisz­tertanács és a SZOT vándorzász­laját, a „Kiváló Vállalat” címet; AZ ÜZEMI PÁRTTITKÁR a távolabbi városokba tevődr át. A pártmunkát is ennek m felelően koordináljuk. amellett miniszteri dicséretet is kaptunk. Folyvást emelkedett a termelés üteme, a tervet rendsze­resen teljesítettük, így kerültünk a nyereséges vállalatok közé. — S mivel dicsekedne? — Ez nem természetem. De jó érzés, hogy szállítói voltunk a Hejőcsabai Cement- és Mészmű, a leninvárosi TIFO, a Tiszai Hő­erőmű, a gyulai és a szekszárdi húskombinát építkezésének. Részt veszünk a budapesti lakásprog­ram megvalósításában is. Ezenkí­vül a vállalat termelési volume­nének mintegy 20 százaléka ex­port, ennek is a java szovjet ex­port. Az Uszty Ilimszk-i kombi­nát építkezésére nyílászárókat és csarnokszerkezeti elemeket szál­lítottunk. Ott voltunk Dubnában az atomkutatónál, Vilniuszban az operaház építésénél... De ismét hazatérek. Most a Dél-pesti Kór­ház nyílászáró szerkezeteit, a Marx téri Skála Áruház épület- szerkezeti elemeit, a metró osz­lopburkolatait és korlátáit szál­lítjuk. — Ez már kerületi téma is. — Igen. Miként a Babér utcai vagy a Mauthner Sándor utcai óvodában végzett társadalmi munkák, továbbá a Thälmann ut­cai iskolabővítés. Rólunk szólnak a kerület több autóbuszmegálló­jában látható alumínium várófül­kék. A Karikás Frigyes utcai is­— Nehéz lehet nem Budapc centrikusnak lenni! — Csöppet sem. De azt n mondták, hogy Angyalföld-ce rikus vagyok. Különös, mert pesti gyerek voltam, a szakn tanulás hozott Angyalföldre. Magyar Acélban szabadultam 1953-ban az esztergályos szakn ban. Egy év múlva idejöttem Fémmunkás, jogelődjéhez. Épj tavaly november 7-én kapt meg a 25 éves törzsgárda-elisin rést. Tehát, ha jól belegondol lehet, hogy valóban angyalfö lettem. Hiszen, ha nem szárm'1 mást, „csupán” 25 éve villamoí zok a Váci úton. Nézem a renj teg változást. A rossz emlé nyomortelepek helyén fölép modern lakóépületeket, között az agyonbírált panelházakat, an lyek valóban nem Szemgyönyi ködtetők, de mégiscsak megtere tették a lakóiknak a maximé kényelmet. Hát még, ha össze! sonlítjuk a hajdani szoba-kor hávöl és a közös W. C.-vel a fi gőfolyosó végén ... — Szóval nézem a sok vált zást, de az is eszembe jut, ho az igények és a lehetőségek ni csenek mindig összhangban. IV ként a bírálatot is hajlamos többen másokra hárítani, magú ra nem vonatkoztatni. Pedig, j mi hatásosan akarunk agitál akkor elsősorban önmagunk ps dájával kell hatni. Pless Zsuzsa kólában, amelynek patronálói va­gyunk, évi mintegy 80—100 ezer forint értékű javítást, felújítást végzünk el. Elvállaltuk az osz­tálytermek világításának korsze­rűsítését. Az évente kétszer szer­vezett kommunista műszakok to­vábbi 120—150 ezer forinttal gya­rapítják a kerületi gyermekintéz­mények „kasszáját”. Ezeknek tükrében vizsgálva mind a tíz gyárunkat a 6500 dolgozójával, a maguk két és fél milliárd forintos produktumával, úgy érzem: ha dicsekvésre nincs is okunk, de szégyenkeznünk sem kell. A tíz gyárból öt budapesti, öt pedig vi­déki székhelyű. A termelés nö­vekvő méretei fokozatosan éppen

Next

/
Thumbnails
Contents