Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. augusztus / 3. szám
A HUSZONNEGYEDIK ÉVAD KÜSZÖBÉN Beszélgetés a József Attila Színház igazgatójával A József Attila Színházat 1956. július elsején alapította a Minisztertanács, Budapest egyik legnagyobb, a munkásmozgalom gazdal tradícióival rendelkező • kerületében, Angyalföldön. Az alapító okirat a többi között leszögezte: „A József Attila Színház feladata, hogy a főváros külső munkáskerületében színvonalas előadásokat tartson s igyekezzék közönséget toborozni.” A XXIV. évad előtt, a negyedszázad küszöbéhez érkezve kerestük fel MÍszlay István igazgatót: próbáljuk áttekinteni, hogy mik voltak ennek a csaknem huszonöt évnek legfőbb jellemzői, eseményei, tapasztalatai ? Névadó költőjéhez méltón... 1 ■— Igen nehéz egyetlen rövid- interjú keretébe szorítani ezt a több mint két évtizedet. Ha csak a bemutatott darabok címét és szerzőinek nevét közölné a lap, az kitenne egy hasábot, hiszen 76 darabot játszott eddig a színház — mondja az igazgató. — Mégis próbáljuk meg ... Színházunk első igazgatója az 1975-ben elhunyt Fodor Imre, főrendezője pedig Lendvai Ferenc volt. Az indulást, mindjárt a kapunyitáskor érdekes kettősség jellemezte. Egyrészt nagy sikerrel játszották a zenés vígjátékokat — ilyenek voltak: A szabin nők elrablása, a Váljunk el!, a Kaktusz virága, A potyautas, az Imádok férjhez menni — másrészt olyan kortárs magyar és külföldi színműveket állítottak színpadra, amelyek bátran foglalkoztak a társadalmi haladás kérdéseivel. Itt elsősorban Viktor Rozov, Vaszilij Akszjo- nov, Tennessee Williams, Gyárfás Miklós, Kertész Ákos, Berkesi András, Benedek Katalin, Illyés Gyula műveire gondolok. — Az ötvenes évek végére nyilvánvaló lett, hogy a József Attila Színház „meghódította” s közönséget és a közönség is megszerette a színházat. Az első években sikerült kialakítani egy olyan, kulturálódni vágyótörekvő munkásközönséget, amely az „angyalföldi teátrumot” magáénak tekintette. A hatvanas évek elejére a színház programja még világosabban megfogalmazódott: „A József Attila Színház célja az, hogy névadó költőjéhez méltóan, a szó nemes értelmében irodalmi színház legyen. A színház hordozója akar lenni a szocializmus eszméinek a színművészet minden eszközével, és szeretné elősegíteni az új magyar színműirodalom fejlődését is. A József Attila Színház szeretne a munkásosztály színháza lenni...” Kiemelkedő évtized — A közel huszonöt esztendőnek melyek voltak a legszebb napjai? — Az 1958—1968-ig terjedő évadok — mondja szinte gondolkodás nélkül Miszlay István — voltak színházunk sikercsúcsai. 1958-ban indult a Rozov-sorozat és a sorozat első darabjában — Boldogság, merre vagy? — mutatkozott be kirobbanó sikerrel egyik legnépszerűbb komikus művészünk, Bodrogi Gyula. Az első szovjet bemutatót aztán évente követte egy, s a színház példás következetességgel népszerűsítette a szovjet színműirodalom alkotásait. — Kik voltak a legtöbbet játszott szovjet szerzők? — Akszjonov, Viktor Rozov, M. Satrov, Emil Braginszkij, Vagyim Korosztiljov, Roscsin. — A színház a magyar és a szovjet szerzők mellett más, külföldi szerzők műveit is bemutatta, nagy sikerrel. Melyeket tart ön említésre méltónak? — Az 1962—1963-as évad kiemelkedő eseménye volt Ja- roslav Dudek vendégrendezése. A prágai művész Dumas—Plancson: Három testőr-ét állította színre. A címszerepben Sinkovits Imre 13 szerepet alakított! Ebben az évadban mutatta be színházunk Tennessee Williams nagy felkészültséget igénylő drámáját, az Uvegfigurákat is, majd szériában következtek a kiemelkedő sikerek — sokszor 150 fölötti előadásszámmal — mint például Dévai: Potya- utas-a, az Imádok férjhez menni című Sommerset Maugham vígjáték, továbbá a Beckett, a Kaktusz virága, a Lulu. Megváltozott a társulat, de a közönség is — Eddigi beszélgetésünk sejteti: 1968 után ■ bizonyos megtorpanás állott be a színház töretlen ívű fejlődésében. — A személyi változások, a hatvanas évek végének társadalmi mozgásai rövid megtorpanást okoztak, de bekövetkezett ez azért is, mert megváltozott a társulat összetétele. Jelentős művészek máshová szerződtek, kitűnő, neves művészek nyugdíjba mentek, ilyenformán -a színház nem tudta érzékenyen követni a társadalmi változásokat. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy kicsit lemaradt. Az 1972—73-as évad azonban jól indult és az egész társulatot kilendítette a holtpontról. A színház új főrendezője: Berényi Gábor színpadra állította Kertész Ákos: Névnap című színművét. Ez a mű kirobbanó sikert aratott. A sikert növelte, hogy Shakespeare műveihez nyúlva, egész sereg bemutatót tartottunk. A Makrancos hölgy, a Sok hűhó semmiért, A wind- sori víg asszonyok, a Vízkereszt, vagy amit akartok, különösen a fiatalok körében tett szert nagy népszerűségre, s ezeket a klasszikus darabokat a középgeneráció és az idősebb korosztály is szívesen fogadta. — Hogyan látja Miszlay István, az igazgató, a színház mai helyzetét? — Színházunknak a hetvenes évek közepére szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy közönsége megváltozott, a peremkerületen új lakótelepek épülték, sok tízezer új lakó költözött Angyalföldre, a régi közönség pedig átrétegződött. A színházzal szembeni követelmények megnövekedtek: közönsége ma műveltebb, tájékozottabb, olvasottabb, egyszóval kulturális vonatkozásban fejlettebb, mint húsz esztendővel ezelőtt volt. Közben felnőtt egy új nemzedék is, és ezt a tényt feltétlenül figyelembe kell vennünk. Színházunknak ma 15 ezer bérlője és évente 220 ezer nézője van. Műsorpolitikánkat alapvetően korunk kérdései határozzák meg. A műsorterv kialakításakor döntő szerepet kap, hogy olyan haladó tendenciájú, a mai valóságot érzékenyen ábrázoló művek kerüljenek a közönség elé, amelyek elősegítik a néző önismeretének kibontakozását, fejlesztik gondolkodásmódját, s egyúttal ráébresztik társadalmi kötelezettségeire is. Kilépni a falak közül! — Tudomásunk szerint a József Attila Színház társulata gyakran megfordul másutt is. — Nagyon szeretünk kilépni a színház falai közül, mert más közönséggel is találkozhatunk s ez visszahat a művészekre, de mindig előnyükre. Korábban Salgótarjánba, most Paksra, Szekszárdra és Fadd- Domboriba látogattunk a társulattal, a jövő évadban pedig a Tatabányai Népházban tartunk majd vendégelőadásokat. Ami az Óbudai Kamara- színházunkat illeti: úgy véljük, megtaláltuk ott is a közönségünket. Szívesen vállaljuk — noha ez még nagyobb próbatétel — a külföldi vendégjátékokat is. Társulatunk 1966-ban Romániában, 1970- ben Bulgáriában, 1973-ban Jugoszláviában, 1975-ben pedig Csehszlovákiában vendégszerepeit. Most 1979-ben, nyáron, ismét Bulgáriába látogat a társulat. Hozzá kell tennem: igen nagy sikerrel. — Angyalföld üzemeivel — mondja búcsúzóul Miszlay István —, igen szoros, szinte mindennapos kapcsolatban állunk. Művészeinket gyakran hívják — s nemcsak nagyobb ünnepeken —kulturális megmozdulásaikra, amelyek — örülünk ennek — egyre hétköznapibbak, amellett, hogy ünnepszámba mennek mind művészeinknek, mind az üzemek kulturálódni vágyó dolgozóinak. Bíró András 15 ANGYALFÖLD Jelenet Labiche—-Romhányi—A1 dobolyi Nagy: Mézeshét című zenés vígjátékából
