Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. január / 1. szám

HATVAN ÉV A NÉP SZOLGÁLATÁBAN Hat évtizeddel ezelőtt, 1918. no­vember 24-én bontotta ki zászlaját a kommunisták pártja Magyarorszá­gon. Létrejötte fordulópont a ma­gyar munkásmozgalom történetében, új szakasz kezdete abban a harcban, amelyet jobb életfeltételeiért, a de­mokratikus jogokért, majd a szocia­lizmusért vívott munkásosztályunk. Pártunk akkor alakult meg, ami­kor hazánkban is napirendre került a szocialista forradalomért, a prole­tariátus hatalmáért vívott küzdelem. A történelem olyan új feladatok elé állította a magyar munkásosztályt, amelyeknek teljesítéséhez új vezér­karra volt szüksége: olyan pártra; amely Marx, Engels, Lenin tanítá­sait követve, el tud igazodni az ese­mények bonyolult szövevényében, s vezetni képes a munkásosztály, a dolgozó nép harcát teljes felszaba­dulásáért. A párt megalapításánál az Orosz­országból hazatért volt hadifoglyoké volt a döntő szerep, azoké a magyar hazafiaké, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüzében in­ternacionalistákká, kommunistákká váltak. Velük együtt vettek részt pártunk létrehozásában azok a mun­kások és értelmiségiek, akik a szo­ciáldemokrata párt soraiban annak forradalmi ellenzékéhez tartoztak, valamint azok a fiatal értelmiségiek is, akik már a Galilei körben hábo­rúellenes propagandát folytattak és forradalmi szocialistáknak nevezték magukat. A három csoport tagjaiból alakult párt olyan forradalmi vezető erővé vált, amelynek döntő része volt az első magyar proletárhatalom, a Ma­gyar Tanácsköztársaság megteremté­sében. A magyar munkásosztály rendkí­vül nehéz történelmi helyzetben, az orosz munkásosztály után második­ként a világon hozta létre a maga forradalmi hatalmát. A Tanácsköz­társaság mindössze 133 napig állt fenn, de e rövid idő alatt is nagy­szerű tettekkel véste be nevét né­pünk történelmébe. A Tanácsköztársaságot az imperia­lista hatalmak túlereje fojtotta meg, de emléke a 25 éves brutális ellen- forradalmi rendszer embertelen kö­rülményei között is ott élt a magyar dolgozók szívében. S a hitet, hogy a fasiszta elnyomás éjszakája után is­mét felvirrad a szabadság hajnala, ébren tartotta bennük a föld alá kényszerült kommunista párt áldo­zatkész harcosainak munkája. A kegyetlen üldöztetés megtize­delte soraikat, de sohasem tudta szétverni a pártot. A meggyilkoltak, a bebörtönzöttek helyére a munkás- osztály, a haladó értelmiség leg­jobbjainak újabb és újabb nemzedé­kei álltak. Vezették a harcot a jjaz- dasági válság idején a munkások na­gyobb darab kenyeréért, a harmin­cas évek közepétől kezdve az anti­fasiszta népfrontért és a második vi­lágháború éveiben a háború ellen, az ellenállási mozgalom kibontakoztatá­sáért. Az akcióegység a szociálde­mokrata baloldallal, az együttműkö­dés mindazokkal az erőkkel, réte­gekkel, amelyek a fasiszta megszál­lók és cinkosaik ellen készek voltak harcolni — egyúttal a felszabadulás utáni széles nemzeti összefogás alap­jává is vált. A Szovjet Hadsereg világtörténel­mi jelentőségű győzelme a fasizmus felett egyben az elnyomott népek ke­zéről is leverte a bilincset. A felsza­badulással megnyílt az út hazánk demokratikus újjászületése előtt. S ahogyan a Horthy-rendszer negyed- százada alatt a kommunisták pártja Volt az egyetlen párt, mely mind­végig következetesen képviselte a munkásosztály, a nép, a nemzet ér­dekeit — a felszabadulás történelmi pillanatában a Magyar Kommunista Párt volt az egyetlen politikai erő, amely átgondolt programmal rendel­kezett és meg tudta mutatni a há­ború romjaiból kivezető utat. Az a kiemelkedő szerep, amelyet pártunk a földreform végrehajtásá­ban, az ország újjáépítésében, a reakciós erők szétverésében betöl­tött, a kommunisták mellé állította a munkásosztály többségét, a pa­rasztság legforradalmibb rétegeit, a magyar értelmiség legjobb, leghala­dóbb erőit. A népi demokratikus for­radalom véghezvitele szorosra ková­csolta a kommunisták szövetségét a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt bal­szárnyának erőivel. Így értek meg 1948-ra a munkásegység megterem­tésének, az egységes forradalmi munkáspárt létrehozásának feltéte­lei. Így vált lehetővé, hogy a népi demokratikus forradalom viszonylag gyorsan szocialista forradalommá fejlődjön, s az MDP alakuló kong­resszusán elfogadott programnyilat­kozat alapján népünk hozzákezdhes­sen a szocializmus alapjainak lera­kásához. A szocializmus építésének kezdeti lendületét lefékezte, az első években elért sikereit beárnyékolta a pártve­zetésében fellépett baloldali, szektás­dogmatikus elhajlás, a személyi kul­tusz, a lenini normák megsértése, majd később a párt egységét bom­lasztó revizionizmus. A pártvezetés gyengeségeit kiaknázva, a revizionis­ta erők a hibák kijavításának jelsza­vával ellenforradalmi támadást ké­szítettek elő a munkáshatalommal szemben. 1956 válságos heteiben pár­tunk ismét'képes volt a megújulás­ra: Kádár elvtárssal az élén olyan forradalmi vezérkarral rendelkezett, amely — ismét a Szovjetunió segít­ségére támaszkodva — gyorsan le tu­dott számolni az ellenforradalmi erőkkel. Bátran levonta az esemé­nyek tanulságait és a pártélet lenini normáit helyreállítva, a dolgozó mil­liókra támaszkodva rövid idő alatt megszilárdította politikai és gazda­sági rendszerünket. Azt a következetes elvi politikát, amelyet az ellenforradalom leverése óta az MSZMP folytat, az élet iga­zolta. Sikerrel végrehajtottuk a szo­cializmus alapjainak lerakását, a kul­turális forradalmat, véghezvittük a gazdaságirányítás reformját, s napi­rendre tűzhettük a fejlett szocialis­ta társadalom megvalósítását. Ebben pártunk a dolgozó osztályok és réte­gek legszélesebb szövetségére, a párt­tagoknak és pártonkívülieknek a népfrontmozgalomban megvalósuló alkotó egységére támaszkodik. Büszkék vagyunk arra, hogy pár­tunk győzelmes hat évtizede alatt Angyalföld mindig termékeny talaja volt a forradalom bátor harcosai­nak, szilárd bázisa a magyar kom­munista mozgalomnak. Angyalföld neve hatvan év óta mindig félelmet keltett a reakció erőiben — s új hittel töltötte meg a forradalom harcosait. Két forrada­lom tüzében és két ellenforradalom megpróbáltatásai közepette Angyal­föld mindig hű maradt a forradalmi munkásmozgalom vörös zászlajához. Az angyalföldiek, az itt dolgozó kommunisták, pártonkívüliek ma ia készek a párt politikájának követ­kezetes végrehajtására, a most in­duló esztendő nagy feladatainak tel­jesítésére. KOVÁCS KAROLY, az MSZMP XIII. kerületi Bizottságának első titkára ANGYALFÖLD 3

Next

/
Thumbnails
Contents