Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. november / 4. szám

BEMUTATJUK az AB ügyfélszolgálati irodáját Mindenekelőtt idézzünk fel egy-két rövid történetet. Az egyik: vidéki városunkba indult egy kétgyermekes családanya, vonaton. Útközben kizuhant a vonatból és meg­halt. Két árva gyermek maradt utána meg egy jelentős összegű életbiztosítás. Ezt azonban az Állami Biztosító megyei igazgatósága nem fizette ki, vélvén: a vizsgálat körülményei arra utalnak, hogy öngyilkosság történt, és öngyilkos­ság esetén nem jár az életbiztosítási összeg. Valakik azonban nyomozni kezdtek: történt-e, történhetett-e valóban ön- gyilkosság? Kiderült néhány részkörül­mény. Az asszony már hetek óta szédü­lésről panaszkodott, aznap pedig még fodrászhoz is készült. És igen ritka do­log, hogy egy öngyilkosjelöltnek előző­leg a fodrász is eszébe jut. Summa- summárum: bebizonyosodott, hogy bal­eset volt, nem öngyilkosság. És most a kérdés: nyomoztak, de kik? Rendőrség? Ügyészség? Lelkes amatő­rök, vagy ügyvédek, akik szívükön vi­selték az árvák sorsát? Sem ez, sem az... Ezúttal a nyomozást is az Állami Biztosító munkatársai végezték. Csak egy másik szervének, a központi ügyfél- szolgálati irodának a dolgozói. Logikátlannak tűnik: hiszen egy biz­tosító társaságnak éppen az az érdeke, hogy vitás esetben ne kelljen térítést fizetnie. Ezt a központi ügyfélszolgálati irodát azonban éppen azért hozták lét­re, hogy az „ügyfél ügyvédjévé” váljon, és ha valaki joggal érzi úgy: az első fokon eljáró biztosító kirendeltség vagy igazgatóság az ő kárára tévedett — az ügyfélszolgálat igazságot, és ami fonto­sabb, kártérítést szolgáltat az ügyfélnek. És egy másik eset, ahol szintén az ügyfélszolgálatosok segítettek. Elhunyt valaki, akinek életbiztosítása volt. öz­vegye és idős anyósa a biztosítás lejár­táig, 1990-ig havi 300 forint járadékra, majd 1990-ben húszezer forintra számít­hattak volna. De nekik most volt szük­ségük a pénzre. És kiderült: van a köt­vénynek egy olyan záradéka, amely le­hetővé teszi, hogy lemondjanak a jára­dékról, és egyösszegben, pénzbeli meg­váltás formájában kapják meg a bizto­sítási összeget. Ez ugyan végső soron kevesebb, mint amit 11 év alatt kaptak volna részletekben, de ők most jobban jártak a kézhez kapott negyvenezer fo­rinttal. Jó, jó, mondhatja az olvasó, de mi köze mindennek Angyalföldhöz? Mind­össze annyi, hogy az Állami Biztosító központi ügyfélszolgálati irodája után a fővárosban elsőnek a XIII. kerületi ÁB- igazgatóság hozott létre-saját ügyfél- szolgálati irodát májusban, a Szent Ist­ván körút 6. szám alatt. — Mi több, nem csupán kerületi ren­deltetésű ez az új iroda — teszi hozzá Szitás György, az Állami Biztosító XIII. kerületi igazgatója —, hanem azzal a céllal nyitottuk meg, hogy a központi ügyfélszolgálatot tehermentesítse, és — központi elhelyezkedése révén — afféle budapesti ügyfélszolgálattá váljon. Egyébként nemcsak az említett típusú •setek tartoznak egy ilyen iroda hatás­körébe. Általában arról van szó, hogy a biztosítási szerződés jogi alapon létre­jövő partneri viszony. A lakosság vi­szont nem mindig tud „jogul” vagy „biztosítóul”. És éppen azért nem min­dig ismeri eléggé a biztosítási szerző­désből fakadó jogait és kötelességeit. Az iroda munkatársai segítenek neki „köz­napi nyelvre fordítani” a tudnivaló­kat ... — Hogyan működik az új iroda? — Kezjük a nyitvatartással. Eredeti­leg úgy véltük: délelőtt tíztől este hatig működjön az iroda. De a közönségigény ezt úgy módosította, az első hónapok tapasztalatai alapján reggel fél kilenc­től délután ötig állunk ügyfeleink ren­delkezésére. Két ott dolgozó munkatár­sunk igen széles szakismerettel rendel­kezik, nagy tapasztalata van biztosítási kérdésekben. Ha kell, tanácsot adnak, felvilágosítják a hozzájuk fordulót, rek­lamációt intéznek, ügyeknek járnak utána. — Azt eltelt rövid idő alatt mit vé­geztek az iroda dolgozói? — Ennyi időhöz képest sokat. Négy hónap alatt csaknem hétezer ügyfél for­dult meg az új irodában, kilencven szá­zalékuk kerületi lakos. Érdekes típusa az ügyintézésnek a kerületben dolgozó, de máshol lakó emberek esete, akik munka után esetleg már nem érnék el időben lakóhelyükön a biztosító-kiren­deltséget és itt nyújthatják be kárbe­jelentésüket, mert az iroda útbaesik. Mi azután továbbítjuk a biztosító illetékes TÁRSADALMI SZERZŐDÉS A Magyar Alumíniumipari Tröszt „Hevesi Gyula” szocialista brigádja tár­sadalmi szerződést kötött a Hazafias Népfront kerületi Elnökségével. A bri­gád közreműködést vállalt a XII. párt- kongresszus és a felszabadulás 35. év­fordulója tiszteletére szervezett, An­gyalföld fejlesztését szolgáló társadalmi munkaakciókban, továbbá a népfront által rendezett különböző fórumokon, vitákon, vetélkedőkön. A szerződést a Tröszt vezérigazgatója, párttitkára, a brigád vezetője, valamint a HNF kerü­leti titkára írta alá. szervéhez. Általában napi ötven-hatvan ügyféllel foglalkozik az iroda két mun­katársa. — Milyen ügyekben? — Vagyonbiztosítási kárbejelentésünk eddig 1500 volt, igyekszünk gyorsítani a kárrendezést. Sok olyan ügyfél volt, akit a biztosítási lehetőségekben kellett eligazítani. Például: külföldre utazik valaki, és kíváncsi, hogy utazása során poggyászára, betegség ellen, gépkocsijá­ra stb. milyen biztosítást köthet? Mit tehet, ha kocsiját feltörik? Elmondjuk, és ha akarja az illető, rögtön a biztosí­tási szerződést is megkötheti. Volt már mintegy ezer személyi biztosítási ügyünk is. Sokan térnek be a személygépkocsik kötelező szavatossági biztosítása ügyé­ben érdeklődni, mások ilyen csekkért jönnek csupán. Volt négy hónap alatt mintegy ezer telefonérdeklődés is, a legkülönbözőbb ügyekben. Sokakra pe­dig annyira pozitívan hatott a kapott felvilágosítás, hogy 165 ügyfelünk itt helyben megkötötte a neki tetsző bizto­sítási szerződést. — És a reklamációk, panaszok? — Azokat is gyorsítva intézzük az Iroda révén: a főváros bármely kerüle­tében lakik az ügyfél, még helyben, te­lefonon kapcsolatba lépünk az illetékes kerületi igazgatóságunkkal, vagy írás­ban tesszük át az ügyet. Gyakori jelen­ség, hogy a postán befizetett havi bizto­sítási összeg a túlságosan hosszú átfutás miatt késve érkezik az illetékes igazga­tósághoz, amely felszólítást küld az ügy­félnek: nem fizetett, fizessen! Ilyenkor az ügyfél egyet tehet: bemegy az ügy­félszolgálathoz, viszi a csekket, amelyen igazolja, hogy igenis fizetett; az ügyfél- szolgálat értesíti az érintett kerületet, ahol tudomásul veszik: félreértés tör­tént, a felszólítás tehát tárgytalan! Vagy: a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nyugdí­jasoknak lehetőséget ad, hogy nyugdí­jukból vonják le a biztosítás összegét, és ők utalják át az Állami Biztosítónak. Igen ám: de a biztosítás valamiért meg­szűnik, és csak három hónap múlva szünteti meg a Nyugdíjintézet a levo­nást. Ilyenkor az ügyfél bemegy az ügy­félszolgálathoz, elmondja, mi történt és visszakapja a feleslegesen levont pén­zét. Ha üvegkárral jön valaki, és hozza az üveges számláját, helyben megkapja a pénzét. Ha személyi sérülés ért vala­kit, nem árt, ha bemegy, elmondja, hányféle biztosítása van, hol és hogyan történt a sérülés, baleset, és lehet, hogy többféle címen is, baleset-, háztartási, CSÉB-biztosítottkónt jogosult a kártérí­tésre. Végül egy kérés, amelynek továbbítá­sát az iroda munkatársai kérték: ha valakinek panasza van a biztosítói ügy­intézésre, ne menjen rögtön a Kálvin térre, a központi ügyfélszolgálathoz. A Szent István körút közelebb is van, és Budapesten első fokon itt intézik el a panaszos ügyeit. Az ügyfél is jobban jár, és áz egész ország biztosítási panaszai­val foglalkozó központi ügyfélszolgálat is nagymértékben tehermentesül. Te­gyünk eleget a kérésnek, ennyivel segít­hetjük mi az „ügyfél ügyvédjeit”... 20 ANGYALFÖLD

Next

/
Thumbnails
Contents