Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. november / 4. szám
HARCBAN AZ ALKOHOLIZMUS ELLEN Az ittas ember nagyon sok bajt csinál, kárára van önmagának és társadalomnak. Ha az italozás mértéktelenné válik, akkor betegnek, alkoholista betegnek tekintendő, akit gyógyítani kell. Igen, az alkoholista beteget gyógyítani kell. De legjobb a betegséget megelőzni, és ha lehet — természetesen sokféle módon kell és lehet — küzdeni az alkoholizmus ellen. KOORDINÁLT TEVÉKENYSÉG Egervári Pállal, a XIII. kerületi Vöröskereszt vezetőségének titkárával beszélgetünk erről a küzdelemről. A Vörös- kereszt, mint társadalmi szerv koordinálja az Egészségügyi Minisztérium rendelete alapján 1966 óta működő kerületi alkoholizmus elleni társadalmi bizottság munkáját. A bizottság elnöke Nagy Endre, a kerületi tanács elnökhelyettese, akinek részvétele feltétlen tekintélyt ad ennek a nem köny- nyű munkának. Az alelnök dr. Kovács Endre főorvos, a bizottság titkára pedig Egervári Pál. A bizottságban több állami és társadalmi szarv képviselője vesz részt. Egervári Pál ezeknek a szerveknek a képviselőit hívja össze a kerületi ülésrend alapján. Ebben az évben januárban és októberben ültek össze. A beszélgetés során kiderült, hogy egyik-másik társadalmi szerv azét az üléseken néha nem képviselteti magát, a távolmaradás bizony hátráltatja a munkát. A legutóbbi ülésen az üzemekben alakult társadalmi albizottságok . tevékenységének értékelése szerepelt a napirenden. Tizenegy albizottság működik a nagyobb és közepes üzemekben. Ezek az albizottságok az ottani vöröskeresztes szervezetek mellett jöttek létre, és igen nagy a szerepük az alkoholellenes küzdelemben. Annál is inkább, mart az ital- fogyasztás reggel kilenc óráig tartó korlátozása ellenére az ingázók a vonatban isszák le magukat, néhol a gyárba becsempészett italból kínálgat- ják egymást a dolgozók. Sok üzemi baleset származik abból, hogy mikor valaki bejött a gyárba, még nem látszott rajta semmi, csak a később ható alkohol miatt hagyja ott a kezét a gép alatt. Az albizottságok előadások szervezésével, propagandaanyagok terjesztő: .ANGYAI.ECLT> vei, esetleg szondázások kezdeményezésével vehetik fel a harcot az alkoholizmus ellen. TÁRSADALMI ŐRJÁRATOK Az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság munkatervében szerepel a társadalmi őrjáratok szervezése, továbbá az alkohol-ellenes klub tevékenységének segítése. — Evekkel ezelőtt — mondja Egervári Pál — mi kezdeményeztük a fővárosban a társadalmi őrjáratok megszervezését. A Vöröskereszt, a KISZ, a Hazafias Népfront aktivistái a rendőri szervekkel, valamint a tanács illetékeseivel látogatták a kerület hírhedt italboltjait. A tanácsi és rendőri ellenőrzések során a mi aktivistáink voltak a tanúk, akik bizonyították az ittas emberek rendbontó cselekményeit s ezek nyomán az arra illetékes hatóságok bírságokat szabtak ki. Az első években felfelé ívelt ez a tevékenység, aztán lassan ellaposodott. Több alkalommal előfordult, hogy megfenyegették ezeket az embereket: „maga volt az, aki a jegyzőkönyvet aláírta?” Ezért aztán elfogyott a kedv és egyre jobban kimaradtak ebből a dologból a mi aktivistáink; ez a tevékenység a rendőri és a tanácsi szervek feladatává szűkült le. — Most újjászerveztük a társadalmi őrjáratok rendszerét. Űj embereket szerveztünk, akik hajlandók elmenni egy-egy ellenőrzésre. A Vörös- kereszt, mint társadalmi szerv nem léphet fel hatóságként az alkoholisták ellen, de nekünk sok esetben jelentik, ha egy- egy lakókörzetben vagy házban élő alkoholista mindenkit rettegésben tart, a családját üti-veri. Ilyen esetben mi útbaigazítást adunk a panasztevőnek, hogy mi a teendő. Sajnos, amikor meghallja, hogy mit kellene tennie, gyakran visszalép, mert attól fél, hogy bejelentőként vagy tanúként részt kell 'vennie az ügyben. Ha pedig ezt megteszi, akkor esetleg magára vonja a garázda bosz- szúját. Pedig csak megfelelő bizonyítási eljárás után lehet elvonókezelésre küldeni az alkoholistát. — A gyógyult alkoholisták klubja júniusban alakult meg kerületünkben. Dr. Takách Gáspár főorvos segíti és patronálja ezt a kezdeményezést; egyébként az ő kórházi osztályára kerülnek elvonókezelésre az alkoholisták. Én más kerületben tapasztalatszerzés céljából részt vettem ilyen klubdélutánon. Mondhatom, hogy megrázó élmény volt. Saját életükről beszéltek egymásnak, s ennek során világossá vált, mi volt az okozati lánc, amely az alkoholizmusba vitte őket. Volt egy tanárember, aki egy baleset következtében elvesztette feleségét és gyerekeit. Egyik napról a másikra talajtalanná vált, s ez a drámai momentum sodorta odáig, hogy poharat vett a kezébe. Ezeken a klubdélutánokon az orvos mint tanácsadó vesz részt. Segít abban, hogy ezsek az emberek újra egészségesek legyenek. A gyógyult alkoholisták a legjobb propagandistái az alkoholellenes küzdelemnek. # HATÓSÁGI ESZKÖZÖKKEL IS A Vöröskereszt társadalmi oldalról veszi ki a részét ebből a küzdelemből. A hatóságokra, így a tanácsi szervekre is más — adminisztratív jellegű — feladatok várnak. Erről dr. Bartus László, a kerületi tanács egészségügyi osztályának jogtanácsosa tájékoztat bennünket. — A nemrégiben született 2/1979. BM. és EüM. együttes rendelet alapján alkoholelvonó kezelésre kötelezhetjük azt a személyt, akit egy évben két alkalommal beszállítottak a kijózanító állomásra. Erről az egészségügyi osztály kötelezően bejelentést kap, s az ilyen személy esetében személy szerint nekem kell mérlegelnem, hogy elrendeljem-e az elvonókezelést. — Ehhez a rendelethez mi nagy reményeket fűzünk. Ügy gondolom, hogy ez igen hatásos eszköze lehet az alkoholizmus elleni közdelemnek. A mértéktelenül italozó garázda személyekkel, az idült alkoholistákkal szemben, akik nem tudnak áralkodni magukon, előbb-utóbb intézkedéseket kell foganatosítanunk. — A rendeletadta lehetőségeken túl van egy másik eszközünk is: a tanácstagok, a lakóbizottságok, a rendőrség, a munkahelyek megkereséssel élnek, és mi mint a tanács egészségügyi osztálya hivatalból megindítjuk az eljárást. Ezek a szervek természetesen élnek is a lehetőségekkel. Mindkét esetben az alkoholistát hivatalból felszólítjuk, hogy önkéntesen vesse alá magát — ha két éven belül nem volt — az alkoholelvonó kezelésnek. Ha ezt nem teszi, illetve meghiúsítja, akkor kel] kötelező kórházi ápolásnak alávetnie magát. Ez az eljárás egyáltalában nem egyszerű. Ehhez el kell végeztetnünk a környezet- tanulmányt, be kell idézni a nevezettet: ha nem jött be, akkor elő kell vezettetnünk. Eközben be kell szerezni a munkahelyről az információt, majd a határozathozatal után kórházi ágyra kell várnia. Sajnos sok esetben lesz eredménytelen a kórházi kezelés, mert ahogy kilép a kapun, a Jász utca sarkán ott van az a talponálló, ahol újra az eszméletlenségig leihatja magát. Tudok olyan esetről, ahol az alkoholistát reggel kiengedték a kórházból, de délután már űjvs vissza kellett vinni. Ezzel csak azt akartam illusztrálni, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem igen összetett, igen bonyolult. — A környezettanulmányokat gondozónők készítik el, akik bizony ki vannak téve kisebb-nagyobb inzultusoknak. A védelmük nem megoldott. Ezért a Vöröskereszt aktivistái már azzal is igen sokat tehetnek, ha nálunk, a tanácsi hatóságnál az eljárás megindítását kezdeményezik. A nehézségeink ellenére elért eredményeket az is bizonyítja, hogy a Fővárosi Főügyészségtől kerületünk dicséretet kapott, mert az idült alkoholisták gyógykezelésére a kerületek közül mi tettük a legtöbbet. Dr. Bartus László kertelés nélkül feltárta az alkoholizmus elleni küzdelem nehézségeit, de szavaiból az is kiderült, hogy a törvényi lehetőségek ma már a hatóságok rendelkezésére állanak. AMIRE MÉG VISSZATÉRÜNK Eléggé elterjedt az italozásnak egy újabb formája, mégpedig az. hogy a reggeli órákban különböző közértek és boltok előtt a közterületen fogyasztják a szeszes italokat. Ez nem valami épületes látvány. A közelmúltban hozott fővárosi tanácsrendelet megtiltotta az alkoholnak a közterületen történő fogyasztását. Vajon hogyan tartják be ezt a rendelkezést? — Legközelebb egy újabb írást arra szentelünk, hogy ennek a kérdésnek is utánajárjunk. / S. Gy. 19
