Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. november / 4. szám
Harmincéves a József Attila Művelődési A rangosnak minősülő évfordulók makacsul arra csábítják a visszaemlékező t, hogy emelkedett hangon, patetikusan — a gondokat, nehézségeket feledve — beszéljen az ünnepekről. Ennek a szemléletnek azonban lejárt az ideje. És mégis! Az olyan régi, harcos munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező kerület művelődési intézményére visszatekinteni, mint amilyen Angyalföldön a jelenlegi József Attila Művelődési Központ, bizonyos nosztalgikus érzések nélkül — teljességgel lehetetlen. A Békés városi Művelődési Ház után országosan ez volt a második, Budapesten pedig az első, amely a felszabadulás után megnyílt, hogy befogadja a művelődni, kulturálódni vágyó tömegeket. , MEGMUTATJUK A REAKCIÓNAK! Az ünnepélyes megnyitás 1949 decemberében zajlott le. Bán Hédi — most a Rákospalotai Csokonai Művelődési Ház vezető népművelője —, aki akkoriban a DISZ Központi Együttesének tagjaként a megnyitó előadáson táncolt, így emlékszik vissza az ünnepi aktusra: — A korszerűtlen felépítésű színpadról, ahol a világítás sem volt a legszerencsésebb, tánc közben sorba potyogtunk be a zenekari árokba. Kis híja, hogy nem történt súlyosabb szerencsétlenség. Maga a Ház egyáltalán nem volt alkalmas mai értelemben vett művelődési funkciókra. Két oldalán lakások húzódtak, a nagyterem csak mozielőadások tartására volt alkalmas, alagsorában bölcsőde, óvoda működött, s olykor katonai sorozóbizottság is tevékenykedett. Az évtizedek során — főként társadalmi munkában — többször alakították, átépítették. A lakásokat megszüntették, a bölcsődét, óvodát kiköltöztették, alagsorát időnként különböző célcik érdtekében többször is átrendezték, hol kitobösszejövetelek, hol kiállítások számára. Mint minden intézménynek, a József Attila Művelődési Központnak is megvoltak a maga sajátos korszakai. Megnyitásától 1956 őszéig tartott az első. Főként politikai és ismeretterjesztő előadások zajlottak le falai között, a „megmutatjuk a reakciónak, hogy a munkásosztály is hamarosan elsajátítja a tudományt, a kultúrát!” — jelszó jegyében. Elsőként a nyugdíjasok klubja alakult meg, s néhány öntevékeny — népitánc, színjátszó, szavaló-, képzőművészkor, csoport. ötvenhat után friss szelek kezdtek fújdogálni a ház falai között is. Fontos feladatként jelölték meg — az MSZMP politikáját követve —a. tömegekkel való kapcsolatot. Ezekben az években jelent meg először ez a kifejezés: „az igények szerint is...” A művelődési központ vezetői megkeresték a kerület üzemeinek, gyárainak pártbizottságait, szakszervezeti művelődési szerveit s egyre körültekintőbben mérték fel a dolgozók igényeit. EGYÜTT AZ ÜZEMEK, GYÁRAK DOLGOZÓIVAL Kiderült, hogy az emberek szabad idejükben, számukra fontos szórakozást, művelődési lehetőségeket, hobbit keresnek. Az intézmény vezetői létrehozták a Szocialista Brigádok Gyakorlati foglalkozás a képző- és iparművészeti körben Balettoktatás gyermekeknek Klubját, munkaközösségbe tömörítették a kerület képzőművészeit, fiatal íróit, mozgósították Angyalföld színművészeit, megalakították az Irodalmi Színpadot, gyakran meghívták konzultációra a kerületi üzemek lapjainak szerkesztőit. Ezt a pezsgő folyamatot 1961 végén, a Magyarországon tartózkodó neves szovjet művész, Arkagyij Rajtán föllépése indította el, aki Bán Hédinek, a Ház vezető népművelőjének meghívására egy estén át műsort adott a Központ színháztermében. Növelte a Ház tekintélyét az a tény, hogy azon az estén megjelent Kádár János elvtárs is, aki a műsoros est lezajlása után nemcsak a neves szovjet művésszel beszélgetett el, hanem a Ház vezetőitől mélyrehatóan érdeklődött a kulturális központ tevékenysége, munkája felől is, S a Ház vezetőinek volt miről beszémolniuk. A beszélgetés során Kádár elvtárs is elmondta véleményét, miszerint tervszerűbb, célratörőbb, ösz- szefogottabb népművelői, köz- művelődési munkára lenne szükség. Talán e javaslatot vették fontolóra a Művelődési Központ vezetői, amikor is 1962- től havonta rendszeresen kiadták a műsorfüzetet. Ekkoriban alakították meg a Fiatal Írók Fóruma közösséget. Lelkes szervezőként kapcsolódott a Fórum munkájába Simon István, Moldova György, Csur- ka István, Garai Gábor, Mezei András és még sokan mások. Az irodalmi színpad irányítását Keleti István vállalta magára. Aprólékos munkával kiderítették: mintegy 300 képzőművész él a kerületben. Igyekeztek bevonni valamennyit a közművelődés munkájába. Voltak, akiket zsűrizésre, voltak, akiket az öntevékeny gyári-üzemi képzőművész körök irányítására, patronálására kértek föl. Oroszlánrészt vállalt a munkából többek között Segesdy György, Somogyi János, Kiss István, Kokas Ignác. Ezekben az években — főként 1965—1970 között — sikerült egészen szorossá tenni a kapcsolatot a Művelődési Központ és az üzemek dolgozói között. Csak egyetlen példa ebből az időszakból: a szocialista brigádtagok részére film- történeti előadássorozatokat szervezett a Központ — bérletes alapon! A munkások tehát fizettek — ha minimális ösz- szeget is — azért, hogy filmtörténeti előadásokat hallgassanak. VÁLTOZÓ KÖVETELMÉNYEK 1973—1974-ben új, napjainkig tartó s még ma is ható korszaka kezdődött el a Művelődési Központnak. A társadalom átrétegződött, a fiatalok új igényeket támasztottak s a felnövekvő újabb generációk ugyancsak új színekkel kezdik tarkítani a közművelődés egyre gazdagodó palettáját. A hajdani igazgató, Simán- dy József és közvetlen munkatársa, Bán Hédi kitűnő munkát végzett. Erre az alapra lehetett is építeni, még akkor is, ha az új igazgató, Pardi Sándorné úgy vélte, hogy „új alapokon” indul el. Az intézmény az 1961-től 1973-ig tartó években valóságos központtá nőtte ki magát, amely az üzemek kulturális munkájára hatott és viszont. Az új vezetésről viszont bátran elmondható: ösz- szegezte, differenciálta a végzetteket s igyekezett az emberi természetből fakadó kulturális érdeklődés elébe menni. A Központba belépő látogató az előcsarnokban nem „portát” talál, hanem információs szolgálatot. Az egymást váltó két, főiskolát végzett népművelőtől 16 ANGYALFÖLD
