Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. november / 4. szám

MUNKÁJUKKAL IS ERŐSÍTETTÉK A KÉT NÉP BARÁTSÁGÁT Angyalföld egyik legna­gyobb vállalata a Gyár- és Gépszerelő Vállalat. Az elmúlt években kiemelkedő munka­sikereket értek el és — ami ez esetben különösen kiemelkedő — konkrét munkájukkal is erősítették a magyar—szovjet barátságot. Erről beszélgettünk Pusztai Attilával, a pártbizottság titká­rával és néhány, a gázvezeték építésében, szerelésében részt vett dolgozóval. — Tiszta profilú, szerelőipa­ri „A” kategóriájú nagyválla­lat vagyunk — mondja Pusz­tai Attila pb-titkár. — Tevé­kenységi körünk: technológiai gépszerelés — beleértve az irá­nyítástechnikai termékek ve­zérlését, szabályozását, tech­nológiai szerelését is — to­vábbá fémszerkezetek, tároló- tartályok, valamint egyedi jel­legű műszaki berendezések gyártása, szerelése, végül szaktanácsadás az előbbi tévé-* kenységekre vonatkozóan. — Nagyon lényeges, hogy a vállalat nem telepített, ami azt jelenti, hogy változó mun­kahelyeken fejti ki tevékeny­ségét. Hazai telephelyeink: Bölcske, Szekszárd, Székesfe­hérvár és Paks. Külföldön az NDK-ban Ausztriában, az NSZK-ban és természetesen a Szovjetunióban végzünk kü­lönféle munkákat. A közel­múltban Tuniszban kaptunk új, jelentős feladatot. — Lényegében minden na­gyobb kiemelt állami beruhá­záson határidőre, illetve több esetben határidő előtt teljesí­tettük előírt feladatainkat. Ez elsősorban a munkáskolilektí- vát dicséri, nemcsak a lelkese­dést, de a szervezettség ja­vulását is tükrözi. Eredmé­nyeinkben jelentős szerepet játszott és játszik a szocialista munkaverseny. — A külföldön végzett munkákról hasonlókat mond­hatok. összességében itt is a megrendelők elégedettségére, elismerésére teljesítettük fel­adatainkat. A Szovjetunióban többek között három komp­resszorállomást építettünk, egyet Huszton, egyet Bogorod- csányban és egyet Guszjatyin- foan. Ezek a kompresszorállo­mások biztosítják a csőveze­tékben folyó gázok áramlását. — Hogyan birkóztak meg ezzel a feladattal? — Sok-sok nehézséget kel­lett leküzdeni a siker érdeké­ben. A munkaerő megfelelő szakmai, politikai felkészítése, a vezetők kiválasztása, alkal­mazkodás a szokatlan körül­ményekhez — mind-mind rendkívül nagy gondosságot, figyelmet igényelt. Vállala­tunk csaknem négyszáz dolgo­zója vett részt ebben a mun­kában. Az elért sikerekből je­lentős hányad jut a kommu­nistákra, a pártalapszerveze- tekre, amelyeket szintén meg kellett szerveznünk. De termé­szetesen ugyanígy létrehoztuk a szakszervezetet, a KISZ- szervezetet is, amelyek ugyan­csak derekas munkát végez­tek. — A brigádmozgalomnak a termelési eredmények mellett — a szocialista közösség for­málásában, alakításában is je­lentős szerepe van. A Szovjet­unióban is alakultak szocialis­ta brigádjaink. Az értékelés alapján a legjobb eredményt az orenburgi gázvezeték építé­sében dolgozó „Népek Barát­sága” szocialista brigád érte el. De hasonlóan kiemelkedő munkát végzett a „Hunyadi János” szocialista brigád, a „Bázis 78”, a „Szojuz 78”, az „Ukrajna 77” és az „Intergáz 77” szocialista brigád. A Szovjetunióban végzett munkájukért többen kormány­kitüntetést kaptak, tízen pedig ágazati kiváló dolgozók lettek. Az orenburgi gázvezeték építői közül is elbeszélgettünk néhánnyal. Idézünk néhány gondolatot az ő véleményük­ből. Horváth Lajos műszaki el­lenőr : — A bogorodcsányi mun­kák műszaki ellenőri tevé­kenységét láttam el. Ez sokré­tű, színes feladatot jelentett. Több nemzet dolgozói voltak jelen az ottani kompresszorál­lomás szerelésénél: magyar, finn, NSZK, angol, holland cé­gek és természetesen a szovje­tek minit átvevők és későbbi üzemeltetők. — Visszatérve a magam fel­adatára: elsősorban a szerelés és általában a munkálatok minőségére kellett felügyel­nem. Ezenkívül a különböző cégek, vállalatok közötti kap­csolattartás is fontos felada­tom volt. Később a kompresz- szorállomás műszaki átadásá­ban is részit vettem. Bár kevés szabad időnk volt, mégis igye­keztünk minél jobban megis­merni a Szovjetuniót, a szov­jet embereket. Barátsági este­ken, közös kirándulásokon, kulturális és sporteseménye­ken vettünk részt. Lehoczki György: — Roncsolásmentes anyag- vizsgálat volt a feladatom. Megfelelő bizonyítási módszer­rel kellett bizonyítani a minő­ségi előírások teljesítését. E munka jelentőségét talán az­zal tudnám hangsúlyozni: elég egyetlen hiba ahhoz, hogy eziek a rendkívül nagy értékű berendezések használhatatlan­ná váljanak. Törés vagy rob­banás esetén akár az egész be­rendezés is megsemmisülhet. Vállalatunk rugalmasságát jel­zi, hogy soron kívül sikerült megfelelő korszerű vizsgáló- berendezéseket szerezni. A leg­korszerűbb ultrahangos és radiográfiai módszerekkel folytattuk a vizsgálatokat, s utólag megállapíthatjuk, hogy mindhárom létesítménynél a hegesztési varratok megfelel­tek az előírt követelmények­nek. Egyénileg nekem az is sokat jelentett, hogy valame­lyest megtanultam oroszul, s ezt a későbbiek során is jól tudom maid hasznosítani. Takács Nándor: — A szerelés-tervezési és bemérő csoport vezetője va­gyok, a technológiai berende­zések adaptálása és a helyszín­re való alkalmazása volt a fel­adatom. A sikeres munka an­nak is köszönhető, hogy már itthon jól felkészültünk a kinti tennivalókra s ha végre is kellett hajtani — az elkép­zelésekhez viszonyítva — né­hány módosítást, azokat is gyorsan, jól megoldottuk. A kompresszorokat és a turbiná­kat nagyon rossz terepviszo­nyok közepette kellett a hely­színre szállítani, mégis sike­rült betartani az előírt határ­időket. Bor János: — Az én feladatom volt az együttműködés szervezése a megrendelővel és az alvállal­kozókkal, s azokkal a vállala­tokkal, amelyek az anyagokat szállították. A kiutazás előtt részt vettem a dolgozók kivá­lasztásában, az előírt szakmai, egészségügyi, politikai és más követelmények figyelembevé­telével. Az utaztatás az előírt ütemben történt, s az elért eredmények bizonyítják, hogy megfelelő volt a dolgozók ki­választása is. Szabó István hegesztő mér­nök: — 1977. augusztus 6-án utaztam a Szovjetunióba. Ezt megelőzően részt vettem a he­gesztési feladatok itthoni elő­készítésében. Mindenekelőtt a hegesztési technológiát kellett alaposan tisztázni. A feladat rendkívüli volt, hiszen nagy szilárdságú acélelemek hegesz­tését kellett kifogástalanul mi­nőségi módon elvégezni, s eh­hez nem volt meg a szükséges gyakorlati tapasztalatunk. Az előkészületek során le kellett vizsgáztatni a hegesztőket, ki­zárólag első osztályú hegesztők jöhettek számításba. A Szovjetunióban járt dol­gozók a hozzáértésre, a szak­mai felkészülésre, a pontosan Végzett munkára helyezték a hangsúlyt. Joggal, mert ez volt a legdöntőbb alapja az ott el­ért sikereknek. Külön-külön mindannyian hozzátették azon­ban: ezúttal nemcsak szakmai, de legalább ilyen mértékben emberi helytállásról is szá volt. Enélkül nem tudtak vol­na megbirkózni a szokatlan helyzetekkel, a Váratlan fel­adatokkal. S a munkájuk mellett magatartásukkal is erősítették. a magyar és a szovjet nép testvéri barátsá­gát. Daragó Agnes ANGYALFÖLD 15

Next

/
Thumbnails
Contents