Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. november / 4. szám
A versenyző szakmunkások nagy gonddal végzik el a kapott szakmai feladatokat (Majorosi Attila felvételei) KI TUD TÖBBET? tói negyedik osztályosig — azt vállalták, hogy az elsősöket készítik tel a KISZ-életre, Kilián- köröket szerveznek számukra. A politikai felkészítés mellett természetesen segítenek az újaknak beilleszkedni az iskola szokásai közé, az új légkörbe. Szeptember 20-én délután pedig öten, mint igazi kis kollektíva, tudásukat összeadva szerettek volna jól szerepelni. A Vígszínház oldalában két fázós fiatalember személyében ráakadtunk első állomásunkra, ahol mindjárt fel is melegíthetett minden játékost a fejtörés, hiszen tíz, a kerület munkásmozgalmi múltját idéző kérdésre kellett választ adni. A Kilián jól kezdett: a maximális 10 ponttal vette az első akadályt. Ezután a Szent István parkban a kerület KISZ-életéről már kevésbé tudtak nyilatkozni barátaink, itt csak öt pont jutott nekik. A KMP Visegrádi utcai múzeumába elsőként érkeztünk — bár, sajnos, nem a megadott sorrendben haladtunk, pedig az lett volna a legésszerűbb. A kézhez kapott kérdésekre választ keresve jártuk végig a kiállítást, és mire a felénél tartottunk az ívnek, addigra jött a telefon, hogy itt csupán egy kérdésre kell válaszolnia minden csapatnak. A jókedv ezen a bosszúságon is átsegítette a csapatot, az utánunk jövők pedig már mit sem tudtak erről a kis szervezési malőrről. Jókora időveszteséggel folytattuk utunkat, bár nem időre ment a verseny, csak egyre hűvösebb lett az őszi utca. A Kádár utcában Radnóti Miklós egykori lakóházát kerestük fel, a Kresz Géza utcában egy híres újságíró, kritikus emléktábláját már egy kicsit nehezebben találtuk meg. Itt történt meg a társasággal, hogy mindenkinek „rémlett valami”, csak megegyezni nem tudtunk, és a járókelők ugyanígy voltak, hiába kérdezősködtünk. Végül is a csapat „saját erejéből” találta meg Bálint György keresett emléktábláját. Mire az utolsó állomáshoz, Radnóti Miklós szülőházához értünk, már majdnem lemondtak rólunk ennél az állomásnál, ám a kiliá- nosok megázva, de töretlenül érkeztek ide is. Az irodalmi kérdések megszerezhető tíz pontjából nyolcat sikerült kapniuk. Innen már viszatérhettünk a kiindulási ponthoz, ahol még a gazdasági kérdések vártak. A kerület nagy- vállalatainak termelési értékét (milliárdokban) és a dolgozóinak létszámát kellett helyesen kiválasztani a felsoroltakból. Ez bizonyult a legnehezebb feladatnak, hiszen itt a legtöbben csak tippelni tudtak, őszintén szólva, nem hiszem, hogy a kerület gazdasági arculatának ismeretéhez e számok pontos tudása szükséges lenne, különösen a naprakész ada- tokkál. Itt szellemesebb és hasznosabb kérdéseket vártunk. A verseny végén nem volt nehéz gyors összesítést végezni, hiszen a hat résztvevő szinte fejfej mellett végzett. Két harminc pontos — a Csata utcai általános iskola tanári KISZ-szervezete és a Láng Gépgyár II. csapata — végzett az első helyen, a két második díjas a Volán 20-as Vállalat csapata és a Láng Gépgyár másik együttese lett. A többiek sem maradtak szégyenben, ha jutalomkönyvet nem is kaptak, sportszerűen búcsúztak egymástól és a jó játéktól. A kicsiny, de erős mezőny kitett magáért. A résztvevők nyugodtan elmondhatják: mindenki sajnálhatja, aki nem jött el erre a vetélkedőre. Nagy Ágnes Vek óta ismétlődő országos já- a „Ki tud többet” — hol a vjetunióról, hol Franciaor- gról. Százak vetélkednek inkor, és talán soha nem lá- vidékekről mondanak el ident tövéről hegyére, szavaik »mán szinte magunk bebaran- juk ezeket az országokat, miben gazdaságuk, történelmük és persze jelenük is — feltáihol lakunk, vajon azokat az ákat, házakat, és a bennük ró történelmet, titkokat menyre ismerjük? Ahol járunk, az »szokottá lesz, talán éVek óta etünk egy-egy emléktábla, p szobor mellett, anélkül, ;y elolvasnánk vagy megcso- nánk. lanapság mind több helyen, deznek vetélkedőket a fővá- kerületeiben is. így az an- Iföldi ifjúsági napok kereté- az Ismerd meg Angyalföldet című játékot, amelynek 1975-ben már volt egy sikeres elődje, akkor harminchat csapat állt ki versengeni. Idén a széles körű felhívás ellenére csupán hat csapat jött el, igaz ebben talán a mostoha időjárás is ludas, hiszen szomorú őszi esőben barangoltunk a kerület utcáin, míg állomástól állomásig haladtak a csapatok, hogy válaszoljanak az oly egyszerűnek tűnő és mégis gyakran zavarba ejtő kérdésekre. A hat csapatból a legfiatalab- bal tartottam, az egyetlen iskolai együttessel, a Kilián György Gimnázium patronáló KISZ alapszervezetének öttagú kis társaságával. A KISZ-bizottság elől első állomásunkra, a Vígszínházhoz indultunk. Útközben megtudtam, hogy mit rejteget a patronáló alapszervezet elnevezés: az itt csoportosuló fiatalok — másodikizgalmas pillanatok a „Könyv és ifjúság” vetélkedőn
