Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. november / 4. szám

így készülünk Hogy megkönnyítsem beszélgetésün­ket, személyes találkozásunk előtt kér- désekt juttattam el Kovács Károly elv­társhoz, a kerületi pártbizottság első tit­kárához. S ezzel megnehezítettem saját munkámat. Kovács elvtárs ugyanis csu­pán egyetlen válasszal „készült”: — Magamról nem beszélek! Most a választásokra, a kongresszusra készülés idején kerületünkről kell szólni. A szé­lesebb és a kerületi közvéleményt ez ér­dekli elsősorban. Beszélgetésünk során Kovács elvtárs végig ügyelt rá, hogy soha ne saját, egyéni véleményét közölje, s amit mond, azt egy kollektív vezető testület első embereként, többes szám első személy­ben mondja. VÉGREHAJTANI A X!. KONGRESSZUS HATÁROZATAIT Az alapkérdés — hiszen ez adott ak­tualitást a találkozásunknak is — így hangzott: — Hogyan készül Angyalföld pártunk Xll. kongresszusára? — A XIII. kerületben ugyanazok a feladatok, mint a főváros más kerüle­teiben, mint az egész országban. A XJI. kongresszus és felszabadulásunk közel­gő évfordulója — a választással, beszá­molással összefüggő sokrétű, felelősség- teljes munkán túl — nem ad új felada­tokat. A régieket kell végrehajtanunk, s ebben részt vállal Angyalföld mun­kássága, több tízezernyi fizikai és szel­lemi dolgozója is. A budapesti pártaktíva is leszögezte, hogy a XII. kongresszusra felkészülni mindenekelőtt a XI. kongresszus'határo- zatainak maradéktalan végrehajtásával kell. Mint közismert, a XIII. kerület ar­culatát elsődlegesen a gazdasági, ipari tevékenység határozza meg. Vállala­tainknál, a gyárakban folyó gazdasági­termelő munka pártirányítása, segítése, ellenőrzése jelenti a legfontosabb fel­adatokat számunkra. — A kerületi pártértekezlet elé kerü­lő mérleg készítésekor ezért különösen jóleső érzés arról beszámolni, hogy vál­lalataink, gyáraink, szövetkezeteink ter­melési terveiket érték szerint 51 száza­lékkal növelték, s a termelékenység 45 itzázalékkal növekedett. Kerületünk gyáraiban is megkezdő­dött a termékösszetétel szükségszerű változtatása. A Magyar Hajó- és Daru­gyárban új típusú tolóhajók, úszódaruk, konténerek, a Láng Gépgyárban a nem­zetközi színvonalnak megfelelő ipari kazánok, turbinák; a Medicor Művek­nél a szocialista és a tőkés piacon is egyaránt eladható orvosi készülékek, műszerek; a Forgácsoló Szerszámok Gyárában a fejlett nemzetközi színvo­nalnak is megfelelő forgácsoló szerszá­mok gyártását kezdték meg. A termék- szerkezet korszerűbbé tételével a többi kerületi gyárban, szövetkezetben is fog­lalkoznak. A vezetői munka színvonalának, a munka minőségének javulása tette le­hetővé, hogy Angyalföld dolgozói siker­rel járulnak hozzá a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javulásához. Mérnökeink, munkásaink és kereske­dőink javuló munkája nyomán minden földrészre történnek exportszállítások. A szocialista országokba 120 százalékkal 2 növelték exportszállításaikat. Ez annál is inkább kedvező, mert vállalataink többsége számunkra kedvező árakat tud elérni, igy nemcsak szavakkal, de tet­tekkel is hozzájárulnak a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javulásához. El­ismeréssel szólhatunk ebben a vonatko­zásban is a Magyar Hajó- és Darugyár­ról, a Láng Gépgyárról, a Medicorról, a Szék- és Kárpitosipari Vállalatról, a Kender-Jutáról, a HÁFÉM és a Fémfel­dolgozó Ipari Szövetkezetről. NŐTT A VEZETÉS SZÍNVONALA — Mi tette lehetővé a kiemelkedő teljesítmények elérését? — Ez összetett és bonyolult kérdés. Ahogy már említettem, javult vállala­tainknál a vezetés színvonala. Ez az is­mert gondokkal együtt is előrelátóbbá, tervszerűbbé, kezdeményezőbbé vált. Ilyen irányban szorítják a vállalati munkát a népgazdasági, ágazati szintű irányítás és a gazdasági szabályozás is. A javuló vállalati munkán belül fontos szerepe van a pártszervezetek politikai szervező, nevelő, ellenőrző munkájának. A XI. kongresszus határozatainak meg­felelően a pártmunka operativitása, konkrétsága is javult. A politikai mun­kának nagy szerepe van abban, hogy kerületi vállalatainknál kedvező a mun­kahelyi légkör. A dolgozők értik, támo­gatják a párt politikáját, bíráló észrevé­teleikkel a politika eredményesebb megvalósítását szorgalmazzák, kérik számon az érintettektől. Ebben a helyzetben különösen nagy jelentősége van a szocialista munkaver­senynek, amelynek Angyalföldön is im­már három évtizedes szép hagyományai vannak. A munkaverseny az eltelt öt esztendő alatt számszerűségében és mi­nőségében is fejlődött. Az említett gaz­dasági-műszaki eredményeket közel öt­ezer szocialista brigádban félszázezer dolgozó lelkes, fegyelmezett munkájá­val értük el. A dolgozó kollektívák a SZOT és a KISZ Küizpomti Bizottsága ez év augusz­tusi felhívására is gyorsain válaszoltak, új vállalásokat tettek az 1979. évi válla­lati feladatok teljesítésére. Jó érzés szá­munkra, hogy az elmúlt három és fél év­tized alatt Angyalföldön a haladó tradí­ciókat megőrző, szakmailag jól felké­szült, művelt munkások, értelmiségi dolgozók tízezrei _ nőttek fel, akik szá­mára a szocialista társadalom építése legbensőbb meggyőződésükből fakadó szükségletté, életszemléletté vált. — Miközben átalakul a kerület külső képe, kevésbé látványos, kívülről sok­szor nem is érzékelhető, hogy ezalatt a régi angyalföldi gyárak is megújulnak. Ez a messzi távlatokat is szolgáló folya­mat éppen ebben az ötéves tervben megy végbe a leggyorsabban. Például: az Autóvillamossági Felszerelések Gyá­ránál, a Csavaripari Vállalatnál, az EL- ZETT Műveknél, a Kender-Jutánál. A belső rekonstrukciók eredményeképpen nemcsak a munka termelékenysége nő, jobbá válnak a munkafeltételek, javult az üzemi dolgozók munkavédelmi és szociális ellátottsága is. HMM TMTMÍkOK — Eszerint elégedettek lehetünk? — Az eredményekkel igen! Termé­szetesen szép számmal vannak gondok is. Sok ismert, de fel nem használt, és sok, ma még fel sem tárt tartalék van a munkahelyeken: a jobb gazdálkodás a termelőeszközökkel; ésszerű takaré­kosság anyaggal, energiával. A munka­erő-gazdálkodás javítása, a munkaidő jobb kihasználása is napirenden levő feladat minden gazdasági-politikai ve­zető számára. Sok szó esik a munkafe­gyelemről. Mi úgy látjuk, ennek kedve­ző vagy kedvezőtlen helyzete minde­nekelőtt vezetési kérdés.' Ez persze nem jelentheti azt, hogy a dolgozóknak — műhelyekben, irodákban — nincs eb­ben tennivalójuk. Nálunk is jelentős arányú — bár csökkenő — a munkaerő- mozgás, sok a vándormadár. Ebben a mozgásban az a nemkívánatos, hogy ez a társadalom érdekétől lényegében füg­getlen, csak az egyén tényleges vagy vélt érdekeit szolgálja. Közvéleményün­ket joggal háborítja fel a munkaidőben ténfergő, a munkát, szolgáltatást rossz minőségben végző, vagy éppen kocsmá­ban látható dolgozó. Ez tényleg elítélen­dő, nem megengedhető. Azonban az sincs rendjén, hogy ennek a kisebbség­nek a magatartásából vonjanak le sértő, igaztalan véleményeket a munkásosz­tályról, az értelmiségi dolgozókról. Aki ennek a többségnek a fegyelmezett munkájában kételkedik, azt szívesen meginvitáljuk például a Hajógyárba a Sólya-térre, vagy az ELZETT Művek Zárgyárába a szalagok, présgépek mel­lé, vagy éppen textilüzemeinkbe, a szö­vőgépek, automaták mellett dolgozók munkájának szemrevételezésére. EEHET TÁMASZKODNI A FIATALOKRA — Sok az általános és — úgy tűnik — indokolt bírálat a mai fiatalokról. — Az a tapasztalatom, hogy az idő­sebbek gyakran türelmetlenkednek. Szeretnék, ha a fiatalok hasonlóan gon­dolkodnának, mint az érett, nagy élet- tapasztalattal rendelkező idősebb nem­zedék. Sok minden van, ami jogos nem­tetszést vált ki a felnőttekből, de ezek legtöbbje külsőség, amire nyugodtan mondhatjuk: majd kinövik. Fiataljaink­ra a tanulásban, munkában egyaránt lehet támaszkodni. Ezt maga a valóság bizonyítja, s nem kétséges, hogy lesz, aki átvegye a stafétabotot az idősektől, a nyugdíjba vonulók kezéből. ANGYALFÖLD

Next

/
Thumbnails
Contents