Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. március / 2. szám
Ahol a testedzés természetes igény Nemes csata a Csata utcában Gyermeki arcom lehet az oka: az igazgató gyorsabb, frissebb mozgásra szólított föl. Nem vitás, kényelmesen álldogáltam a lépesőföljáró tetején, s rendíthetetlen nyugalommal néztem a fiúk sürgését-for- gását. Az igazgató a kapuból nézett fölfelé; sehogy sem értette, miért nem veszem magamra serkentő szavait. Azt csak később vette észre, hogy az úttörőnyakkendő hiányzik rólam, s egyáltalán: nem Illek bele a képbe. Vagyis: nem vagyok az iskola tanulója. Így ismerkedtem össze a Csata utcai általános iskola igazgatójával, ez volt az első találkozásunk. Először szabadkozott, amiért általános iskolásnak nézett. Tizenöt évvel ezelőtt talán megsértődtem volna, de ma ... Közben kiderült az Is, hogy Sziliek Sándor a legilletékesebb, hogy a kérdéseimre válaszoljon. Nemcsak azért, mert ő az igazgató, hanem, mert az iskolai sport egyik mozgatója. Témám ugyanis, s ez talán ki Is derült, az iskola sportélete. A példaképet nem szeretik Sokat hallottam a Csata utcai általános iskoláról, ök képviselik Angyalföldön — de talán a fővárosban is — a pozitív példát. Kimagasló eredményeket érnek el a sport területén, szinte minden kerületi versenyt megnyernek, vagy legalábbis a legjobbak között végeznek. A Csata utcaiak a példaképek, s ezért s— így mondják — nem szeretik őket. És én ezt meg is értem: utálják a gyerekek, ha valamelyik jól tanuló társukkal példálóznak szüleik. Egyáltalán, a kortársi példakép mindig viszolygást vált ki belőlünk. Talán, mert sohasem érhetjük el az általuk fölállított mércét, s ezért Inkább megpróbáljuk hathatós ellenérvekkel bebizonyítani: a példa nem jó, a mi tulajdonságaink előnyösebbek, s ösz- ezességében mi sokkal többet érünk. Ügy tűnik, ez már örök emberi törvény, a gyengébbek védőpajzsa. De, hogy ne maradjak ennyire teoretikus síkon, elmondanék egy konkrét példát: a Csata utcaiak fölmérték — ezt a többi iskolának is meg kellett tennie —, hogy a testnevelési munkafüzetek által előírtakat milyen százalékban teljesítették. Az eredmény látványosan szép: 89 százalék. A másik iskola —, nehogy azt higgyék, elmaradt a Csata utcától — 104 százalékot jelentett, a harmadik pedig — érzékeltetni akarván rosszabb lehetőségeit — 0,7 százalékot... Közösséget formálni A Csata utcai általános iskola csaknem hetven esztendős. Angyalföld szívében, nem messze a Dózsa mozitól, a Róbert Károly körút egyik mellékutcájában található. Széles folyosók, magas emeletek, meglehetősen heterogén tanulóközösség. Munkásszülők értelmiségiek, alkalmi munkából élők gyermekei és cigányok egyaránt megtalálhatók a tanulók között, így volt ez mindig, most sincs másként. Mindez persze nehéz feladatot jelent a tanároknak. Minként lehet hatásosan nevelni, egységes közösséget alkotni a különböző típusú gyerekekből? Mondom: nehéz, de szép feladat is. A Csata utcaiak hamar rájöttek: e téren a legtöbbet a sport segítségével érhetik el. A közvetlen, konkrét cél — az ellenfél legyőzése — az együvé tartozás, a közös akarat csapattá formálja az addig különállókat. Nem szólva az együtt eltöltött időről, azokról az órákról, amelyeket a gyerek most a sportpályán tölt, míg korábban esetleg az utcán, csatangolással, csavargással töltött. A felismerés persze nem új: a sport közösséget formáló — és egészséget védő — szerepe régóta köztudott. Csak éppen ritkán élnek vele. Mindig, újra és újra föl kell fedezni ezt az alapigazságot. Kiemelkedő sportsikerek Nehéz lenne fölsorolni a Csata utcaiak eredménylistáját. Ha az utóbbi évtized sikereiről beszámolnék, talán több oldal is megtelne. Éppen ezért csak a legutóbbi tanév egy-két eredményére utalok: első helyezés (kerületi versenyen) fiú kosárlabdában, fiú- és lánytornában, kisdobos lánytornában; ezüstérem lány kosárlabdában; bronzérem kisdobos fiú tornában. A lista korántsem teljes, több szép eredmény szerepel még az iskola dicsőségtábláján. A Csata utcában 605 gyerek tanul. Közülük 225-en — zömében a Bp. Honvéd- ban — igazolt sportolók. Így persze köny- nyű, mondhatnánk, „profi” sportolókkal nyerni nem nagy kunszt. Igen ám, csakhogy ezeket a „profikat” a testnevelők hatéves korukban vették kezelésbe, biztosítottak számukra olyan alapot, hogy az egyesületben is megállják a helyüket. Mindazonáltal az igazolt tanulók csak az A kategóriás versenyeken indulnak. Tehát eredményeiket, sikereiket az ugyanúgy igazoltakkal szemben érik el. A Csata utcai általános iskola és a Bp. Honvéd között tízéves szerződéses kapcsolat van. A Honvéd segíti, támogatja az iskolát, cserébe megkapja a tehetséges diákokat. Az együttműködés — divatos szóhasználattal — gyümölcsöző, ezt éppen az érmek, a jó helyezések bizonyítják. Az iskolában minden évfolyamon van egy testnevelés tagozatos osztály. Számukra is többet nyújt a tanári kar, mint általában a testnevelés tagozatos iskolákban: többnyire napi két-három órát foglalkoznak a gyerekekkel az edzők, testnevelők. Persze nem csak testnevelés tagozatosak léteznek: tanul az iskolában csaknem négyszáz „egyszerű” diák is. Az ő sportolta tás uk is hasonlóan rendszeres. Másként nem is lehet, hisz a tehetséges fiúk, lányok menet közben is helyet kapnak a tagozatos osztályban. Támogatásban nincs hiány Nem vitás: a jó eredményekhez megfelelő létesítmények, körülmények kellenek. Nem is panaszkodhatnak: két tornatermük, egy játszóudvaruk és egy bitumenes sportpályájuk van. Igaz viszont, hogy a harmadik emeleti tornaterembe nemigen jutnak be; azt a házon belüli gyors- és gépíró iskola használja. A tanulókkal négy testnevelő foglalkozik — papíron. Jelenleg csak három — Tihanyiné, Farkas Tibor és Jeszenszkyné —, mert a negyedik testnevelő tanár gyesen van. A sportot, a testmozgást azonban nem csupán ők tartják fontosnak: az egész tanári kar részt vesz, aktívan támogatja a testnevelést. Ebben a munkában óriási szerepe van az igazgatónak: Szülék Sándor megszállottja a sportnak. Magyar- történelem szakos tanár, de mindig is sportolt, vagy foglalkozott a sporttal. Ifjú korában birkózott, ma pedig edzősködik a Bp. Honvédnál. Ezek után aligha véletlen, ha az iskola birkózó csapata az idei Matura Mihály emlékverseny döntőjében három másik csapattal szemben 29:1 arányú eredményt ért el. Vagyis: harminc iriérkőzésből mindössze egyet vesztett el... Ha mindenütt így dolgoznának..: Jeszenszky Lászióné, testnevelő egy éve tanít -az iskolában. Korábban nyolc esztendőn keresztül a Bp. Honvéd függetlenített atléta edzője volt, ezt megelőzően viszont tizennégy évig tanított Rákos- szentmihályon. Most ő fogja össze az iskola sportmozgalmát. — Edzősködésem évei alatt is visszavágytam az iskolába. A tanári pályát választottam hivatásomul, s úgy éreztem, hűtlen lettem hozzá. Szerencsére még idejében megtaláltam a visszavezető utat, s hogy ide, ebbe az iskolába kerülhettem, az külön öröm számomra. Az igazgatótól kezdve mindenki támogatja munkánkat, s ilyen légkörben igazán könnyű dolgozni, eredményeket elérni. Másutt hetek mennek el a szervezésre és még úgy sem garantált a siker. A Csata utcában az első hívő szóra mozdul tanár, diák egyaránt. Ha ezt, vagyis a tantestület aktivitását más iskolákban is sikerül elérni, nem lesz szükség Edzett Ifjúságért akciókra. Mindenkinek természetes igényévé válik a sport, egyszerűen úgy nevelődnek a gyerekek. De ma még a legtöbb helyen nem így nevelődnek. Ezért is van szükség az akciókra. És ameddig így marad, addig a Csata utca is példaként szerepel a többiek előtt. Amiért viszont — nem szeretik őket. Ezt azonban ők nyugodtan vállalhatják. Németh Péter ANGYALFÖLD 23
