Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. március / 2. szám
Vöröskeresztes úttörők VETÉLKEDŐ TAN Bányai Géza felvétele Szinte jellemzőnek tekinthető, hogy a vöröskeresztes mozgalom leglelkesebb résztvevői a gyerekek. A legfogékonyabb korban levő kisdobosok és úttörők szinte játéknak tekintve, — természetesen a dolog fontosságát maximálisan átérezve — tanulnak meg alapvető -egészségügyi, elsősegélynyújtási és általános higiénés szabályokat, túl azon, hogy ma már otthon majdnem mindenki megtanul rendszeresen fogat mosni, mosakodni, ápolt külsejét megőrizni. ORSZÁGOS AKCIÓK A Vöröskereszt nagyon sokat ad a gyerekeknek. Az iskolák szervezetei nagy létszámmal működnek tanár elnök vezetésével és gyermek titkárral, orvosok és védőnők szakmai támogatásával. Évente két nagyobb akcióban is Is részt vesznek országszerte a gyerekek. Az egyik ilyen a fogászati hónap, amikor rajzpályázatokon jeleskedhetnek, a másik a vetélkedő, amely az iskolákban kezdődik és országos döntőn ér véget. A XIII. kerületben sincs ez másképp, ahogy Tomsich Ilonától, a kerület Vöröskereszt- szervezetének ifjúsági csoport titkárától megtudtam. Hagyományos rend szerint folyik a munka, amelyhez kiemelkedő segítséget nyújtanak a kerület rendelőintézeteinek és kórházainak orvosai, nővérei, a kerületi tanács művelődési osztálya, valamint a társadalmi szervek. Külön kiemelve többször is elhangzott dr. Rohály Gábor neve, aki vezetőségi tag is a kerületi szervezetben. Minderről február 28-án délután a József Attila Művelődési Házban esett szó, ahol lázasan készülődtek vetélkedőjükre az úttörők. A nagyterem már javában zsongott a tizenkét iskola ifjú képviselőinek izgatott csivite- lésétől. Egy-egy asztalt öt piros nyakkendős gyerek ült körül. A falak mellett a szurkolók és a gyerekekért izguló tanárok foglaltak helyet, amikor néhány perccel három óra után kezdetét vette a versengés. NÉGY ZSŰRI ELŐTT 1 Egerváry Pál kerületi vörös- kerésztes titkár megnyitó szavai után már el is indult a „körmérkőzés”. A négy csoportra osztott zsűri — doktor bácsik, védő nénik — külön- külön telepedett le, aztán elindultak a kis csapatok vándorújukon. Minden zsűri másmás kérdéscsoportot képviselt. Az egyiknél az elsősegély- nyújtás elméleti kérdéseire kellett válaszolni. Szépen felmondták az élet, a halál biztos jeleit, azt, hogy hogyan kell a mentőket értesíteni, és a megérkezésükig ellátni a sérültet vagy beteget. A következő asztalnál a gyakorlati tudásról adtak számot a csapatok. Buzgón kötözték egymás karját, lábát, fejét az elképzelt sérülésnek megfelelően. A harmadik helyen éppen akkor hallgattam bele a meg- illetődött feleletbe, amikor Budapest gyógyfürdőit sorolták fel, meg azt, hogyan kell a strandon fürödni, napozni, viselkedni. A negyedik zsűrinél éppen a téli öltözködés szabályai és a mosakodás voltak terítéken. A NEVELŐK NÉLKÜL? Két órán át folyt a körbejárás, a fegyelmezett, pontos és kevésbé pontos feleletek sora. A komoly kis ábrázatok két stáció között össze-összebújtak. A szurkolók lassan fogytak, hiszen nem hallottak semmit a versenyből, a tanárok csoportokba verődve beszélgettek. Az 6 szavaikba belehallgatva igazolást érezhettem ágaskodó kételyeimre: vajon szabad-e így gyerekvetélkedőt rendezni? A pedagógusok egyértelműen nemet mondtak, s az\ sem titkolták, őket előzőleg nem kérdezték meg a lebonyolítást illetően. E lap hasábjain néhány hónappal ezelőtt szót emeltünk a játékosság dolgában, pedig akkor KISZ-fiatalokról volt szó. Most általános iskolás gyerekek versenye láttán, bizony szinte összeszorult minden — gyerekkel valaha is foglalkozott — felnőtt szíve. így, ilyen felnőttes formában még az iskolai feleleteknél sem kérdeznek. Azt pedig nem tekinthetjük kielégítő indoknak, hogy ez a forma tizennégy éve megvan, és — a rendezők szerint — bevált. Tavaly ugyan játék volt a javából. Komoly tudásról tettek tanúságot, de gyerekeknek való formában. Az illetékesek szerint azonban a játék hevében nehéz megfékezni ennyi gyereket, meg nem is a játék a cél, hanem a számonkérés. Tisztelet és becsület azoknak a társadalmi munkásoknak akik szerveznek, dolgoznak egész éven át a Vöröskeresztben, akik jó szándékkal cselekszenek, de hát nekik igazán nem kötelező, hogy pedagógusok is legyenek. Ellenben lehetőségük lenne konzultálni a gyerekek világát jól ismerő nevelőkkel! Különösen olyan helyzetben, amikor a kerületi úttörő konferencia állásfoglalásában is kiemelt helyet kapott, hogy engedjük a gyerekeket gyereknek lenni. Hiszen a játékos formák soha nem vonnak le a tartalom komolyságából, sőt az élmény csak elmélyíti a tudást. VIDÁMAN VÉGZŐDÖTT Végül is ez az elgondolkodtató vetélkedő szoros versenyben hozta meg az eredményt: a Tüzér utcaiak lettek az elsők, ők képviselhetik a kerületet a budapesti döntőn. Vezető tanáruk, Tóth Mihályné nem hiába izgult értük. Ha igaz az, hogy „minden jó, ha a vége jó”, akkor is el kell mondani, hogy a kerületi úttörőtanács képviselője végül mégis megénekeltette a gyerekeket, akik ezúttal olyan kitörő örömmel harsogtak, hogy jó volt elnézni őket. A legmeg- érdemeltebb jutalmuk ez a néhány perc lett. Levél Moszkvából Az elmúlt év novemberében a moszkvai rádió magyar adásának szerkesztője, Galina Poljakova, a moszkvai rádió hallgatóinak angyalföldi baráti klubjában klubesten vett részt, majd a kerületi Nőbizottság vendégeként találkozott az angyalföldi asszonyok népes csoportjával. Ez utóbbi programról a moszkvai rádió magyar adása is megemlékezett. A november 29-én sugárzott adásnak az angyalföldiekre vonatkozó részéről Roder Mihályné, a Nőbizottság titkára meleg hangú levélben emlékezett meg, s egyben a Nőbizottság újévi jókívánságait tolmácsolta a moszkvai rádió magyar osztályának. A levélre a közelmúltban megérkezett a válasz: „örömmel értesültünk arról, hogy hallgatták az adást, tetszett társuk, egy Moszkva-környéki kisvárosi asszony hozzászólása, s kérésükre tolmácsoltam köszönetüket, jókívánságaikat az adás szerkesztőinek’’ — írja levelében Vegyim Guszev, a moszkvai rádió magyar osztályának vezetője. ANGYALFÖLD Nagy Ágnes 17
