Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. március / 2. szám
ok munkájához 1 az egyik kapjon megbízást az lök helyettesítésére is, annak ítlcgcs távolléte, betegsége vagy is akadályoztatása esetére. Há- mtagú bizottságban célszerű, gy az elnök legyen egyúttal az lekvédelmi feladatok felelőse a két bizottsági tagra termé- :tcscn több szakterület ellátása jut. A munkamegosztás felté- ezi a lakőbizotíság minden pes tagjának öntevékenységét, vele együtt természetesen a elősségérzetet is a funkció tőle hető legjobb ellátásáért, ielyes, ha a lakóbizottsági ülé- l a bizottság egy-cgy tagja — íy mindegyikük — beszámol a át feladatkörében végzett inkájáról, az elnök pedig tájé- itatja társait a lakóbizottság írében folytatott megbcszélései- , kapcsolattartásáról a tanács- gal, a tanácsi és az ingatian- :elö szervekkel, a népfront kör- i bizottságával stb. A bízott- ülésén elfogadott határozatot szerű rövid emlékeztető fórjában írásba foglalni, i kerület lakóbizottságainak nkáját a tanács végrehajtó bi- tsága és a Hazafias Népfront öksége a lakóbizottsági veze- ég útján fogja össze cs irá- tja. A lakóbizottságok szociá- egészségügyi feladatokkal gbízott tagjai számára — mi- e funkció viselője egyúttal a ábbi házegészségőr tenniva- is ellátja — a Vöröskereszt iileti szervezete ad rendszeres íutatást és támogatást. A la- izottsági elnököket és tago- rendszerint egy-egy politikai zet keretei között hívják ösz- és tájékoztatják a kerület éleik fontos eseményeiről, a kövező időszak legjelentősebb ‘vezési feladatairól (pl. tanácstagi beszámolók előkészítése, országgyűlési választások, népességösszeírás segítése stb.). Egy-egy tanácstagi körzet lakóbizottságait a lakóbizottsági felelős fogja össze, ő ad számukra segítséget feladataik ellátásában, munkamódszereik kialakításában, öntevékenységük erősítésében. Fontos feladata az is, hogy a tanácstag és a területén működő lakóbizottságok eredményes és zökkenőmentes együttműködését biztosítsa. A lakóbizottságak a lakóközösségtől kapják megbízatásukat, egész tevékenységük csak a lakókkal való szoros és mindennapos együttműködés révén lehet sikeres. Erre a választott tisztségre is érvényes mindenféle közéleti funkc'ó alapvető tétele: nem uralkodni kell, hanem szolgálni a nép, a közösség ügyét! Szolgálnia lakóközösséget abban a tudatban, hogy ez nem járhat semmiféle személyre szóló előnnyel, egyetlen és legszebb jutalmuk a közös ügy áldozatkész szolgálatáért járó tisztelet és megbecsülés lesz. S hogy ez a megbecsülés nem marad cl, arra bizonyíték az is, hogy a legutóbbi években kerületünkben is sok lakóbizottsági aktíva kapott „Kiváló Társadalmi Munkás” vagy „Érdemes Társadalmi Munkás” kitüntetést. Közülük hármat mutatunk be ezen az oldalon, bízva abban, hogy példájuk, eredményes munkálkodásuk biztatást és ösztönzést nyújt a közeljövőben megválasztandó valamennyi angyalföldi la- kóbizottság tevékenységéhez. (H. Gy.) KÖTERÜLÉTÉN IS • Mióta végez lakóbizottsági lkát?- 1950-ben bíztak meg a lakóisségemben ezzel a megtisz- funkcióval. Lak óbizottsági >k vagyok, hetvenkét család íkeit képviselem. Jórészt ala- ly komfortfokozatú lakásokélnek a Faludi utcának azon észén. Saját erőből öt ház t járdát raktunk. Ügy szerez- c rá pénzt, hogy a József la Művelődési Házban „beles” rendezvényt csináltunk, lankában jórészt nyugdíjasok ek részt De akkor sem jöt- c zavarba, amikor a lakóház arán kellett betonlapokat leid, hogy esős időben is tud- z közlekedni. A kerület életében Is részt .ünk. Négy éve a Gyöngyösi rendelőintézet központi fűtését szereltük társadalmi munkában. A Faludi utca képe nagyon megváltozott az utóbbi időben. Egymás után épülnék a hajógyári munkás!akások... Ez örvendetes, de a gyermekekre nem- éppen veszélytelen a sok munkagödör, szétszórt betonelem. — Régóta részt veszek a választási munkáiban is. Ilyenkor a felsőtagozatos diákokat is bevonom a munkába, a népfront adta feladatok elvégzésébe. Ez év végén nyugdíjba megyek. Remélem, akkor még többet tehetek a hetvenkét család érdekvédelmében. Ha most áprilisban megint jelölnek a lakótársaim, szívesem vállalom a lakóbizottsági munkát Gast István, 1978. november 7- én megkapta az „Érdemes Társadalmi Munkás” kitüntetést. Tóth András /Ti •• » | • íorodni az emberekkel Régi bérház a Rákosrendezőnél. Palóc utca 11., földszint La- kics Máriát keresem. Az ajtó nincs kilincsre csukva. Csak kiszaladhatott valahova. Valóban: a szomszédból pillant ki, — Hozzám? Biccentek, s már siet — Hideg lesz nálam — mentegetőzik. — Fél órája sincs, hogy megjöttem. Első a beteg. — Ki beteg? — A fiatalasszony, itt szemben. Az egyik keze teljesen béna, s húzza a lábát is. Tegnap nála volt a testvére, főzött neki. Most melegítettem' meg a kosztját. Kell a törődés. Még én is rászorulhatok. Tizenegy ház „gazdája” A kályhához guggol, gyufát lobbant A tüzelőt reggel, indulás előtt bekészítette. — Én ebben a házban nőttem fel. Tizenöt éves voltam, mikor anyámmal ideköltöztünk. Haláláig vele éltem. Tiszták, őszinték a szemei, a gömbölyű arc és a fehér haj együttese szeretetet, bizalmat ébreszt — .... A lakóbizottsági választások ügyében... — Jaj, de jó! Tamás elvtárs- sal, a tanácstaggal is ezen dolgozunk. Most, hogy összevonják a házakat a tömbben, a fejünket is gyakrabban kell összedugni. Hogy sikerüljön! A saját házammal együtt még 11 házam lesz. — Nem sok? — Bennem is felötlött A 25 év alatt, amióta a lakóbizottságban dolgozom — 13 éve vagyok az elnöke — sofcmindent tapasztaltam, Hetven helyett 150 család. Bérházak, magánházak. A bérházaktól nem félek, ismerem a lakóit. Emberek, a maguk jobb- rosszabb tulajdonságaival. A ma- gánházak „esukottabbak”. Gondolom. Mecrt mindenkihez van járható út. Egyet feltétlenül el kell érni: nehogy úgy legyenek velem, mint én a .tömbházfelügyelővel. Hogy sokszor két hétig sem látom, s a seprűnyél útján levelezünk: hozzon villany- körtét, csináltassa meg a kapcsolókat, a vízvezetéket. Ha még a „levél” is hatástalan, magam hívom ki az IKV gyorsszolgálatát Rájuk lehet számítani. — Ez a képzettársítás, gondolom, nem célzatmentes. — Nem hát! Aki vállal valamit csinálja meg! Itt a 25 lakás közül csak ötben élnek aktív dolgozók. A többi nyugdíjas és öreg. Tizenhat éve még társadalmi munkában meg tudtuk csinálni az udvar kövezetét, ami most már jócskán hepehupás. (Nem botlott meg, amikor bejött?) Szóval ezeknek az idős embereknek, de senkinek sem lehet azt mondani, hogy nem győzöm. Mikor nyilall a lábam, mindig elhatározom, hogy lemondok. Aztán azon veszem észre magam, hogy szaladok elintézni valamit Ilyenkor nem fáj, bezzeg, ha megállók ... Különben is, nekem el kéne költöznöm innen ahhoz, hogy lemondjak. Most nézek csak szót a régi bútorokkal zsúfolt, egyszerű szobában. Lakics Mária a MŰDÉKOR alapító tagja, 28 esztendeje dolgozik egy helyen. Szállítási ügyintéző. Túl jár a nyugdíj- korhatáron. Már ide tartozik — Tényleg, még nem jutott eszébe, hogy új, szebb lakást igényéljen magának? — szalad ki a számon. — Én magamnak? — a meglepetéstől elakad a hangja. — Soha, semmit. Különben is azt hiszem, én már ide tartozom. Tamás István tanácstag az egyik megmondhatója. Meg Wojcsik Károly és Nézics József né lakó- bizottsági tagak. Igaz is, mit óhajt a lakóbizottsági választások ügyében? Felvilágosítást, jelentést, kimutatást? — Köszönöm, azt hiszem, fölösleges. Talán inkább egy kérdést még: hogy érzi, sikerül majd? — Ha olyanok csinálnak valamit, akinek szívügyük a környező családok élete, akiknek nem mindegy, hogyan alakul a közvetlen környezet jövője, akármi legyen az, meghiúsulhat? De- hát... nem a tanácstól? — Nem. Az imént nem fejeztem be a mondatot: a lakóbizott- ságii választások ügyében ... riportot készítek. Egyébként köszönök mindent. Számomra mindent elmondott. Vagy talán mégsem? Mert arról szerényen hallgatott, hogy ez év januárjában, a kerület fel- szabadulásának évfordulóján rendezett ünnepi gyűlésen az „Érdemes Társadalmi Munkás” jelvénnyel tüntették ki... Pless Zsuzsa