Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. március / 2. szám
A kerületi úttörővezetők konferenciája Január 27-én, szombaton reggel a Tüzér utcai iskolában kivételesen nem diákok, hanem egyenruhás úttörővezetők, ifivezetők, s a kerületi páirt-, állaim-, társadalmi és tömegszervezeteinek vezetői, képviselői gyülekeztek az aulában. A XIII. kerületi úttörővezetői konferenciát rendezték meg itt. A körültekintően, gondosan előkészített konferenciának két napirendi pontja volt. Az első: a Magyar Úttörők Szövetsége XIII. kerületi tanácsának beszámolója a VI. országos úttörővezetői konferencia küldöttgyűlése óta eltelt időszak úttörőtevékenységéről és a Működési Szabályzat módosítására tett javaslatnak a megvitatása, valamint a további feladatok meghatározása. A második: a kerületi Úttörőelnökség tagjainak és a budapesti úttörővezetői konferencia küldötteinek megválasztása. A konferenciát csapatvezetői értekezletek előzték meg. Itt a csapatok külön-kü- lön vitatták meg, értékelték munkájukat, s ennek alapján osapatbeszámolót készítettek. Aztán megválasztották a küldötteket a kerületi úttörővezetői konferenciára és újjáválasztották a csapatvezetőséget. A XIII. kerületi vezetői tanács beszámolóját a kerületi munka elemzése és az egyes csapatbeszámolók alapján készítette, amelyet minden küldött előre megkapott. A BESZÁMOLÓ Az írásos beszámoló —, amelyet a konferencián már külön nem mondtak el szóban — emlékeztet az 1975-ös kerületi úttörővezetői konferencián megfogalmazott fő kérdésekre. Ezek: a demokratizmus szélesítése, az eszmei-politikai nevelőmunka hatásának javítása stb. Ennek tükrében vizsgálták, elemezték az elmúlt évek úttörőmunkáját. 4 szervezettség 15 százalékkal növekedett, a tárgyi-személyi feltételek javultak. Az ifjúvezetők száma változó, sőt sajnos néha még csökken is. A csapatvezetőségeken belül sok a személyi változás, nagy a mozgás. A pályakezdő pedagógusok sem mindig elég aktívak. Megállapítja a beszámoló, hogy a pártbizottság elvi irányítása közvetlen ANGYALFÖLD képviselet útján biztosítva van, s a kerületi KISZ-bizottsággal is jó a kapcsolat. Javult és erősödött az úttörőmozgalom funkciója. Az egésznapos konferencia tehát az írásos beszámolóra épült. A küldöttek hozzászólásaikat az írott anyagra építették, s azt kiegészítve, vagy új problémákat felvetve tették meg hozzászólásaikat, azzal a céllal, hogy esetleg így kialakítsanak egy őszinte vitaszellemet. A HOZZÁSZÓLÁSOK Az előterjesztett határozati javaslat 3/b. pontja így szól: „úttörőcsapatainkban a csapatvezetőségek irányító szerepének, működésének javítása, fejlesztése, a széles körű demokratizmus érvényesülésével kiemelt feladat legyen: lépjenek előre a gyermekszervezeti jelleg erősítésében”. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Fehér Istvánnénak, a kerületi pártbizottság titkárának szóbeli hozzászólása: — Az akciók, a programok, a formák, a területek, a nézetek és a nevelések, a mit csináltunk és a hogyan csináltuk felsorolása eltérít bennünket annak vizsgálatától, elemzésétől, hogy mindaz, amití csináltunk, társadalmilag igényes volt-e? A mit csináltunk és csinálunk találko- zik-e a gyerekek érdeklődésével, igényével? A hogyan csináltuk, megfelelt-e a mozgalom jellegének, a gyermekek érdeklődését felkeltettük-e? Érzemileg-ér- demileg hatásos volt-e? Reálisak voltak-e minden esetben céljaink, megvoltak-» vagy megteremtettük-e a megvalósulásnak a feltételeit? Miért vetem fel a gondolatot? Azért, mert az írásos beszámoló és a szóbeli vita ennek elemzésével adós maradt. Tudjuk: az úttörőmunka megy, nem is rosszul. Dolgozunk, nem is keveset. De az űttörömunkára is érvényes mindaz a követelmény, amit a Központi Bizottság 1978. december 6-án megfogalmazott a társadalom fejlődésére, gazdaságára vonatkozóan: „Hatékonyabban, jobban, minőségileg magasabb szinten’*; Ehhez pedig az út csak a munka állandó vizsgálatán, a tervszerűség, tudatosság fokozásán, a módszer, a stílus korszerűsítésén keresztül vezet .., A pedagógusok hozzászólásaiból kiderült, hogy mindent megpróbáltak és próbálnak annak érdekében, hogy bekapcsolják a szülőket is az úttörőmunkába. Hallottunk: „egy család, egy őrs”, valamint „egy raj, egy szocialista brigád” akciókról. Szóltak az úttörőház szakági tevékenységéről, s arról, milyen jelentősége van ennek a gyermekek személyiségének fejlődése, szabad idejének eltöltése szempontjából. Zombori Péterné hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy a Nemzetközi Gyermekév jó alkalom arra, hogy áttekintsük: mit tettünk eddig, hiszen a gyerekek a jelen alakítói, a jövő letéteményesei. Ne csak a gyerekek érdekében történjen minden, hanem általuk, velük. Meg kell tanítanunk tisztelni a múltat, megismerni a jelent és a jövő távlatait, terveit Adjunk több feladatot, hiszen minden gyereknek joga, lehetősége, hogy képességeit kibonthassa. Ez nagyon fontos kérdés, Kádár János elvtárs a XI. pártkongresszuson így fogalmazta meg ezt a gondolatot: „A nevelés és a képzés legfőbb pedagógiai receptje a megbízatás, a feladat, a munka. Bátran adjunk feladatokat a fiataloknak.” NÉHÁNY NAPPAL KÉSŐBB... Baksáné Toldi Katalint, a kerületi úttörőelnököt arról kérdeztem, hogyan értékeli a konferencia munkáját, s véleménye szerint az betöltötte-e aélját. — Mi szerettük volna a konferencián tükröztetni, hogy a gyermeknevelés „társadalmibb” feladat Ehhez az iskola, a KISZ és a társadalmi szervek mellett nélkülözhetetlen a szülő. A gyerek hozzá, hozzájuk kötődik a legjobban, de a kapcsolatuk ritkán ideális. A szülő és a nevelő, valamint az intézmények jobb együttműködésére is szükség lenne. A társadalmi szerveknél is látok még hiányosságokat, érzek bizonyos közömbösséget. A felgyorsult munkatempó, az élet gyors változása következtében, azt még megkérdezzük egymástól: hogy vagy? De a választ már nem várjuk meg. Valahogy így vannak a szülők is a gyerekeikkel. Megkérdezik: hányast kaptál? De, hogy miért, annak okát már nem kutatják. Mint ahogy sokan azt sem tudják, hogy milyenek az úttörőfoglalkozások. A hozzászólásokban érintették, milyen probléma a pedagógusok túlzott megterhelése. Jó szakmai felkészültséget, sok társadalmi munkát várunk tőlük. Pedig a pedagógus sem lehet mindenben tökéletes. S a szülők a hiányos pontoknál sokat segíthetnének. összességében tehát: társadalmi szükséglet, hogy a gyerekeket, gyermekeinket együtt neveljük. Értük, velük kell dolgoznunk, hogy egyéni képességeiket kibonthassák, aktív tagjai lehessenek társadalmunknak. Közös feladatunk a gyerekek testi, lelki, intellektuális fejlődésének elősegítése. Úgy kell őket formálnunk, a mi világnézetünknek megfelelően alakítanunk, hogy közben maradjanak gyerekek, ne játszassunk velük felnőttet. Az úttörőszervezet oktató-nevelő munkája teljes egészében kapcsolódik az iskolai munkához, s igyekszik az úttörőket úgy felkészíteni a KISZ-életre, hogy ott s a társadalom minden területén betölthessék szerepüket, és méltón folytathassák az úttörőélet igazi szellemét. Csorba Mária 9
