Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
JELENTJÜK Jönni: miben különböznek a pedagógus fiatalok gondjai a gyárakban vagy más intézményekben dolgozó hasonló korúak problémáitól. Ekkor egy fáradt mosolyú fiatalasz- szony állt fel. Mondatait viharos taps követte. Elmondta, hogy nemrégiben előadást tartott a szülőknek arról, hogy mennyire fontos a gyerekek számára a türelem, az odafigyelés, az esti néhány órás együttlét, játék, tanulás, beszélgetés a családdal. S a napokban négyéves kisfia az óvodából egy rajzot hozott haza. A rajzon családjuk minden tagja mosolyog, csak az őt ábrázoló figura szája görbéd lefelé. Ekkor döbbent rá, hogy valóban ó van legkevesebbet a kisfiával, ő az, aki mindig késő este jár haza, fáradt, ideges, s a saját gyerekére már nincs ideje. Mert úgy igaz, ahogyan Bel- Iay László bevezetőjében elhangzott: a pedagógus, munkája nem az órán kezdődik és nem a csengetéssel ér véget. Az órára készülni kell: továbbképzés, dolgozatjavítás, úttörőmunka, korrepetálás, családlátogatás, szülői értekezlet, bemutató tanítás, műsorok összeállítása, betanítása, ki tudja még mi minden tartozik a pedagógus munkakörébe. S mivel ez a hivatás lassan — sok oldal kellene a boncolgatásra, hogy miért — de lassan elnőiesedik, a gondokat fokozza, hogy szinte minden tantestületben sok a gyes-en levő kisgyermekes anya. Az ő munkájukat helyettesítésekkel pótolni nem kis feladat. De ezek a fiatalok lakásgondokkal küszködve, egymást helyettesítve, pici gyerekekkel otthon, nagyobtoakkal az iskolában megpróbálnak mindig mosolyogni, s végtelen türelemmel átsegíteni a rájuk bízott kis egyéniségeket a felsőbb osztályokba, középiskolákba. Huszonéves fiatalok, akik maguk is most kezdik az életet. Lakást, könnyebb életet, több szabadidőt szeretnének a szórakozásra, pihenésre. Felszólalásaikban mégsem éreztem bántó türelmetlenséget. Nem több pénzt, időt vagy kevesebb munkát kértek, hanem lehetőséget a továbbtanuláshoz, lakásproblémáikhoz valami kevés támogatást, gyerekeiknek névadó, mikulásünnepélyt. Amit elmondtak, többnyire tipikusan pedagógus problémák. Olyan gondokkal küszködve, amelyeket a más területen dolgozó fiatalok kevésbé ismernek. Persze a lakás mindenütt gond, de egy nagyvállalatnál dolgozó fiatal jogos lakáskérelmét a vállalatnak módjában áll támogatni. Egy gyárban továbbtanuló fiatal tanulmányi szabadságát a vizsgák előtt kiveheti. Sajnos, a fővárosban dolgozó pedagógusok nem kaphatnak semmiféle lakás- építési kölcsönt, vagy hozzájárulást. Az iskolai rendtartás miatt az egyetemeken továbbtanuló fiatalok tanulmányi szabadságukat csak meghatározott napokon, sokszor a vizsgák előtt hónapokkal vehetik ki. Olyan gondok ezek, amelyekre nem lehet nem odafi- gvelni. Hiszen valamennyiünk érdeke — bár ezt valóban nem lehet forintokban kifejezni —, hogy ők, akiknek a kezében a társadalom legnagyobb értéke, gyerekeink tudása, jövője van, a legmagasabb szinten képzettek, és nyugodt, gondoktól mentes, kiegyensúlyozott emberek legyenek. Mehettem volna bármely iskolába, ifjúsági parlamentre, más arcok közé, az;t hiszem ugyanezt hallottam volna. S bár a Rajk László általános iskola vezetősége, s Bellay László igazgató a pályán negyedszázada munkálkodó ember érzékenységével szűrte ki a felszólalásokból mindazt, ami jogos, a felsőbb szervek felé továbbításra érdemes, — hadd éljek én is saíát lehetőségeimmel, s kérjem a kerületi tanács illetékeseit, hogy ha a továbbított javaslatokat saját hatáskörükben nem tudják megoldani, továbbítsák ők is ezeket a problémákat. Hogy a demokráciának ez a formája is tartalmas és eredményeket hozó legyen, hogy két év múlva, a legközelebbi ifjúsági parlamenten elmondhassuk — és nem csupán nagy általánosságokban, de ő is, te is, én is, mindannyian, — hogy nem ültünk és nem beszéltünk hiába. Dogossy Katalin AZ INGATLANKEZELŐ VÁLLALATNÁL „Ez az ifjúsági parlament Jobban sikerült, mint a két évvel ezelőtti” — így lehetne összegezni a XIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat tanácskozásain részt vett 170 fiatal véleményét. Voltak, akik a beszámoló egyes részleteit, adatait citálták; néhányan a 21 hozzászólóval dicsekedtek, mások a szervezésről mondtak jó véleményt. Egy fiatalember pedig ezzel fordult a körülötte állókhoz: — „Figyeltétek? Fönt is jegyeznek bennünket — nem az ügyeletes ráérők jöttek el a parlamentünkre !”... A kissé nyers, de nagyon őszinte megjegyzésre Rudolf Jenő KISZ-titkár adta meg a magyarázatot. „A felügyeleti szervek részéről tanácskozásunkat azok az elvtársak tisztelték meg, akik jól Ismernek bennünket, s akik szívügyüknek tekintik a fiatalok segítését, sokat tesznek érte.” Nos, éppen a vendégek véleménye, a tanácskozáson elhangzott szavai teszik még teljesebbé az IKV fiataljainak parlamentjéről alkotott képet. Márkus Tiborné, a kerületi tanács ifjúságpolitikai főelőadója azt mondta: „Részt vettem a parlament előkészítő munkálataiban, örülök, hogy betekinthettem a vállalat és a fiatalok életébe.” Király Mihály, a HVDSZ-titkára pedig így vélekedett: „Az igaegaitó elvtárs beszámolója valóban beszámoló volt, nem pedig egyszerű tájékoztatás... A fiataloktól azonban nagyobb aktivitást vártam.” Mii tettek ? A tények beszélnek — szoktuk mondani. Íme néhány nagyon konkrét, nagyon beszédes és még inkább elismerésre méltó adat, tény arról, hogy az elmúlt két évben mit tettek az Ingatilainikezialő Vállalatnál a fiatalokért. Tizenkét fiatal házaspár 450 ezer forintnyi lakásépítési támogatásban részesült; a használaton kívüli közös helyiségek átadásával két dolgozó lakásgondját oldották meg, felszabadult házfelügyelői, szolgálati lakásokban 28 fiatal jutott lakáshoz, s ezzel' együtt munkához; tizenhárom kisgyermek részére rendeztek névadóünnepséget; a dolgozók — köztük a fiatalok — húsz százaléka pihenhet a vállalat bérelt üdülőiben; 27 fiatallal kötöttek tanulmányi szerződést; létrehozták az ifjúsági klubot. Hogyha az ingatlankezelő fiatal munkásai szeretik a szakmájukat, továbbtanulnak, törzsigárdaitagokká válnak ós jól érzik magukat a vállalatnál, akkor mindennek a kerület lalkói látják hasznát, hiszen a XIII. kerületi ingatlankezelő az angyalföldiek szolgálatában áll. A fiataloknak több mint a fele tanul — politikailag és szakmailag képezi magát. És ez nemcsak kedv és ambíció kérdésére, hanem még inkább a megnövekedett szakmai feladatok és a gyors ütemű technikai fejlődés által diktált kö- vételmény. A szakmai munka szempontjából sokat mondó az a tény, hogy a 366 fiatalból nyolcvanan egyetemen, főiskolán, középiskolán tanulnak, magasabb szakmai képzettséget, szakmunkás-képesítésit, könnyűgépkezelői,' darukötözői jogosítványt szereznek, szakmai továbbképzésben vesznek részt. Ezzel a tanulási kedvvel, lendülettel — és természetesen a lehetőségek biztosításával —, a vállalat a fővárosi ingatlankezelők versenyében az elsők között van. A fiatalok jobb munkára való törekvését fogalmazta meg Kösztler Károly, amikor hozzászólásában azt javasolta, hogy a vállalatnál is hirdessék meg „A munka mellé add a neved!” mozgalmat. A KISZ- vezetőség azóta már meg is tárgyalta, hogy minden KISZ- tagot, valamint a felvonószerelő brigádot felkéri a mozgalomhoz való csatlakozásra. Mit tesznek ? A vállalatnak az ifjúsági törvény végrehajtásával kapcsolatos „intézkedési tervében” szerepel: a pályakezdő fiatalok tevékenységét, szakmai fejlődését, végzettségüknek megfelelő foglalkoztatásukat, jövedelmük alakulását a pályakezdéstől számított 6 hónap, kettő és öt év elteltével egyénileg megvizsgálják. A közvetlenül az iskolákból érkező fiatalok alapbérének, illetve a közép- vagy felsőfokú képesítést szerzett alkalmazottak illetményének megállapításakor figyelembe veszik tanulmányi eredményüket, és a kitűnő, jeles, jó rendű bizonyítványt anyagilag honorálják. Ezek az intézkedések azonban önmagukban kevésnek bizonyulnak, ha a gazdasági vezetők, a brigádközösségek, az idősebb munkatársak, a KISZ- tagok — amint azt Oláh Ferenc igazgató beszámolójában mondta —, nem tesznek az eddigieknél többet a beilleszkedés megkönnyítéséért, azért, hogy a fiataloik minél előbb megtanulják a szakmát, illetve a sajátos IKV-feladatokat. S ha a fiatal törzsgárdatagok aránya, a vállalatnál „nevelkedett” csoportvezetők száma növekszik, az is a jobb munkát, következésképpen a kerület laísóinalk érdekeit szolgálja. S ehhez már csak egyetlen gondolatot hadd tegyek hozzá: mindezekért a vállalat jelenleg kis létszámú KISZ- szervezetének a maga területén sokkal, de sokkal többet kell tennie. Szakály Gábor ANGYALFÖLD 15
