Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. január / 1. szám
,1918 novembertől 1919 márciusáig „Az egyetlen kiút: A marxista történetírás az emberiség történelmének legújabb korszakát a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól számítja, amelynek győztes harcaiban — más népek fiaival együtt — százezer magyar is részt vett. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a forradalom ötvenedik évfordulóján többszáz magyar internacionalistát tüntetett ki a Harci Érdemekért Érdemrenddel. Kerületünkből ezt a magas kitüntetést akkor huszonnyolcán kapták meg. A forradalom hatvanadik évfordulóján, sajnos már csak heten éltek, akik fegyverrel a kézben harcoltak a szocialista forradalom győzelméért, majd ezt követően a szovjet hatalom megszilárdításáért. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelme lelkesítette azokat a munkásokat, értelmiségieket is, akik létrehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját, azt a pártot, amely a magyar munkás- mozgalom történetében először lépett fel a hatalom megragadásának és gyakorlásának igényével. Azt a pártot, amely a nemzetközi kommunista mozgalom részeként 1919 tavaszán a Kommunista Internacionale egyik alapítója volt. Az alapítás A párt zászlóbontása Budán a Városmajor utca 42. szám alatt történt 1918. november 24-én, de alig telt el egy hét, már a Visegrádi utca 15. adott otthont a kommunista pártnak, majd a párt lapja, a Vörös Üjság szerkesztőségének is. A Visegrádi utcára többek között a forradalmi munkásmozgalom egyik fő bázisának, az angyalföldi gyárnegyednek a szomszédsága miatt esett a választás. Wömer, Schlick—Nicholson, Láng, Magyar Acél. Első Magyar Csavargyár, Ganz-Danubius Hajógyár, Kender-Juta katonás rendben sorakozott egymás után a Váci úton. Ezekben a gyárakban dolgozott a budapesti munkásságnak közel egyharmada. Angyalföd munkássága már a századfordulótól számtalan osztályösszeütközésben edződött. Ezek egyik kiemelkedő állomása volt 1912. május 23., amelynek emléke elevenen élt még Angyalföld dolgozóinak tudatában. A Visegrádi utcai pártház rövidesen mágnesként vonzotta az angyalföldi üzemek munkásait. Dvorák János elvtárs, aki a Fóti úton a Malomházak egyikében lakott, így emlékezett vissza erre az időre: „Amikor megtudtuk, hogy a Visegrádi utcában megalakult a Kommunista Párt, gyakran bejártunk oda. Röplapokat, majd újságokat hordtunk szét, verseket sokszorosítottunk, ahol mód volt rá, el is szavaltuk, sokszor az utcán is.” A párt legfontosabb feladatának a fel- világosító és a szervező munka megindítását. a dolgozó tömegek eszmei megnyerését tűzte ki célul. Ennek fontos eszköze lett az 1918. december 7-én megjelent Vörös Üjság, az első magyar kommunista lap, mely programot adó vezércikkében világosan megfogalmazta: a jelenlegi helyzetből „az egyetlen kiút a szocializmus”. „A lap szerkesztősége először a párttitkárság egyik szobájában (Visegrádi utca 15. félemelet), majd a szomszéd ház III. emeletén egy magánlakásban bérelt bútorozott szobában volt. A lap példányszáma hamarosan elérte a tizenötezret, később huszonötezerig emelkedett. Eleinte hetenként kétszer, majd háromszor jelent meg” — írta visszaemlékezésében Vágó Béla, a Vörös Üjság első szerkesztője. A gyárak, üzemek munkásai agitációs anyagért jártak a pártközpontba, párt- szervezetek kiépüléséről vittek híreket, gyűlésekre kértek előadókat. 1919. ja- nuárjában-februárjában pedig a különböző budapesti tüntetések rendszerint a Visegrádi utcában értek véget, ahol a párt valamelyik vezetője — néha több is — szólt az egybegyűltekhez. Január 26-án a 32. gyalogezred katonái rokonszenvtüntetést tartottak a Vörös Üjság és a Népszava előtt. „A Vörös Újság szerkesztősége előtt levetett sapkával énekelték a Marseillaise-t, azután Kun Béla .mondott beszédet, amelyben követelte a burzsoázia lefegyverzését, a proletáriátus felfegyverzését... Majd Vágó Béla és Rabinovits József szólt az egybegyűltekhez” — írja Az Est c. lap 1919. január 28-i száma. Február 20-án a munkanélküliek, Vigadóbeli gyűlésük után a Vörös Újság szerkesztősége előtt a tanácshatalom mellett tüntettek. A burzsoázia hamar felismerte, milyen erőt hordoz magában a megalkuvás nélküli Kommunista Párt, amelynek napról napra növekedett a befolyása a széles tömegek, de elsősorban a nagyüzemi munkásság körében. A rendőrség és a megtévesztett katonaság több alkalommal házkutatást tartott a párttitkárságon és a szekesztőségben. Ezek közül a legdurvább 1919. február 3-én volt, amikor a vandalizmus még a polgári köröket is felháborította. „A Vörös Üjság szerkesztőségében katonák, rendőrök, népőrök és egyéb őrök jelentek meg és rettenetes vandalizmussal estek neki a kommunista lap szerkesztőségében található papírnak, betűnek, sőt minden értéktárgynak... és mindez arra a papírrendeletre hivatkozással történt, amely megtiltja új lap indítását” — írta az egyik polgári lap. A párt által kiadott röplap a következő hírt közölte: ......ma hajnalban megje lent a rendőrség egy karhatalmi osztaga a Vörös Üjság Visegrádi utca 15— 17. szám alatti helyiségében és az utolsó papírdarabig... mindent elhurcoltak.” Ez mintegy főpróbája volt annak a kommunistaellenes hajszának, amelynek során 1919. február 31-én a párt vezetőinek nagy részét letartóztatták és bebörtönözték, a Visegrádi utcai párthelyiséget pedig lepecsételték. Kerületünk 1918—19-ben közigazgatásilag még az V. és a VI. kerülethez tartozott, ezt a két kerületet a Váci út vonala választotta el egymástól. Így az első pártszervezetek is, a jelenlegi kerületi határokon belül V. és VI. kerületi néven szerepelnek. Kiépülnek a pártszervezetek Ennek az időszaknak fő jellemzője a körzeti pártszervezetek kiépülése. A Kommunisták Magyarországi Pártja Megalakulásának Emlékmúzeumában a sok-sok emlék között egy számunkra különösen nagy jelentőségű okmány is látható. Néhány sor mindössze egy kockás füzetlapon, de az első körzeti pártszervezet megalakulásáról ad hírt 1918 decemberében: „Értesítjük a Központi Bizottságot, hogy a VI. kerületi I. csoport a Népszállóban folyó hó 27-én kb. 150 ember részvételével sikerült pártnapot tartott, amelyen az ideiglenes vezetőséget megválasztották, tehát kérjük a fent nevezettet, velünk az összeköttetést fenntartani, Kiss Ferenc elvtárs által. Tisztelettel a VI. kerület I. csoportjának ideiglenes vezetősége”. 1968-ban a pártszervezet megalakulásának félévszázados évfordulóján emléktáblával jelölték meg a Dózsa György út 150. számú épületet. Tudjuk azt is, hogy az első csoport alapítói Mikulik József, Szántó Béla, Vágó Béla, Sipos Erzsébet, Biermann István, Somló Dezső, Csillag Rózsi, Szántó Gizella, Schurek János és Szilágyi Dezső elvtársak voltak. Négy nappal később, 1918. december 31-én „megalakult a VI. kerületi kommunista pártszervezet. Elnök Szilágyi Dezső elvtárs lett, titkár Szabó Károly, jegyző Kis Lajos nyomdász, a pénztáros pedig Bárd Ferenc elvtárs lett.” Erről tudósít a Vörös Újság 1919. január 4-i száma. A VI. kerületi szervezet első ülésén Karikás Frigyes beszélt, a gyűlés Leninhez és Liebknechthez intézett üdvözletét. A KMP VI. kerületi 3. csoportjának megalakulásáról (a 2. csoport a jelenlegi VI. kerület területén alakult) a Vörös Újság 1919. január 23-i száma adott hírt. „A VI. kerület 3. csoportja megalakult. A csoport vezetőségét a következőképpen választották meg: elnök: Schurek János, titkár: Tóth István. A csoport helyisége Kartács utca 5. szám alatt van.” A ,VI. kerületi 4. csoport hatásköre kimondottan Angyalföldre terjedt ki. A Tripoliszban a Palotai úton levő Steiner féle vendéglőben működött a körzet, ahová Karikás Frigyes is rendszeresen eljárt. Ennek a körzetnek Varga Pál elvtárs volt a titkára. 1919. január közepén, mint arról a Vörös Újság is hírt adott, az V. kerületi Népházban (Vág u. 12.) gyűlést tartották, melyen Kiss Lajos elvtárs elnökölt és a jelenlevők többsége a kommunista párt mellett foglalt állást. ★ ★ ★ ANGYALFÖLD ★ ★ ★ II
