Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. november / 4. szám
MUNKÁSDINASZTIÁK Több mint negyven év a gyárban Pelyhes állú sihederként került a vállalathoz s még bő másfél évtized munka vár rá a nyugdíjig; a szakszervezeti irodán mégis úgy emlegetik: az „öreg Kuncz”. S ez a titulus meg is illeti, minthogy a Fémmunkás Vállalatnál dolgozó Kuncz családban ő a családfő. AZ APA Id. Kuncz Péter lakatos, beosztását tekintve művezető. 1953-ban kezdett dolgozni az Általános ■ Épületlakatosipari Vállalatnál, mely később beolvadt a Fémmunkásba, a munkakönyvé azóta sem szagolta más páncélszekrény levegőjét. Ebből is látható, beszélgetésünkben nem sok dátum hangzott el, mégis vannak olyanok, amelyek jól jellemzik Kuncz Pétert. — 1950. május 10-én lettem szakmunkástanuló, és május 20-án már valamilyen választott vezető voltam. A tisztségre már nem emlékszem pontosan, hiszen azóta sokféle társadalmi munkát végeztem, most a pártalapszervezet agit.- prop.-titkára vagyok. Szeretem a munkámat, szeretem az embereket. — 1969 óta művezetőként 132 ember „főnöke” vagyok. A munkatársaimmal nagyon jó a kapcsolatom, legtöbbjüket régóta ismerem. Kevés szóból is megértjük egymást. A munkatársak is másképp néznek arra, aki nem ma jött ide, az eltöltött évek emelik a tekintélyt. — Huszonhat év nemcsak egy ember, hanem a vállalat életében is nagy idő. Elég ahhoz, hogy kicserélődjenek a gyártmányok, a technológiák. A változással az egyes embernek is fel kell vennie a versenyt. Mi kell a lépéstartáshoz? — Az építőipar hatalmas fejlődése természetesen a mi vállalatunkon is éreztette hatását. Amikor kezdtem, akkor hidakat, gyárakat kellett építeni. Gyorsan és mindenáron, a maiaktól merőben eltérő szerkezetekből. Ma elsősorban lakások kellenek. Ezekhez korszerű, esztétikus, új anyagokból előállított szerkezetekre van szükség. Egyebek mellett ezeket gyártja a Fémmunkás. A fejlődés nem máról holnapra történt, és nyilván folyamatosan halad továbbra is. Ha egy jó lakatos érdeklődik az új iránt és odafigyel a dolgokra, akkor minden szinten el tudja látni a munkáját. S aki ennél többre vágyik, annak megvan a lehetősége, hogy továbblépjen. Én kevésnek éreztem, amim volt. Hat elemivel kezdtem. Amikor fölszabadultam, elvégeztem a hetedik, nyolcadik osztályt. Azután a gépipari technikumot. Később a marxista—leninista középiskolát, és most ismét tanulok: a marxizmus—leninizmus esti egyetemen. — Megbecsült embernek mondhatja magát, a vállalati és ágazati Kiváló Dolgozó kitüntetések, a külföldi jutalom- utazások azt tanúsítják, hogy a Fémmunkásnál megbecsülik a szorgalmat, a jó munkát, a kitartást. Gazdasági munkája mellett vaskos társadalmi megbízatások is nyugszanak a vállán, s nemcsak a gyárkapun belül tevékeny. Milyen kapcsolata alakult id tágabb környezetével, a kerülettel, amelyben dolgozik? — Eddigi életem nagyobbik felét Angyalföldön éltem le. A lakásom nem itt van, de ami fontos, az itt történik. És nekem itt van a családom is. Ez nagyon jó érzés. Azelőtt fociztam a Fémmunkás csapatában, akkoriban a legtöbb angyalföldi gyár munkásaival tudtunk találkozni. Angyalföld ma is külön fogalom. És ez nemcsak hagyománytisztelet. Egy-egy kommunista szombaton lemérhető, hogy maradt jócskán abból, ami a Váci utat és környékét azzá teszi, ami: munkáskerületté. Én úgy veszem észre, ezen a vidéken nagyobb a politikai aktivitás, könnyebben mozgósíthatók az emberek. A FIÚ Nem zsurnalisztikái fogás, hanem magát kellető alkalom, hogy az apával megkezdett beszélgetést ezen a ponton folytatom a fiúval, hiszen a hagyományok átörökítésében döntő szerepe van a családnak, a szülői példának. Ifjabb Kuncz Péter a szó legnemesebb értelmében olyan alma, amelyik közel esett a fájához. 1970-ben a Fémmunkásnál kezdte tanulni apja mesterségét, s alighogy fölszabadult, a fiatal lakatos a KISZ-szervezet ifjúmunkástitkára, s emellett a már ismerős konok kitartással látott hozzá a tanuláshoz. A Bánki Donát gépipari technikum esti- tagozatán leérettségizett. — Pedig nem lakatosnak készültem: ötvös szerettem volna lenni. Nem vettek fel az iparművészeti gimnáziumba, természetes volt tehát, hogy idejöttem. De az álommal nem hagytam föl. Főiskolára akartam menni, így hát kellett az érettségi. A jól megtermett fiatalember lapátszerű, hatalmas kezén a sebtiben letörölt olajos masa- sza maradványai elfedik a művészi ambíciók múltját, ám a kéz gesztusai, amint mesél, csak megerősítik, hogy finommívű ékszerekről immár lemondott ujjai szívesen vállalják az izgalmas, új, tollforgató feladatokat is. Péter élete ugyanis nagy fordulatot vett. S ez a fordulat ékesen példázza, hogy a hűséget igen magas áron jegyzik a vállalati tőzsdén. A Fémmunkás Vállalat egyetemi előkészítőre küldte Kuncz Péter lakatos brigádvezetőt. Ebben az évben az előkészítőt járja, s a jövő tanévben a vállalat ösztöndíjasaként a Köz- gazdasági Egyetem nappali tagozatának hallgatója lesz. A műhelytől tehát idővel búcsút fog venni, de nyaranta visszavárják a szakmai gyakorlatokra, s ha végzett, várja új munkája a Fémmunkásnál. Érzi, új megbízatása adóslevél, amelyet kemény tanulással, tisztességgel kell törleszteni. A LÁNY ÉS A VŐ Idősb Kuncz Péter másik „almájával”, Marikával nem találkozhattunk. Gyesen van, s mire ez az írás megjárja a nyomdát, immár két Kuncz unoka édesanyja lesz. 1975- ben az érettségi után ő is a Fémmunkásnál vállalt először munkát, könyvelő. S aki „beházasodott” a családba: Tóth Zoltán lakatos, Marika férje. Vajon jó státusz a vállalatnál Kuncz Péter veiének lenni? — Hát igen, őket itt mindenki ismeri. A Fémmunkás kecskeméti gyárából jöttem ide, idegen voltam. A feleségemet a vállalati klubban ismertem meg. A család segítségével most már nem vagyok idegen a gyárban. Négyen összesen több mint negyven évet töltöttek a Fémmunkás angyalföldi gyárában. Már-már törném a fejem valami hangzatos befejezésén a riportnak, de eszembe jut a családfő, amint elmenőben, befejezésképp a lelkemre kötötte: „Nincs itt helye semmiféle dicshimnusznak. Egyszerűen dolgozunk. Adunk és kapunk, csak erről van szó.” M. Zs. EGYSÉGES SZABAD SZOMBAT A TANÁCSHÁZÁN A Minisztertanács határozata nyomán a fővárosi állam- igazgatási szerveknél, így a XIII. kerületi tanácsnál is egységes lesz a szabad szombat. Ezután csak minden második szombaton lesznek bent — teljes számban — a tanács dolgozói. A szabad szombat ez évben a páros hetek szombatjára esik: november 3-ra, 17-re stb. Az új szombati munkarend természetesen érvényes a tanácshoz tartozó intézményekre is. A szabad szombat bevezetése a lakosságnak eddig is nyújtott szolgáltatások körét és az ügyfélfogadás időtartamát nem érinti. Változatlan marad a tanácsnál működő tájékoztató és ügyfélszolgálati iroda munkarendje. Az ügyfélszolgálati irodán dolgozók minden szombaton 8.30-tól 13 óráig állnak a kerület lakosságának a rendelkezésére. Továbbra is itt intézhető a lakcím ki- és bejelentkezés, kiadják és átveszik a szükséges igazolásokat és kérelmeket. A Balzac utca 37. sz. alatt működő kerületi anyakönyvi hivatalunk a házasságkötéseket és egyéb társadalmi ünnepségeket változatlan időbeosztással végzi. A fővárosi és a kerületi tanácsok hivatalos ügyfélfogadási rendje változatlan: hétfői napokon 13.30-tól 18 óráig, szerdánként 8.30-tól 17 óráig, pénteki napokon pedig 8.30-tól 12 óráig. Ez a kormányszintű döntés alapvetően azt a célt szolgálja, hogy erősödjék a munkafegyelem, érvényesüljön az ésszerű takarékosság, és a lakosság igényeinek kielégítésében megtartsuk az eddig elért szintet. O. Gy. 21 ANGYALFÖLD
