Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1978. január / 1. szám

Ui otthonba költöztek nehezebben tudtuk elviselni az ottani körülményeket. Képzel­je el, én egy piciny szobában, a két gyermek mellett fejez­tem be a technikumot, sze­reztem érettségi bizonyítványt. Bizony többnyire csak akkor tudtam leülni a könyvek mel­lé, amikor már az egész csa­lád elaludt. Ráadásul a fele­ségem éjszakai műszakban is dolgozik, ilyenkor az „asszo- nyi teendők” jó része is rám maradt. A feleség türelmetlenül köz­beszól: — De hát, miért csak ma­gunkról beszélsz? Miért nem mondod el, hogy akkor nem négyen jelentettük a családot, hiszen, akkor együtt éltünk az én szüleimmel is, tehát össze­sen hatan jutottunk arra a szoba-konyhára. — Valóban így van — veszi át a szót ismét a férj. — Könnyű tehát elképzelni, mekkora örömöt jelentett szá­munkra, amikor 1977 máju­sában megtudtuk: rövidesen ide költözhetünk. Körbevezetnek a lakásban. Egy nagyobb és egy kisebb szoba nyílik egymásba, für­dőszoba, beépített konyha, szőnyegpadló, központi fűtés, egyszóval minden olyan, mint a legtöbb új házgyári lakás­ban. Nem túl nagyok a mére­tek, de a Kramm családnak éppen elegendő. — Keményen dolgozunk a pénzért, mégis amikor ide költöztünk, úgy gondoltuk: az új lakásba új bútor dukál — mondja Krammné. — Az a régi lakás, olyan vizes volt, penészes, hogy akár acélból is lehetett volna a bútor, ott az is tönkrement volna. Az új bútor kifejezetten jó ízlésre vall, választékosán van összeválogatva. A gyerekszo­bában piros-fehér színű garni­túra, a nagyobb szobában bar­na szekrénysor, rekamié, fo­telok, új fehér függöny, kellő összhangot teremtve egymás­sal. Mielőtt eljövök, az édesanya a gyerekekről mesél, hogy ők hogyan fogadták az új lakást, az új környezetet. — Az első nap egyszerűen nem lehetett őket megfékezni — mondja — boldogan sza­ladgáltak körbe-körbe, bebúj­tak a gardrób szekrénybe, ha­tártalanul boldogok voltak. Nekik már jobb, nekik már könnyebb lesz, egy szebb kör­nyezetben nőnek fel, mint mi. De azért időnként ellátogatunk majd a régi Tripoliszba, me­sélünk nekik, mert akármilyen is volt, mi azt a múltat sem tagadjuk meg, az is hozzánk tartozik. (daragó) parancsolta az édesanyjuk, ezért csak onnan figyelhették beszélgetésünket. A téma természetesen: az új lakás. — Ezelőtt a Tripoliszban laktunk — mondja Kramm László —, talán ismeri azt a környéket? Rengeteg arra a földszintes, szoba-konyhás ház, olyan, mintha valami kis fa­luban vagy tanyán laktunk volna a nagyváros szívében, az óriási bérházak szomszédságá­ban. Mindketten munkásem­berek vagyunk: én vezető sze­relő vagyok a Villanyszerelő­ipari Vállalatnál, a feleségem pedig csévéző a Pamuttextil Műveknél. Nem vagyunk túl nagy igényűek, a sors nem ké­nyeztetett el bennünket, de megmondom őszintén: egyre Aki évekkel ezelőtt járt a Hl Pozsonyi út, a Rajk László utca, a Gogol utca környékén és most ismét erre a vidékre téved, könnyen azt gondolhatná, hogy egy telje­sen új, számára ismeretlen városrészbe látogatott Annyi az új ház errefelé, hogy né­hány év alatt teljesen meg­változott a városkép. Hatal­mas új háztömbök sorakoznak egymás mellett. A Kárpát utca 16-ban kere­sem a közelmúltban beköltö­zött Kramm Lászlót és csa­ládját. .Az V. emelet 19-ben Kramm László nyit ajtót de aztán nyomban megjelenik a felesége is. Jött volna a két gyerek: a hatéves Zsuzsanna és a kétéves Éva is, de — es­te lévén — őket már ágyba PÁLYÁZAT FOTÓAMATŐRÖKNEK A kerületi Tanács VB művelődésügyi osztálya, a KISZ kerületi bizottsága, a XIII. kerületi Fotótanács és a József Attila Művelődési Központ fotóamatőrök részére fotó pályá­zatot hirdet. A pályázaton a kerületi fotókörök, a kerület lakói, vala­mint a kerületi üzemek és iritézmények dolgozói vehetnek részt. A pályázatra személyenként legfeljebb 20 db 18x24 cm-es, vagy ennél nagyobb méretű fotó küldhető be. A képek hát­oldalára a kép címét és a jeligét kell felírni. A képekhez mellékelt lezárt borítékon kívül a jelige, belül a szerző neve, lakcíme (írányítószámmal), a fotókör, illetve munka­hely neve, címe és a képek címe szerepeljen. A képeket s a hozzájuk mellékelt jeligés borítékot a Jó­zsef Attila Művelődési Központ (XIII., József Attila tér 4.), illetve KISZ-szervezeteknek a KISZ XIII. kerületi Bizott­sága (XIII., Váci út 63—67.) címére kell beküldeni. Bekül­dési határidő: 1978. április 15. A pályázat célja a szabad idő célszerű felhasználásának, a dolgozó, a pihenő ember életének, hazánk tájainak bemu­tatása a fényképezés eszközeivel. A beküldött fotókat a rendezőség gondosan kezeli, de az esetleges károkért kártérítésre nem kötelezhető. A fényké­pek 1978. június 30-ig vehetők vissza a József Attila Műve­lődési Központban. A pályázat legjobb képeiből kiállítást rendeznek a József Attila Művelődési Központban. A kiállítás megnyitóján, 1978. május 17-én adják át a legjobb fotók alkotóinak a pá­lyázat díjait: öt db 400 Ft-os pénzjutalmat és öt darab ke­rámia tárgyjutalmat. Ezenkívül mindazok a pályázók, akik­nek képei kiállításra kerülnek, oklevelet kapnak. ANGYALFÖLD 17 (Majorosi Attila felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents