Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. november / 4. szám
a lakosság szolgálatában apparátusi Értekezletről végre ne csak gazdasági, de jogi lépéseket is tenni a felelős vállalat ellen! Bölcsek György, a műszaki osztály csoportvezető főmérnöke, és dr. Győri Péter, az igazgatási osztály főelőadója azonos témát feszegetett: hiába van meg a státusz szerinti létszám, ha pontos munkaköri leírás hiányában nem világos, melyik feladatkört kinek kell ellátnia.., Marjai_ Mihályné, az ipari osztály vezetője megszívlelendő igazságot mondott ki: nemcsak a fizetésünkért végezzük az ügyintézői munkát, hanem hivatástudatból, a lakosság érdekében! Dr. Grossmann József, az .MSZMP kerületi bizottságának titkára, aki a tanács végrehajtó bizottságának is tagja, hosz- szan elemezte az eddig elhangzottakat. Elmondta: kétségtelenül fejlődik az ügyintézői munka. Nem azért foglalkozott vele a párt-végrehajtóbizottság, mintha „nagy baj lenne”, hanem azért, hogy helyes irányban adjon további biztatást a megindult fejlődésnek. Az 1975-ös felügyeleti vizsgálat óta a mélypontról kimozdult a tanácsi munka helyzete. Igaz, az ügyvitelt korszerűsíteni kell — mondta —, de nem feltétlenül a ma már lassan státusz-szimbólumnak számító komputerrel. A rekonstrukció hatása A pártbizottság titkára érdekes szempontból világította meg a lakásosztályt ért bírálatokat: az osztály problémáinak jó része abból származik, hogy a felsőbb szervek segítségének eredményeként végre elkezdődött a kerület rekonstrukciója. És ennek első nagy hulláma, a szanálás és az ott élők lakáshoz juttatása .révén, most a lakásosztályon csapódik le. De — figyelmeztetett — lesz még a többi osztálynak is bőven gondja ezzel, esetleg akkor, amikor a lakásosztályon ez az időszak már csak rossz emlék lesz. A műszaki osztályra, az egészségügyi és kereskedelmi osztályra is „rájár majd a rúd”, ha az épülő új lakótelep infrastruktúrája, kiszolgáló létesítményei, óvodái, üzletei késnek majd! Tanulság — mondta Gross- mann elvtárs —, hogy ha egy osztály bajba kerül, a többi osztályon dolgozók ne azt nézzék, hogy nem „az ő reszortjuk” segíteni, — segítsenek, ahol tudnak. És akkor majd ők sem maradnak egyedül, ha náluk szorít a cipő. Mindez — tette hozzá — nem menti az ügyfelekkel való bánásmód emberi hibáit, amelyek kétségtelenül megvoltak a lakásosztály munkájában. Felhívta az apparátus 90 párttagját: segítsen a lakásosztály munkáján, önként! Ha egy vállalatinál a termelésiben valahol fennakadás van, a vállalat többi dolgozó- • ja is kötelességének érzi segíteni, hiszen az ő munkája is tőinkre mehet, ha a vállalati eredmény romlik. A tanácsi munkában is: az ügyfél nem azt nézi, hogy melyik osztály, melyik előadója hibázott vele Szemben, sommásan a „tanácsot” hibáztatja... Ezek után dr. Grossmann József is konkrét hiányosságokra mutatott rá: semmiféle csoda folytán nem lesz több lakás, — de nem mindegy, hogy az ideiglenes ANGYALFÖLD visszautasítást hogyan közük az ügyféllel. Ha pedig a kerületi pártbizottság hívja fel egy ügyben a tévedésre a figyelmet, — ne válaszolják neki szó szerint ugyanazt, amit először az ügyfélnek... A „megbíráltak nevében” Bárdos Sándor, a lakásosztály vezetője elmondta: fél év alatt kétezer hátralékos ügyet intéztek el, a névjegyzékeken szereplők többsége is lakást kapott már. De ha a szanálást különböző szervek gyorsítani akarták, miért csak júliusra teremtették meg-, az osztályon az ehhez szükséges személyi feltételeket? Az építőipar hibáiról is szólt: ha az építők sürgetik a szanálást, mert kell a terület, miért nem adnak beköltözhető, elfogadható lakásokat, hogy legyen hová költöztetni a szanálásra kerülőket? Az osztály nevében általában elfogadta a lakásosztály ügyintézésének kritikáját, időt és némi türelmet kért, hogy a hibákat kiküszöbölhessék. Jobb szervezéssel, több felelősséggel Zárszavában dr. Bozsik József tanácselnök összegezte a jelentés és az értekezlet tanulságait: nem anyagi eszközök növelésével, hanem jobb szervezéssel, nagyobb felelősségérzettel kell több, jobb munkát végezni. Ez az apparátus dolgozóitól is nagyobb munkafegyelmet követel meg. A hozzászólóknak válaszolva egyes hibamosdatási kísérleteket erélyesen visszautasított, és leszögezte; ami a hatóság, az ügyintéző feladata, azt nem lehet az ügyféllel elvégeztetni, például iratok után küldözgetni. A jogászkodás pedig az emberhez, az ügyfélhez igazítható és igazítandó is! A szervezésre példaként elmondta: ha szanálandókat hivatnak a tanács épületébe, ne annyi embert hívjanak be egyszerre, hogy a portás se férjen be a tanácsházba... A lakásügyi Osztály vezetőjének válaszolva megjegyezte: örülne, ha az osztályvezető optimizmusa beválna ... Záró mondataiban a kerületi tanácselnöke azt fogalmazta meg, amiért az egész jelentés íródott, amiért az apparátusi értekezletet összehívták: nincs lényegesebb dolog, mint a kerület, a lakosság közhangulata! És az elnök által hangoztatott szemlélet, amely az értekezlet munkájában is tükröződött, garanciája annak, hogy a jövőben valóban az emberért, emberséges hangon folyik majd mindenütt a hatósági munka, a tanácsi ügyintézés. Hogy ne csak „ügyfelet”, embert is lássanak a kopogtató kerületi lakosban! Ha így lesz: a kerület nevében köszönjük. Szatmári Jenő István NAGYOBB CÉLOK FELÉ Egy éve működik a kerület Poscher János Művelődési Otthonában egy kis irodalmi csoport. Az elmúlt egy év három bemutatót jelentett az együttesnek, aztán nyáron elég sokan megváltak a fiatal csoporttól. Ki továbbtanulás miatt, ki azért, mert közelebb kerülhetett a hivatásos színházi világhoz. Így szeptemberben ismét tagfelvételt hirdettek: autóbuszok, villamosok vitték 'a hívogató plakátokat. — Sajnos kevesen jelentkeztek — mondja Zsolnai Gábor, az együttes vezetője. — önmagában az a tíz- tizenkét tag nem lenne kevés, ám az összetétel nem adja meg a változatos műsor összeállításának lehetőségét. Eleve megköti a kezünket, hogy kevés a fiú, és bizonyos alkatok teljesen hiányoznak körünkből. — Ki a „gazdája” az együttesnek, és hogyan támogatja? — A Volán Tröszttől kapom a tiszteletdíjamat — válaszolja Zsolnai Gábor —, de egyéb jelét nem igen kaptuk eddig a támogatásnak. Bár tudunk róla, hogy a trösztnek vidéken több rangos amatőr csoportja működik, ránk még nem igen figyeltek fel. Műsoraink színpadot, együttesünk tagjai fellépési lehetőséget eddig inkább csak a kerületi tanács jóvoltából és a személyes kapcsolatiunk révén kaptak. Így pl. a Könyvhét alkalmából a kerület hívott meg bennünket szabadtéri szereplésre. — Milyen jellegűek a műsoraik? — Helyzetünkből fakadóan irodalmi összeállításokat készítünk, általában ünnepekhez kötődően. Ezzel szeretnénk nívós szolgálatot tenni fenntartónknak és a kerületnek. — Nem gondol országos minősítés megszerzésére? — Egyelőre nem, mert még annyira1 új az együttes, és olyan kezdő emberekből áll, hogy tanuló idejüket élik. A beszédtechnikai gyakorlatok, a helyes versértelmezés, versmondás szabályainak elsajátítása a jelenlegi dolgunk. — Láthatja: egyelőre nem tudunk semmiféle „mézesmadzagot” felmutatni, mégis nagyon várjuk az új tagokat, hiszen azok a 18—22 éves diákok és munkásfiatalok, akik itt vannak, a megmondhatói, hogy mit jelent számukra az együttes. Célunk — az irodalmi színpad technikai munkája mellett — olyan emberi plusz nyújtása egymásnak, amelyet csak egy ösz- szekovácsolódott, azonos -célra szerveződött együttes adhat. Remélem, sikerülni is fog a növekvő ambíciók mellett igazi csapatot kialakítanunk, és akkor már nem dolgoztunk hiába. N. A. 15
