Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1978. november / 4. szám

A piactól a kocsmáig LAKÓBIZOTTSÁGI MUNKA A TÖMÖRI KÖZBEN Három jókedélyű, java­korabeli férfival ülünk az asztalnál, a Mosoly utcai körzeti klubhelyiségben. Ha időnként nem jegyzetelnénk, azt hihetné a szemlélő: nyugdíjas aktivisták jöttek össze vidám baráti beszélge­tésre. Pedig a téma komoly: a kerület egyik legaktívabb­nak tartott lakóbizottsága, a Tömöri köz 6., 8. és 10. szá­mú házak ügyeit-bajait in­téző kollektíva vezetőivel beszélgetünk munkájukról. Ujj József lakóbizottsági felelős segített a találkozót megszervezni Szalay Gyulá­val, a lakóbizottság elnöké­vel és Muladi József lakó­bizottsági taggal. Valameny- nyien ,3*égi motorosok” már a lakóbizottsági munkában. Százhúsz lakó hétköznapi gondjait veszi ez a lakóbi­zottság a vállára. Milyen panaszokkal, kérdésekkel je­lentkeznek a Tömöri közben élő emberek a legtöbbször? — A legtöbb panasz, be­jelentés környezetvédelmi jellegű — mondja Szalay Gyula. — Például: évekig visszatérő gond volt, hogy az Elzett Fémlemezipari Mű­vek a három lakóház köz­vetlen szomszédságában tar­totta a széntelepét. A szél mindig telehordta a nyitott ablakú lakásokat szénpor­ral .., — Szerencsére ez már megoldott kérdés —, veti közbe Ujj József —, mert a tanácstagi interpellációk­nak megvolt az eredmé­nyük: a gyár átállt az olaj­tüzelésre, a széntárolás meg­szűnt. Hosszú évek után si­került erre az áldatlan ügy­re, pontot tenni, csakúgy mint a parkosított területek állandó rongálásának tenge­ri kígyóvá duzzadó gondjá­ra. — Ott mi történt? — A gyerekeknek külön játszótér és futballpálya épült, nem kis költséggel. Mégis mindig füvesített, parkosított területen labdáz­tak, játszottak, a virágokat kitépték, letörték, a bokro­kat tönkretették. Két úton sikerült megoldani ezt: a park szélére bokrokat, virá­gokat ültettünk, ez az élő sorompó visszafogja némi­ANGYALFÖLD leg az illetéktelen belépőket. És — szerencsére — a leg- vásottabb gyerekek szüleik­kel együtt elköltöztek innen. Tavasszal már, reméljük, véglegesen rendbe lehet hoz­ni a parkosított részeket. — Más ügyeket is ilyen „simán” meg lehet Oldani? — Ezt azért • nem állíta­nánk. Itt van pl. rögtön a piac, a hírhedt „Tomori-pi- ac”- ügye. Ez a főváros ta­lán legdrágább piaca. A drá­gaság oka: többnyire vi­szonteladók működnek, akik a Lehel piacon veszik az árut és itt tetemes fel­árral adják tovább. Amíg a'csongrádi . nelőszövetke- zetnek volt itt árudája, sze­rencsére volt olyan konkur­enciája a maszek viszont­eladóknak, amely az árakat kicsit alacsonyabban tartot­ta. És mit hoz a „fejlődés”? Az árudát felszámolták, és helyébe kocsma került! Egy olyan talponálló, ^melyet nyugodtan nevezhetnénk a kerület szégyenének! A ré­szegek a kocsma előtti rész­re és környékére rondítanak, molesztálják a járókelőket, a vásárlókat, beléjük kötnek. A környék építkezéseinek dolgozói órákat lógnak itt el. Teherautóval járnak ide in­ni. Sorozatosan kérte a la­kóbizottság is, a körzet is a kocsma megs üntetését, de úgy látszik, egyelőre süket fülekre találunk. Pedig egy szövetkezeti zöldségáruda valamivel hasznosabb lenne itt. — Mióta a lakóbizottságok hatósági feladatköre a né­hány év előtti jogi rendezés kapcsán megszűnt, nem lett kevesebb a tekintélyük is? — Elképzelhető, hogy ez esetben is erről van szó. Érezzük néhány más terüle­ten is, hogy „feleslegesek” vagyunk. Például a tataro-’ zások, építési munkák ide­jéről ritkán értesítik a la- kóbizottságoW, pedig ép­pen a mi feladatunk lenne ezt a lakókkal közölni, őket az ezzel járó dolgokra fel­készíteni. Előfordul az is, hogy egyszerűen átnyúlnak a lakóbizottság feje felett. Így tett az IKV is egy ügy­ben: egy közösségi célokat szolgáló pincét magánhasz­nálatra igényelt ki valaki. A lakóbizottság ezt nem tá­mogatta, sőt, élesen ellenez­te —, az IKV mégis az ille­tő javára döntött. Szeren­csére utólag használt a la­kóbizottság fellépése, és a közösségi érdeket sértő dön­tést kénytelenek voltak visszavonni! — Persze, nemcsak nega­tív tapaszta ik vannak...-*■ Korántsem! örülünk, hogy a tanácstagi pótválasz­tásoknál, beszámolóknál igénybe veszik a lakóbizott­ság segítségét, mint ahogy az is komoly előrelépés: a lakóbizottsági elnökök újab­ban félfogadási időn túl is bemehetnek az illetékes ta­nácsi szervhez, ügyintézőhöz, a hozzájuk tartozó lakókö­zösségek ügyeinek intézése céljából. Ezzel nemcsak a kintély nőtt meg, de a taná­csi szervekkel való munka- kapcsolat is jobbá vált. — Persze, az is a lakóbi­zottság feladata — veti köz­be Ujj József —, hogy meg­győzze a lakókat: reális igé­nyekkel lépjenek fel, ne olyanokkal, amelyek eleve teljesíthetetlenek. Egy új ABC-üzletet például nem lehet egy hónap alatt meg­nyitni, mint egyesek képze­lik ... — Komoly segítség a ta­nács szervezési osztálya ré­széről — teszi hozzá Mula­di József —, hogy a lakóbi­zottsági munkát is érintő szabályok gyűjteményét és magyarázatát „lefordították jogászról magyarral Általá­ban: örülünk a kerület új tanácsi vezetése által meg­honosított egészségesebb köz­szellemnek, úgy érezzük: több évi „állóvíz” után va­lami végre megmozdult. — Milyen egyéb munkába . vonják még be a lakóbizott­sági aktivistákat? — Nemrég a kerületben lakó hároms’ 'z olyan nyug­díjast kellett a Mosoly ut­cai körzetben meglátogatni, akiknél a környezettanul­mány személyes tapasztala­tai után dönthették csak el: rászorulnak-e gyorssegélyre, és ha igen, milyen mértékű­re? E munkában is igénybe vettük a lakóbizottságl ta­gok segítségét — mondja Ujj elvtárs —, Szalay Gyula például húsz nyugdíjast lá­togatott meg. — Sok szó esik mostaná­ban a Hazafias Népfront és a lakóbizottságok alkotó jel­legű munkakapcsolatáról. Ezt hogyan oldják meg ezen a környéken? — Jótól kérdezi — neve­tik el magukat egyszerre —; Ujj József a körzeti nép­frontszervező is... _ ? — A körzeti népfrontcso­port annak idején sok nyug­díjasból alakult meg. Dol­goztak is, de a többségük kiöregedett, vagy ami még sajnálatosabb, örökre kidőlt a munkából. így most fiatal aktivistákból, aktív dolgo­zókból próbáljuk meg a népfrontkörzetet újjászer­vezni. Ez a mi körzetünk sajátossága, ezért nem a már elért eredményekről, hanem még csak tervekről beszélhe­tünk. A lakóhelyi tisztaság, az emberek közötti kapcso­latok, személyes ügyek, és a környezet megóvásának feladatköreiben szeretnénk, ha az új népfrontbizottság aktivistái segítséget nyújta­nának a lakóbizottságoknak. A gyakorlatban: ha egy-egy ügyhöz kevés a lakóbizott­ság által mozgósítható tár­sadalmi munkás, a népfront­aktivisták is „beszállnak”, pl. a KÖZÉRT-nyitvatartási idők ellenőrzésébe, a súly- csonkításos mérések, több­letszámolások megfogásába, vagy más területen, így a választások megszervezésé­ben is várható ilyen segít­ség. — Végül: van-e valami­lyen speciális kérésük a ke­rület vezetőil. őz? — Mint mondtuk, örülünk az „új szeleknek”, a pozi­tív változásoknak, de egyet az eddiginél jobban elvár­nánk: támaszkodjon a ta­nács, a HKI jobban ránk, igényelje többször a mun­kánkat, a segítségünket. Nemcsak azért, mert et­től mi „fontosabbak” le­szünk —, inkább azéirt, ír -t van egy sor olyan fel­adat, ahol a lakóterület köz­vetlen ismerői, azaz a lakó­bizottságok segíthetnének a leghatékonyabban. (szatmári) 11

Next

/
Thumbnails
Contents