Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1978. november / 4. szám

ELZETT MÜVEK.

A gyár nevét hallva, azt hiszem, mindenki lakatokra, zárakra" gondol. Ebben a nagy múltra visszatekintő, vastömegcikkeket előállító gyárban nemcsak épület- és bútorzárakat, hanem különleges idomszerkezeteket, körzőket, fémsodronyokat is gyártanak. Szinte a világ iríinden tájára exportálnak.

Nyolc gyára közül három Pesten, öt vidéken (Sopronban, Győrben, Szécsényben, Berettyóújfalun, Sátoraljaújhelyen) dolgozik. Népgazdasági viszonylatban is jelentős termelési értéket produkálnak: kétmilliárdnál is több az az érték, amit előállítanak, s ebből 14 millió a dollárérték. Részt vesznek a Zsiguli-program- ban, ők készítik a Lada személygépkocsik ajtózárjait.

Közel 9000 ember dolgozik a gyáregységeikben. A magas létszám és a szétszórtság ellenére is értékes köz- művelődési munkát végeznek, a hírük már ismert nemcsak a kerületben.

Erről a munkáról kérünk tájexoztatást az író-népművelő Berkest Andrástól, ■ alti két éve — főállásban — egyik tevékeny részese a közművelődési munka irányításának, végrehajtásának.

— Minden gyárban létrehoztunk egy közművelődési bizottságot — mondja Ber- kesi András — emellett van egy központi közművelődési bizottság is, amely irányít, s bizonyos fokig ellenőriz is. A központi tervezésnél feltétlenül figyelembe vesszük a szétszórtságot, meg azt is, hogy minden gyárnál más a hagyomány, más a múlt, az emberek szociális helyzete, a munkások érdeklődési köre. Minden év elején ajánlást készítünk a közművelődési bizottságok részére, s megküldjük a gyáraknak. Vannak olyan művészeti programok, amelyeket mi központilag nemcsak megszervezünk, hanem a költségeket is fedezzük. Természetesen a gyárak nem kötelesek minden ajánlást elfogadni; a helyi sajátosságokat figyelembe véve alakítják ki a saját programtervezetüket.

Tudvalévő, hogy a közművelődési törvény megvalósítása két részből áll: oktatási és művelődési programból. A kettő egymásra épül. Az oktatással külön apparátus foglalkozik, s a törvényben meghatározott funkcióit teljesíti. Ez sem könnyű feladat, mert azt is pótolni kell, amit a dolgozók gyermekkorban elmulasztottak. Csaknem 2000 olyan ELZETT dolgozó van, akik általános iskolai végzettséggel sem rendelkeznek, ezek között szép számmal vannak 30

ANGYALFÖLD

éven aluliak is. Ebben az évben a vállalat kétmillió forintot költ csak oktatásra (általános iskolai, gimnáziumi, főiskolai, egyetemi, szakmai továbbképzésre.)

— Az oktatási programmal párhuzamosan folyik a közművelődési program végrehajtása is. A múlt évben 8 író-olvasó találkozót szerveztünk, minden gyárban egyet. Ezekben kb. 80—120- an vettek részt. Ez szép szám, ha figyelembe vesszük,

nyolódott. Tcbbek között Ladányi Mihály, Bodrogi Gyula, Szilvási Lajos vett ezeken részt, s a következő találkozó vendége Fábián Zoltán lesz, az Írószövetség titkára. A Magyar Rádióval közösen rendeztük meg az idén a Költészet napja műsorát, Vas .István, Vészi Endre, Mezei András részvételével. Ezt követte egy művész-költő találkozó a Fran- gepán utcában, ahová több száz dolgozónk eljött.

— és erről beszélgetünk, vitatkozunk. Az autóbuszokba is szeretnénk ilyen lejátszókat beépíteni, s hasznos időtöltésként, hazafelé, vagy befelé jövet lejátszani ezeket a bejáró dolgozóknak. A hangszalagokat az ifjúsági kluboknak is rendelkezésére bocsátjuk,' a disco mellett tartalmasabb műsorokat is szeretnénk nekik adni.

Űj kezdeményezésünk a szocialista brigádok klubja: két gyárban már megalakítottuk, évente körülbelül négyszer-ötször jönnek ösz- sze, élménybeszámolókat, diavetítéseket tartanak, találkoznak művészekkel, politikusokkal. Minden gyárban a dolgozók 40—50 százaléka szocialista brigádtag.

A könyvtárosok mellé aktívákat szerveztünk, akik ízlést formálnak, nevelnek, ismertetik az új könyveket. Olvasópályázatot is hirdettünk, a feladat: dolgozatot kell írni egy-egy megjelölt könyvről. A legsikerültebbeket díjazzuk, s az ELZETT Újságban leközöljük.

Berkesi András beszél a múltról, a jelenről, a közművelődési munka jövő terveiről. A felsorolásnak tűnő részletes beszámoló, remélem, ízelítőt ad abból, hogy mennyi időt, energiát fektettek ebbe a munkába, azért, hogy gyáraiknak érdeklődő, művelődő, értékes munkásai légynek.

— Végül egy személyes

kárdás: Berkesi András,

mint író, profitál-e ebből a munkából?

— Nem az a célom, hogy hasznot húzzak ebből a munkából, dehát eddig sem szakadtam el a munkásoktól, mert évente mintegy 150 íróolvasó találkozón veszek részt. Azért jöttem, mert érdekelt a közművelődés, komolyan veszem. Nyilvánvaló persze, hogy lerakódnak bennem tapasztalatok, az élményanyagom gazdagodik, s valahol majd előbukkan. Ha majd egyszer írok egy munkástémájú könyvet, abban biztosan benne lesznek az itt szerzett pozitív és negatív tapasztalataim. Benne lesz például az is, hogy ha szombat reggel kijövök -a- Váci útra, a munkásszálló előtt egy csomó részeg embert látok. Szóval tele van ez a munka ellentmondásokkal. Teljesen egyetértek Fejes Endre író barátom Rozsda- temetőben megírt gondolatával: sajnos igaz, hogy sokan hajlamosak a lumpenprole- társágra, a kispolgáriasságra. Azért jöttem, hogy ez ellen valamit tegyek, hogy segítsek a felszámolásában.

Nem könnyű vállalkozás!

Csorba Mária

9

Munkásművelődés

I az ELZETT-ben ■

«■■■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■a ■■■■■■■■■

hogy a dolgozók 40 százaléka bejáró.. Saját buszunk viszi- hozza őket — ha tehát valamelyikük ottmarad egy-egy rendezvényen, akkor nagyon érdeklődik. Hét alkalommal tartott Csala Károly irodalomtörténész előadást az Ady- centenárium alkalmából „Ady a forradalmár, a költő és az ember” címmel. Ady- szavalóversenyt hirdettünk, egy kötelező és egy szabadon választott verssel nevezhettek dolgozóink. Ezen 144- en vettek részt, zömmel fizikai dolgozók. A döntőt Pesten tartottuk. A verseny előtt a Magvető Könyvkiadó a verselők tiszteletére irodalmi műsort adott, Mensá- ros László, Bence Ilona és Maros Gábor közreműködésével, a résztvevőket könyvcsomagokkal jutalmazna. A Vasas Szakszervezet jubileumára rendezett „Küzdelmes évszázad” elnevezésű vetélkedőnk is izgalmas volt, 1170-en neveztek be.

A Magyar Helikon tavaly adta ki Arany János Kapcsos Könyvét. Egy szocialista brigádunk önként vállalta a kapcsos könyv zárainak az elkészítését. A megjelenéskor a kiadó és a brigád ünnepélyes Arany János emlékműsort rendezett, neves művészek részvételével*-'' Nyolc dolgozónk tavaly egyhetes olvasótáborban volt Szolnokon, természetesen a költségeket a vállalat fizette. Több száz dolgozónk vett színházi, illetve hangversenybérletet. Szeretik a cirkuszt is. Röviden ez volt a tavalyi terv, amelyet végre is hajtottunk.

Az idén újból megküldtük a gyáraknak a központi ajánlást, amelyben most is szerepel író-olvasó találkozó, sőt egy része már le is bo-.

Berettyóújfalun az Alföld című folyóirat irodalmi estjét rendeztük meg, az ottani művelődési házzal közösen. Márkus Béla, a lap főszerkesztőhelyettese írókat mutatott be, majd a dolgozók tehettek fel kérdéseket. Vinkó József dramaturggal, Horváth Gyulával, Voith Ágival, Kovács Gyulával létrehoztunk egy „csapatot”. Madách és az ember tragédiája címmel minden gyár- . ban bemutatták műsorukat. Ismertették Madách életútját, egyéniségét, korát, drámájának szerkezeti felépítését, gondolati tartalmát. A művészeknek Ádám, Éva és Lucifer szerepében nagyon nagy sikerük volt. Minden gyárunkban megrendeztük két XIII. kerületi művész, Káló Viktor szobrászművész és Werbánszky Ernő festőművész tárlatát. A vendégkönyv bizonyítja, milyen nagy volt az érdeklődés, hiszen több ezren jegyezték be a nevüket.

Fiataljaink részt vettek a VIT-vetélkedőn. A KMP 60. évfordulójának tiszteletére politikai-irodalmi vetélkedőt hirdettünk. 125 csapat jelentkezett (1 csapat 5 fős). A döntőt novemberben rendezzük Budapesten. Dióhéjban ez lenne az idei program.

Természetesen vannak kísérleteink is. Például a szakmunkás továbbképző tanfolyam programjába négy közművelődési órát is beiktattunk. Persze itt nem magáról a törvényről beszélünk, hanem irodalomról: a Magyar Rádió irodalmi főosztályával megállapodtunk, hogy az .archívumukból kapunk kölcsön irodalmi blokkokat, összeállításokat. A közművelődési órán ezeket lejátsszuk— zenével tarkítva