Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. augusztus / 3. szám
A „szőke szikla” visszatért Szurkolói ankét a Vasasban Vasas-szurkoló barátom — azok közül való, akik ha vidékre nem is kísérik el a csapatot, de a pesti mérkőzéseken mindig ott vannak — az elmúlt évben sűrűn fölkeresett. A műhelytitkokon túl afelől érdeklődött: vajon mikor tart már a labdarúgó szakosztály szurkolói anké- tot? „Miért olyan fontos az neked?” — kérdeztem tőle. „Mert szeretnék egyet, s mást elmondani, ha egyáltalán érdekli őket. Jól tudom, a magam fajta nézőszemléletű ember véleményére nem nagyon adnak, mégis kikívánkozik belőlem”. Miután fölvilágosítottam, hogy tudomásom szerint a klub mostanság nem kíván ilyen -összejövetelt rendezni, elmondta több évi „kitartó megfigyelése” eredményét, mely szerint az egyesület csak akkor szünetelteti az egyébként rendszeres szurkolói ankétokat, amikor rosszul áll a csapat szénája. Pedig hát nyilvánvaló: a szurkolóknak akkor van a legtöbb kérdése, amikor baj van, amikor ég a ház. Mindezt csupán azért írtam le, mert július végén találkoztam barátommal a Balzac utcában, az Autóvillamossági Gyár kultúrtermének bejáratánál. Szurkolói ankétra jöttünk mindketten. Én csak, mint újságíró, ő pedig — természetesen —, mint lelkes Vasas-hívő. Lehet, hogy szégyen rám nézve: de ő volt a felkészültebb. Hiába, neki fontos mondanivalói voltak. Szép számú közönség gyűlt össze erre a koraesti ankétra. A nagy érdeklődés oka igen egyszerű: egy régi Vasas-fiú, úgy is mondhatnám, hogy a hatvanas évek immár legendás hírű labdarúgója tért vissza a Fáy utcába, mint vezető edző. Igen, Mészöly Kálmánról, a ,üszőké szikláról” van szó. Labdarúgásunk mai helyzetében, azt hiszem, nem túlzás azt állítani: nagyon elkelne a ma válogatottjában egy Mészöly Kálmán. Szép és kellemetlen emlékek fűződnek játékospályafutásához. Tagja volt annak a válogatottnak, amely nagy reményekre jogosított, de balszerencsésen nem tudott igazán nagy eredményt produkálni, — s tagja volt annak a nemzeti tizenegynek is, amely olyan csúfos kudarcot vallott Marseille-ben. Azóta lényegében nem tud talpraállni a magyar labdarúgás ... Mészöly Kálmán Marseille után nyilatkozott. A nyilatkozat azóta híressé vált, sokan őrzik emlékezetükben: „A mi időnk lejárt”. Pedig dehogy járt le; de Mészöly akkor ezt így érezte, s bár még két évig focizott, fiatalon, 31 évesen hagyta abba az aktív labdarúgást. Űj pályát választott: edző lett. Sokan kételkedve fogadták a döntést. Azt mindenki tudta, hogy Mészöly intelligens játékos, van elképzelése a labdarúgásról, azt azonban nehezen tudták elképzelni, hogy képes rendet teremteni maga és a csapata körül. Ennek persze előzményei vannak. A kitűnő középhátvéd ugyanis — talán nem sértődik meg, ha most, ennyi év után ezt újra szóba hozom, — nem tartozott á „könnyű fiúk” közé. Emlékszem Az új edző bemutatkozik fegyelmi ügyeire, és a személye körül kialakult vitákra. Nos, ezért figyelték többen is kétkedve Mészöly edzői pályáját. De nem sok idő telt el, Mészöly megmutatta, hogy jó elképzelései vannak a labdarúgásról, nagy hatással van csapata játékosaira. Képes fegyelmet tartani. Így aztán már senki nem tartotta disszonánsnak, hogy ezen a Vasas-anké- ton kijelentette: ragaszkodik hozzá, hogy a labdarúgók legkésőbb kilenc órakor otthon legyenek. Az egyik szurkoló megkérdezte: mi hozta vissza Mészölyt a Vasashoz? A válasz így hangzott: — Már régebben is többször szó esett róla, hogy a Vasashoz kerülök edzőnek. Egy ideig ezt korainak találtuk, én is, a klubvezetés is. Abban viszont egészen bizonyos voltam, hogy előbb-utóbb újra a Fáy utcában találok otthonra. Felejthetetlen kilencven percek kötnek ide, fiatal éveim sikerei, kudarcai, botlásai, előrelépései. Természetes, hogy edzőként is szeretnék produkálni. Ügy érzem, adósa vagyok a Vasasnak és azt hiszem, megfelelő munkával szép eredményeket érhetünk el. E mondattal Mészöly a szurkolókat leginkább érdeklő kérdések közepébe vágott. Mi lesz a csapattal? Azzal az együttessel, amely két éve bajnokságot és sok-sok örömet szerzett, tavaly viszont még a dobogóra sem jutott fel? — Ahhoz, hogy újra egyenesbe kerüljön a csapat, szükségünk van a szurkolókra. Az ö buzdításuk, kitartásuk nélkül nem léphetünk előre. Szeretném, ha a közönségünkkel egyre jobb kapcsolat alakulna ki, s mindig, minden témát megvitatnánk, legyen az bármilyen „kényes” ügy. — Milyen elképzelésekkel látott munkához? — hangzott egy idősebb szurkoló kérdése. — Dolgozom a hároméves fejlesztési terven. Azt már most elárulhatom, hogy a tervek között újabb bajnoki cím megszerzése szerepel. Most, az új idény kezdetén bizonyára merészség ilyen jóslatokba bocsátkozni, da éppen elégszer láttam a mai Vasas-labdarúgókat, ahhoz, hogy megállapítsam: megvan bennük a képesség a kiugró eredmény elérésére, nemcsak a hazai bajnokságban, hanem a nemzetközi kupákban is. Mészöly minden egyes mondatával meghódította a jelenlevőket, s egyben meg is győzte őket arról, hogy jó kezekbe került a kormánykérék. Záporoztak a kérdések, de Mészöly és a Vasas vezetői egyet sem hagytak megválaszolatlanul. A Fáy utcai „sokkról” a következőket mondta az új edző: — Számomra teljesen érthetetlen, hogy miért nem képes a csapat hazai pályán megfelelő játékot produkálni. Az idegenbeli mérkőzéseken lényegesen felszabadultabban játszottak, mint itt a Fáy utcában. Márpedig a sikerhez kevés ez a féloldalas szereplés. A Vasasnak a Fáy utcában valamennyi mérkőzését meg kell nyernie, és ennek érdekében meg is teszünk mindent. Azt hiszem, csak az első mérkőzéseken kell sikere* sen. túllennünk, hogy feloldódjék a görcs, és ha ez sikerül, onnan már egyenesben vagyunk. — Tervez valamilyen lényeges változást a csapatban? — Elődeim, Illovszky Rudolf és Kovács Ferenc olyan alapokat raktak le, amelyekhez lényegében nem is kell hozzányúlni. Persze egy-két megoldatlan probléma azért van. A középhátvédek sokat bizonytalankodnak, márpedig ez kulcspozíció. Ez utóbbit nem is kellett különösebben bizonygatnia. Mészöly Kálmán óta nincs a Vasasnak válogatott színvonalú középhátvédje.. És ha valaki, akkor Mészöly tudja, mit és hogyan kell játszania egy jó „libero”-nak. Már öreg éjszaka volt odakint, de a jelenlevők csak nem mozdultak. Egyre újabb kérdések érkeztek, s valamennyire a segítőkészség, az együttérzés volt a jellemző. A csapat körüli gondok után a pálya fejlesztésének témája is szóba került. A Vasas vezetői — szerencsére — örömteli hírekkel szolgálhattak: — Jövőre elkészül a világítás, vagyis a Fáy utcában is rendezhetünk esti mérkőzéseket — mondta Kiss András, a klub elnöke. — Persze ezzel még nem fejeződik be a Fáy utcai sportkomplexum továbbfejlesztése. Üjabb és újabb beruházásokra készülünk, máris megkezdődtek egy vízilabdázásra alkalmas uszoda építési munkálatai. A bejelentést nagy taps fogadta. Amikor befejeződött az ankét, barátommal együtt távoztunk a Balzac utcából. Nem kérdezett semmit. Láttam az arcán: elégedett. Németh Péter ANGYALFÖLD 23
