Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1978. január / 1. szám

MEGÚJULÓ ANGYALFÖLDI ÜZEMEK utójauítü a Szabolcs utcában A ml kerületünkben ma Is jóval több a jelentős autójavító üzem, szerviz, mint a főváros más részein, de a felszabadulás előtti években szinte minden nagyobb külföldi autógyár itt, Angyalföldön ala­pított vagy rendezett be javítóműhelyt. Ezeknek az üzemeknek a dolgozói többnyire szakmájuk híres mestereivé váltak és közülük igen sokan a munkás- mozgalomban is fontos feladatokat vál­laltak. Nem véletlen, hogy Angyalföld egykori autószerelői, karosszériajavítói, szervizmunkásai Icozül számosán kerül­tek a felszabadulás után az állami vál­lalatok vezető helyeire, vagy még na­gyobb felelősséggel járó beosztásokba és új munkakörükben ugyancsak bebizonyí­tották rátermettségüket De büszkén szólhatunk azokról is, akik régen is itt dolgoztak valamelyik autó­javítóban, és ma is megtaláljuk őket a régi üzem helyén épített új csarnokok falai között. Olyanokra gondolunk, akik egykor a kerületben levő Adler, DKW vagy BMW kocsik szervizeiben kezdték a szakmát vagy a Váci úton levő műhe­lyekben, a régi Ford és Opel autókat ja­vították. A Dózsa György úton volt régen az olasz Fiat kocsik telepe is, a Lehel úton pedig — ahol ma az AFIT IV-es számú Autójavító Vállalatának központja van — az osztrák Steyer—Daimler—Puch-üzem működött. Igaz, a régi Steyer-szerviz a mai üzemnek csupán a magja volt, a jelenlegi pedig eltörpül ahhoz a nagy, korszerű autójavító kombináthoz képest, ami most van épülőben. A IV. Autójavító igazgatóját, Szekszár­di Imre elvtársat kerestük fel, hogy meg­kérjük: ismertesse meg az új személy- gépkocsiszerviz-állomás terveit, a mun­kálatok jelenlegi állását az Angyalföld olvasóival. — Már másfél évtizeddel ezelőtt fel­ismertük — mondja Szekszárdi elvtárs —, hogy a magángépkocsi-állomány az el­következő években erőteljesen, sőt ug­rásszerűen fog növekedni. Az is világos­sá vált előttünk, hogy az igények kielé­gítésére — azok megjelenését jóval meg­előzően — lényegesen növelni kell a ja­vító kapacitást. S miután azt Is világo­san láttuk, hogy az üzemen belüli lét­szám bizonyos határon túl már nem nö­velhető, egyértelművé vált, hogy az egyes munkaállásokon a teljesítőképes­ség főleg korszerű berendezésekkel és to­vábbi gépesítéssel növelhető, nem pedig a dolgozók létszámának növelésével. Bár végeztünk rekonstrukciót, a fokozódó igényeknek azonban a helyszűke és a rendelkezésre álló létszám folytán egyre nehezebb megfelelni. — Egyetlen megoldás kínálkozott csu­pán: a Lehel út—Dózsa György út—Sza­bolcs utca—Lőportár utca által határolt tömbben, a vállalat központi telephe­lyén létrehozni egy olyan nagy szerviz- állomást, amelynek épületeiben korszerű berendezésekkel és megfelelő iparitanuló- képzéssel a következő években még to­vább tudunk fejlődni. — Nem szeretném a másfél évtized küzdelmeit, tervezgetéseit, csalódásait és örömeit részletezni. A lényeg az, hogy vállalatunk minden dolgozója örült, ami­kor 1977. januárjában megkezdhettük azokat a földmunkákat, melyek alapját képezik a 13 ezer négyzetméternyi terü­leten fekvő új szervizállomásnak. — Hazánkban ekkora autószerviz épí­tésére most először kerül sor. Az építke­zés úttörő munkának számít. Hasonló méretűt sem a szocialista, sem a kapita­lista országokban nem találunk. Egy helyre telepített, ilyen kapacitású szerviz még sehol sincs, de lesz Angyalföldön! — Szeretnénk, ha igazgató elvtárs el­mondaná nekünk: milyen lesz és mek­kora kapacitással dolgozik majd az 1980— 81-ben elkészülő szervizóriás? — Külső megjelenési formáját a címlap makett fényképén láthatják. Az „L”-alakú négyszintes főépület Dózsa György úti homlokzata több mint 140 méter, a Sza­bolcs utcai pedig 60 méter hosszú. A te­lep a Szabolcs utca felől közelíthető meg, itt lesz a főbejárat. A földszinten he­lyezkedik el a munkafelvételi részleg. Diagnosztizálás után a gépkocsik vagy az udvari parkolóba, vagy közvetlenül a megfelelő szakműhelybe kerülnek, a két­irányú közlekedést biztosító körfeljárón. Ugyanezen az úton lehet feljutni az épü­let tetején elhelyezett tetőparkolóra is. Természetesen a mozgásképtelen jármű­vek szállítására két gépkocsi-teherfel­vonó áll rendelkezésre. — A főépületben 600 000 óra kapaci­tású javító-karbantartó állomás létesül. Ez a kapacitás évente 24 000 gépkocsi karbantartását, javítását biztosítja, napi 200—250 gépkocsiét! Az első emeleten a gyorsszerviz, a másodikon a javítórészleg fog működni. Ugyanebben az épületben helyezzük el a fődarabokat és alkatré­szeket gyártó és felújító műhelyeket. Itt lesz a korszerű iparitanuló-műhely is. A karbantartó állomás karambolos javítás­ra orientált, korszerű lakatos-, kétszárí- tóhelyes fényezőműhelyekkel, és termé­szetesen — a javítások és garanciális munkák mellett — korszerű gumijavító és alvázvédelmi helyiségekkel is rendel­kezik. — Helyet kapnak az új létesítmény­ben az Állami Biztosító és az Autófel­ügyelet kirendeltségei és egy Autósbolt la. A későbbi fejlesztés során pedig lehető­ségünk lesz új gépkocsik eladási képvi­seletének az elhelyezésére is. A munkálatok most még csak az ala­pozásnál tartanak, de már eddig is nem keveset tettek a nagyszerű vállalkozás tervezői és kivitelezői. Elismerően kell szólnunk a jelenleg működő üzem dolgo­zóiról is, akik az átmeneti időszakban fo­lyamatosan biztosítják a mindennapi fel­adatok végrehajtását, bár a munkakörül­ményeik az építkezés miatt szükségsze­rűen rosszabbak lettek. Sok-sok nagyszerű emberi cselekedetre, szakmai tudásra, nem kevés hasznos öt­letre, célravezető, jő szándékú intézke­désre van szükség, hogy a nagy terv vég­rehajtása közben eredményesen folyjék a mindennapi termelőmunka is. — Hiszünk az. új szervizállomásban — fogalmazta meg befejezésül Szekszárdi Imre igazgató — mert összhangban van népgazdaságunk célkitűzéseivel, mert a lakossági szolgáltatások javítását szol­gálja, és mert felépülése vállalatunknak, dolgozóinknak egyaránt szívügye! Fór Ibolya ANGYALFÖLD 5

Next

/
Thumbnails
Contents