Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1978. január / 1. szám

MUNKÁSDIN ÁSZT IÁK Villanyszerelő-nemzedékek váltóbotja Furdu Tibornak, az Elektro­mos Művek szakszervezeti tit­kárának amúgy is jó napja volt akkor, amikor rányítot- tam. Nem csoda: munkája el­ismeréséül éppen aznap vá­lasztották be a Magyar Vil­lamos Művek tröszti szakszer­vezeti bizottságába. így .az­után jókedvűen .kezdett el anyám, aki mosónőként Ismert néhány „befolyásos embert”, a négy polgári után vaseszter- gályos-tanoncnak, az akkor már hadiüzemnek számító Kőbányai Szerszámgépgyár­ba. Gyűlöltem az üvöltő, üt­legelő mestereket, megesett, hogy egy hétig be sem men­tem emiatt. Ültem is utána két hetet az Andrássy-lakta­mesélni. Hogy miről? Nos, e rányitás sem volt éppen vé­letlen. Olyan munkás-,,di- nasztiákat” kerestem éppen az „ELMÜ”-nél (így rövidítik a fényt adó és kultúrát jelentő áram .karbantartóit”), ahol apa, fia, esetleg még többen a családból a vállalat dolgo­zói. A szakszervezeti bizott­ságnál kezdtem az érdeklő­dést., de már az előszobában szóltak: ne is menjek tovább. nya fogdájában, mint hadi­üzemben munkát megtaga­dó... Mikor a művezető egyszer anyám szeme láttára vert vé­resre, anyám is megunta. Fel­bontottuk a szerződést, és ál­talános műszerésztanoncként kerültem az elektromosokhoz 1944 végén. Szerencsére 16 évesen ahhoz fiatal voltam, hogy kidobjanak ágyútölte­léknek. > Jött a felszabadulás, szinte gyerekfejjel léptem be az itt akkor erős Szociáldemokrata Pártba, de 1946 februárjában már MKP-tag voltam. 1947- ben szabadultam, mint mű­szerész, de később még vil­lanyszerelő szakképzettséget is szereztem. Közben mozgal­mi munkám is volt: MADISZ- és SZÍT-szervezés, majd átke­rülve az egyik budai elektro­mos körzeti irodába, nemcsak mint villanyszerelő, de mint társadalmi munkás is ott dol­goztam tovább. A II. kerületi Tanács tagja, az MDP helyi alapszervi titkára is voltam — amíg 1951-ben be nem vonul­tam katonának. Ott viszont hamar kiemeltek: politikai tisztként szereltem le 1956. ok­tóber 12-én, családi okokból (Vidékre akartak küldeni, be­Az apa: Furdu Tibor teg feleségem miatt nem me­hettem.) Ha valakik, akkor Furduék ilyen dinasztia... De a többit inkább az ő szavaival: — Édesapám 1927-ben ke­rült az. elektromosokhoz, se­gédmunkásnak. Majd húszévi segédmunka után lett szak­munkás: kábelszerelő. E mun­kakörből ment nyugdíjba 1967-ben — sajnos, három év­re rá a munkásélet után a nyugdíjaséletnek . is vége lett... De volt kitől örököl­nöm a szakma szeretetét. Igaz, nem itt kezdtem. 15 éve­sen, 1943-ban „patronált” be Az angyalföldi körzeti iro­dába jöttem vissza villanysze­rei őnék, november elsejével Pár napig, mert a munkásta­nács „nem kívánatosnak” mi­nősített, mint volt politikai munkást. 1957 áprilisig kel­lett várnom, hogy visszajöhes­sek. 1959 augusztusig dolgoz­tam itt, mint villanyszerelő, közben szerveztem az MHSZ-t. majd 1959 tavaszán a vállala­ti szakszervezeti bizottság tagjává és gazdasági felelősé­vé választottak. 1963. és 1969. között váltakozva két, „ke­mény diónak” tűnő MSZMP­Az idősebb fiú: ifj. Furdu Tibor alapszervezetet is vezettem, míg végül 1969-ben megvá­lasztottak jelenlegi tisztsé­gembe: a vállalati szakszer­vezeti tanács titkárává. Közben, persze, a család­ban is történt egy s más: fe­leségem, aki a Gyapjúmoső- ban dolgozott, szívműtét mi­att lerokkant, 1969 óta otthon él. De a bajban is öröm a gyerekek becsületes munkás­élete. A nagyobbik fiam, Ti­bor 1963-ban jött a vállalat­hoz, segédmunkásnak, most végzi az önálló villanyszerelői tanfolyamot A Közép-Pesti Üzemigazgatóság üzemviteli osztályának angyalföldi kiren­deltségén dolgozik. De nem­csak a szakmában „vette át a váltóbotot”: vezető szakszer­vezeti bizalmi, büszke vagyok a társadalmi munkájára Is. Felesége is „céhbeli”: a díj­beszedők pénzbeszedője. Rá­adásul a kisebbik fiam, Péter is követi a családi hagyo­mányt. ö most 25 éves, 1965- ben került ide, ipari tanuló­nak. Most a mérőosztályon ál­talános műszerész, és a fele­sége is ugyanott dolgozik. Az ő társadalmi munkájára sem lehet panasz: az általános műszaki főosztály szakszerve­zeti bizottságának és KISZ- alapszervezetének vezetősé­gi tagja. És nő már a negyedik ge­neráció is: két fiúunokám hároméves» a kislány egy. Ki tudja, lehet, hogy ők is „tro­mosok” lesznek? — Gondolom, nemcsak a Furdu-dinasztiának dolgozik több nemzedéke az elektro­mosoknál? — Akad még bőven, csak győzzem sorolni: Schiller Ist­vánnak, a vezérlési és világí­tási osztály vezetőjének a fia, István, is itt villanyszerelő. Herczeg Mihály műszaki cso­portvezető Judit lánya műsza­ki ügyintéző és a pántbizott­ságon is sokat dolgozik; a nyugdíjba készülő Horváth Imre fizikai csoportvezető lá­nya a szociálpolitikai osztály- vezető helyettese; Thuránsz- ky Antal a főelosztó-hálózat segédelektrikusa, fia, Győző pedig a Budapesti Teherelosz­tó Szolgálat villamos diszpé­csere, és vezető szakszerveze­ti bizalmi ugyanott... A fiatalabbik: Furdu Pctcr Apák, fiúit, lányok, me­nyek. Egymástól veszik át az elektromosok váltóbotját. fis a mai fiatal generáció mun­káját így szemmel követhetik a szüleik is. Talán ez is az egyik megnyugtató biztosíté­ka annak (az olvadó biztosí­ték mellett), hogy ha meg­nyomunk egy kapcsológom­bot, kigyullad a fény, beszél­ni kezd a rádió, a televízió, zümmögni kezd a háztartási gép, meleget sugároz a kályha. A mindennapok csodáiként, amelyeket a mindennapok munkájával biztosítanak ne­künk ezek a mindennapi munkáscsaládók. Szatmári Jenő István ANGYALFÖLD 11

Next

/
Thumbnails
Contents