Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. január / 1. szám
MUNKÁSDIN ÁSZT IÁK Villanyszerelő-nemzedékek váltóbotja Furdu Tibornak, az Elektromos Művek szakszervezeti titkárának amúgy is jó napja volt akkor, amikor rányítot- tam. Nem csoda: munkája elismeréséül éppen aznap választották be a Magyar Villamos Művek tröszti szakszervezeti bizottságába. így .azután jókedvűen .kezdett el anyám, aki mosónőként Ismert néhány „befolyásos embert”, a négy polgári után vaseszter- gályos-tanoncnak, az akkor már hadiüzemnek számító Kőbányai Szerszámgépgyárba. Gyűlöltem az üvöltő, ütlegelő mestereket, megesett, hogy egy hétig be sem mentem emiatt. Ültem is utána két hetet az Andrássy-laktamesélni. Hogy miről? Nos, e rányitás sem volt éppen véletlen. Olyan munkás-,,di- nasztiákat” kerestem éppen az „ELMÜ”-nél (így rövidítik a fényt adó és kultúrát jelentő áram .karbantartóit”), ahol apa, fia, esetleg még többen a családból a vállalat dolgozói. A szakszervezeti bizottságnál kezdtem az érdeklődést., de már az előszobában szóltak: ne is menjek tovább. nya fogdájában, mint hadiüzemben munkát megtagadó... Mikor a művezető egyszer anyám szeme láttára vert véresre, anyám is megunta. Felbontottuk a szerződést, és általános műszerésztanoncként kerültem az elektromosokhoz 1944 végén. Szerencsére 16 évesen ahhoz fiatal voltam, hogy kidobjanak ágyútölteléknek. > Jött a felszabadulás, szinte gyerekfejjel léptem be az itt akkor erős Szociáldemokrata Pártba, de 1946 februárjában már MKP-tag voltam. 1947- ben szabadultam, mint műszerész, de később még villanyszerelő szakképzettséget is szereztem. Közben mozgalmi munkám is volt: MADISZ- és SZÍT-szervezés, majd átkerülve az egyik budai elektromos körzeti irodába, nemcsak mint villanyszerelő, de mint társadalmi munkás is ott dolgoztam tovább. A II. kerületi Tanács tagja, az MDP helyi alapszervi titkára is voltam — amíg 1951-ben be nem vonultam katonának. Ott viszont hamar kiemeltek: politikai tisztként szereltem le 1956. október 12-én, családi okokból (Vidékre akartak küldeni, beAz apa: Furdu Tibor teg feleségem miatt nem mehettem.) Ha valakik, akkor Furduék ilyen dinasztia... De a többit inkább az ő szavaival: — Édesapám 1927-ben került az. elektromosokhoz, segédmunkásnak. Majd húszévi segédmunka után lett szakmunkás: kábelszerelő. E munkakörből ment nyugdíjba 1967-ben — sajnos, három évre rá a munkásélet után a nyugdíjaséletnek . is vége lett... De volt kitől örökölnöm a szakma szeretetét. Igaz, nem itt kezdtem. 15 évesen, 1943-ban „patronált” be Az angyalföldi körzeti irodába jöttem vissza villanyszerei őnék, november elsejével Pár napig, mert a munkástanács „nem kívánatosnak” minősített, mint volt politikai munkást. 1957 áprilisig kellett várnom, hogy visszajöhessek. 1959 augusztusig dolgoztam itt, mint villanyszerelő, közben szerveztem az MHSZ-t. majd 1959 tavaszán a vállalati szakszervezeti bizottság tagjává és gazdasági felelősévé választottak. 1963. és 1969. között váltakozva két, „kemény diónak” tűnő MSZMPAz idősebb fiú: ifj. Furdu Tibor alapszervezetet is vezettem, míg végül 1969-ben megválasztottak jelenlegi tisztségembe: a vállalati szakszervezeti tanács titkárává. Közben, persze, a családban is történt egy s más: feleségem, aki a Gyapjúmoső- ban dolgozott, szívműtét miatt lerokkant, 1969 óta otthon él. De a bajban is öröm a gyerekek becsületes munkásélete. A nagyobbik fiam, Tibor 1963-ban jött a vállalathoz, segédmunkásnak, most végzi az önálló villanyszerelői tanfolyamot A Közép-Pesti Üzemigazgatóság üzemviteli osztályának angyalföldi kirendeltségén dolgozik. De nemcsak a szakmában „vette át a váltóbotot”: vezető szakszervezeti bizalmi, büszke vagyok a társadalmi munkájára Is. Felesége is „céhbeli”: a díjbeszedők pénzbeszedője. Ráadásul a kisebbik fiam, Péter is követi a családi hagyományt. ö most 25 éves, 1965- ben került ide, ipari tanulónak. Most a mérőosztályon általános műszerész, és a felesége is ugyanott dolgozik. Az ő társadalmi munkájára sem lehet panasz: az általános műszaki főosztály szakszervezeti bizottságának és KISZ- alapszervezetének vezetőségi tagja. És nő már a negyedik generáció is: két fiúunokám hároméves» a kislány egy. Ki tudja, lehet, hogy ők is „tromosok” lesznek? — Gondolom, nemcsak a Furdu-dinasztiának dolgozik több nemzedéke az elektromosoknál? — Akad még bőven, csak győzzem sorolni: Schiller Istvánnak, a vezérlési és világítási osztály vezetőjének a fia, István, is itt villanyszerelő. Herczeg Mihály műszaki csoportvezető Judit lánya műszaki ügyintéző és a pántbizottságon is sokat dolgozik; a nyugdíjba készülő Horváth Imre fizikai csoportvezető lánya a szociálpolitikai osztály- vezető helyettese; Thuránsz- ky Antal a főelosztó-hálózat segédelektrikusa, fia, Győző pedig a Budapesti Teherelosztó Szolgálat villamos diszpécsere, és vezető szakszervezeti bizalmi ugyanott... A fiatalabbik: Furdu Pctcr Apák, fiúit, lányok, menyek. Egymástól veszik át az elektromosok váltóbotját. fis a mai fiatal generáció munkáját így szemmel követhetik a szüleik is. Talán ez is az egyik megnyugtató biztosítéka annak (az olvadó biztosíték mellett), hogy ha megnyomunk egy kapcsológombot, kigyullad a fény, beszélni kezd a rádió, a televízió, zümmögni kezd a háztartási gép, meleget sugároz a kályha. A mindennapok csodáiként, amelyeket a mindennapok munkájával biztosítanak nekünk ezek a mindennapi munkáscsaládók. Szatmári Jenő István ANGYALFÖLD 11
