Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. november / 4. szám
Beszélgetés dr. Bozsik Józseffel Heten voltunk testvérek, s egy Pest környéki kis faluban, Kartalon éltünk. Ez meghatározta a gyermekkorom lehetőségeit. Apám építőmunkás volt persze én is kőműves tanonc lettem. Negyvenöt végén töltöttem be a tizenhatot, de akkor már javában részt- vettem a főváros romjainak eltakarításában, az építkezések megkezdésében. Erről a munkáról helyeztek engem az egyik kerületi pártbizottságra. És akkor elkezdhettem tanulni... Először a pártfőiskolát végeztem el, azután az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem jogi karát. De még sokáig nem lettem hűtlen az építőiparhoz. Voltam beosztott műszaki és a Várberuházási Vállalat igazgatója. Közben tizenegy évet dolgoztam mint tanácsi vezető — s most szeptember elsejétől választottak meg a XIII. kerületi tanács elnökévé... Angyalföld Gyárak közé ékelődött bérkaszárnyák, széles utakon rohanó teherautók között döcö- gó villamosok... A tizerahá- romház, A hétház, a Tripo- lisz... gyermekkorom proletárjelképei. A felszabadulás után pedig egy felépülő új társadalmi rend bázisa. Amikor először megkérdezték tőlem, elvállalnám-e ezt a beosztást — meghatódtam, de ugyanakkor valami megmagyarázhatatlan szorongást is éreztem. Mert Budapest legnagyobb munkáskerülete tanácselnökének lenni szerintem elkötelezett felelősség ... Tudtam, hogy 1945 után az első húsz esztendő óriási fejlődést hozott ennek a kerületnek. Itt épültek az első nagy fővárosi lakónegyedek: a Béke úton, az Élmunkás téren, a Thälmann utcában, néhány évvel később az Árpád-hídfő modern lakónegyed, aztán jó tíz esztendeig semmi. Mintha megfeledkeztek volna a főváros vezetői erről a területről. Az ötödik ötéves terv célkitűzéseivel ismerkedve, örömmel láttam, hogy Angyalföld ismét dinamikus fejlődésnek indult. Akkor még álmomban sem jutott eszembe, hogy ennek a fejlődésnek nemcsak szemlélője, hanem tevékeny részvevője leszek... Amióta tanácselnök vagyok és kezdtem közelebbről megismerni a kerület gondjait, rá kellett jönnöm, hogy ez a gyors ütemű fejlődés megközelítően sem oldja meg ez alatt az öt esztendő alatt a mindennapi kínzó problémákat. Látnom kell, hogy mennyi még a kereskedelmi fehér folt, s hogy milyen állapotban vannak például az iskolák... — Tűnődve nézem, talán azt fürkészi, miről is beszéljen még nekem alig nyolchetes tanácselnöki minőségében. — Talán amit a legfontosabbnak tartok, a lehető legrövidebb időn belül alaposan megismerkedni a kerület dolgaival. Szerintem ahhoz, hogy az ember dönteni tudjon, tudnia kell, mi is az, amiben dönteni kell... Elég nehéz időszak ez a mostani. Megindult a munkás- lakás-építkezések első üteme. Négy épületnek kell 1978 decemberére 330 lakással elkészülnie, de nekünk tovább kell folytatnunk a bontásra kerülő épületek kiürítését. Méghozzá rendkívül gyorsan. Háromszázötven lakást kell megszüntetnünk, s alig van olyan család, amely már elfogadta új otthonát. Pedig nekünk mindenképpen tartanunk kell a határidőket, hiszen a hat év alatt összesen kettő és fél ezer családnak kell megkapnia az új lakást. A munkáslakás- épitési akcióban kerületünk közel félszáz vállalata, üzeme, intézménye érdekelt. Mindazok az építkezések, amelyek a kerületünkben folynak, elég sok feladatot jelentenek a tanácsnál dolgozóknak. Valahol kell egyeztetni, koordinálni, soron kívül intézkedni... A teljesség igénye nélkül csak a legjelentősebb munkákról hadd beszéljen néhány szót. Kezdjük talán az észak-déli metróvonal továbbépítésével. Aki a Marx téren keresztül jár, és valamennyire is ismeri a programot, tapasztalhatja, hogy sajnos a METROBER nem tudta határidőre előkészíteni a munkaterületeket. Ez bennünket egyelőre csak közvetve érint. Ha leszámítjuk a már mindennapi bosszúságokat okozó közlekedési dugókat. Ugyancsak ehhez kapcsolódik a Bulcsu utcai észak-pesti autóbuszállomás Árpád-hídhoz telepítése. Itt épül a Szikra Lapnyomda új irodaépületéig. Kicsit lejjebb a Pozsonyi úton a lakóház-építkezésekkel készül a KISZ Központi Bizottság székháza. A Róbert Károly körúton hetven kocsi elhelyezésére és a szervizmunkák elvégzésére is alkalmas új mentőállomást építenek. Nem messze innen folynak az új lakótelep alapozásának előkészítő munkái. Ezerkétszáz lakás lesz majd a Béke út—Béke tér—Szegedi út —Gömb utca—Papp Károly utca—Róbert Károly körút— Teve utca és a Petneházy utca által határolt területen. Eltűnik a Tripolisz is Angyalföldről. Ezerhétszáz új otthon egy 16+4 tantermes iskola, kétszáz férőhelyes óvoda, egy bölcsőde és természetesen üzletek, szolgáltatórészlegek foglalják el a helyét. Soroljam tovább ? Azt hiszem, már ennyi is bizonyítja, mennyire komoly próbatételt jelent nekünk ez a lendületes fejlődés. Sajnos, az állampolgári fegyelmet az építővállalatok sem veszik elég komolyan. Állandóan ellenőriznünk kell, tartsák be az engedélyekben meghatározott előírásokat. Arról nem is beszélek, hogy mennyi gondot okoz védeni a környéken lakók nyugalmát a lehetőségeken belül. Ezekben a kérdésekben komoly segítséget várok a tanács tagjaitól, a lakóbizottságoktól s a különböző társadalmi szervezetek aktivistáitól. Ma 147 ezren élnek Angyalföldön. Az utóbbi esztendőben jelentősen megemelkedett a születések száma. Megépült ugyan három új bölcsőde is az elmúlt években, de érmék ellenére még nagyon sok apróságot nem tudunk elhelyezni. Tulajdonképpen az óvodahálózat bővítését is tovább kell folytatnunk, mert' a tavaly elkészült Bárka utcai, Kilián utcai és Jakab utcai, Gyöngyösi és Madarász utcai összesen háromszáz férőhelyes bővítés és a Mukk Lajos, Petneházy és Jász utcai óvodák közel háromszáz férőhelye sem oldotta meg az óvodás korú gyermekek elhelyezési gondjait. Azt hiszem, jelenleg a legnagyobb problémát az oktatási területen mégis az angyalföldi iskolák állapota jelenti. Hiába toldozzuk-foldózzuk őket, régiek már, komoly felújításra, korszerűsítésre szorulnának. Az elkövetkezendő három évben el kell készülnie hatvan új tanteremnek, s azon igyekszünk, hogy ezt a számot anyagi és a kapacitás lehetőségeihez mérten valamivel még növelni tudjuk. Nagyon sok segítséget jelent a kerület számára az egy üzem — egy iskola mozgalom. De azt hiszem, az eddiginél jobban ki kell majd használnunk az ebben rejlő lehetőségeket. A kerület üzemeiben dolgozók — ahogy én látom — bármikor segítségért fordulunk hozzájuk, készséggel állnak rendelkezésünkre. Amikor elkezdtem itt dolgozni, az első útjaim egyike a hírhedt Tömöri úti piacra vezetett. Akkor határoztam el, hogy a végrehajtó bizottság tagjaival egy egész területre kiterjedő bejárást szervezünk. Ennek időpontjairól értesítettük a tanács tagjait, kérve őket, hogy a választókörzetükhöz közel első „megállóinkon” csatlakozzanak hozzánk, a helyszínen bemutatva mindazt, amelyet megoldandó feladatnak tartanak a meglátogatott körzetben. Azt hiszem, tgy sokkal alaposabb információkat kaphattunk, mintha a tanácsülések interpellációit hallgatjuk végig. Azt hiszem, részben az ötödik ötéves terv átfogó fővárosi célkitűzéseit figyelembe véve, részben pedig a XIII. kerületi Tanács saját beruházási lehetőségeit vizsgálva, most a tanácsi dolgozóknak egy jó néhány évig ,készenléti” állapotot kell állandósítani. S ennek meg kell teremtenünk a feltételeit, miután ez részben már elkezdődött — mielőtt én ide kerültem volna —, remélem, ebben is komoly segítséget kapok a végrehajtó bizottságtól és a tanács tagjaitól, akik részt vesznek az állandó bizottság munkájában ... Egy pillanatra elhallgat Töprengve néz el a függönyön átsejlő háztetők és gyárkémények fölött. A tanácsháza előtt éles csikorgásai áll meg a tizenkettes villamos. Az indulását jelző csengő hangját egy teherautó mindent betöltő dübörgése nyomja el. Azt hiszem, itt mindamy- nyiunk sok fejtörésére és fáradságot nem ismerő munkájára lesz szükség ahhoz, hogy úgy zárjuk ezt az ötödik ötéves tervet, ahogy szeretnénk ... Nem mondhatnám, hogy az elkövetkezendő évek zökkenőmenteseknek ígérkeznek. Aztán már kezdhetjük is előkészíteni a hatodik ötéves tervet... Tolmár Klára 2 ANGYALFÖLD
