Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. április / 2. szám
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii,iiiiMiiiii|l| FELSZABADÍTÓK TISZTELETA HŐSÖKNEK A hatvanas évék elején magyar-bolgár barátsági gyűléseken és összejöveteleken gyakran hallhattuk Alekszan- dar Karasztojanov ezredest, a budapesti Bolgár Nagykövetség akkori katonai attaséját. Mint a téma egyik jó ismerője, gyakran beszélt Magyar- ország felszabadításáról, arról a harcról, amelyet a 130 ezer fős Első Bolgár Hadsereg vívott magyar földön a szovjetek oldalán. De beszólt a találkozókon úgy is, mint a szovjet hadsereg volt tisztje. A nyolcas hadosztály 33. gépesített-lovas ezredének felderítő parancsnokaként az elsők között lépett ma-' gyar-földre. Harminc kitüntetése Között ott van az is, amelyet Debrecen felszabadításáért kapott. A. Karasztojanov jelenleg a Rakovszki katonai akadémia parancsnoki karának dékánja. Szófiai lakásán látogattam meg. Dolgozószobájának polcai telve könyvekkel. A falakon fegyverek, kardok, revolverek, kitüntetések — egy regényes élet emlékei. Mielőtt leírnám beszélgetésünk néhány részletét, egyáltalán nem érdektelen pár szót feljegyezni családja történetéből. Vezetéknevét nagyapjától örökölte, aki Levszkinek, a nagy bolgár forradalmárnak volt barátja és harcostársa. A törökök ragasztották rá a „Kara” (fekete) nevet, mert vitéz lovasaival együtt a rémük volt. Apja, Alekszandar Karasztojanov fogorvos, a bolsevik párt neveltje Odesszában, majd hazatérése után kommunista vezető Lom környékén. Az 1923-as szeptemberi antifasiszta felkelés leverése után elfogták és meggyilkolták. Anyja, Georgica Karasztoja- nova szintén legendás kommunista vezető volt. A felkelés után letartóztatták és két kislányával börtönbe zárták. Gyermeket várt és csak ennek köszönhette, hogy nem végezték ki. A börtönben született meg a kisfiú, aki hős apja, Alekszandar Karasztojanov nevét kapta... '1927-ben egy amnesztia során a háromgyermekes anya kiszabadult a börtönből. A párt segítségével Bécsen és Berlinen keresztül kijutottak Moszkvába. Az anya aiztán a nemzetközi munkásmozgalom nehéz útjait járta Spanyolországtól Kínáig és 1944-ben, nem sokkal Bulgária felszabadulása «lőtt egy Szófia körBolgar ezredes Magyarországért Méltón a hős elődökhöz nyéki csatában esett el a fasiszták elleni harcban. Közben a gyerekek is felnőttek. Bugyannij marsall személyes megbízólevelével Alekszandart felvették az „Első lovas hadsereg" tiszti iskolájára, amelyet 1941-ben végzett el. A háború kitörése az első vonalban találta a tizennyolc éves katonatisztet, aki aztán végig folytatta a harcot a győzelemig. Nagyobbik nővére, Lilia, újságíró lett a „Komszomolszkaja Pravdánál: férje hősi halála után 1942-ben az ellenség hátországába ment partizánként harcolni. Hősi halála után a Szovjetunió hőse címet kapta. Sokáig beszélgettünk. A. Ka- rasztojanovval... Közben Magyarországról szóló cikkeit, tanulmányait is megmutogatta. (Éppen azokban a napokban jelent meg a „A vörös lovassággal” című könyve, mely külön fejezetben foglalkozik azokkal az esetekkel amikor magyar antifasiszták segítettek a felszabadító csapatoknak.) — A harcok, Magyarország felszabadításáért 1944. október 6-án a debreceni hadművelettel kezdődtek — emlékezik A. Karasztojanov. — Hadosztályunk gyorsan nyomult Hajdúszoboszló felé: mindenhonnan lőttek minket, még azt sem tudtuk milyen egységek támadják állásainkat. Megszakadt az összeköttetés ezredeink között. Csak éjjel tudtuk nagy- nehezen megszervezni védelmünket. Akkor a helyi lakosság sietett segítségünkre. Muníciót szállítottak nekünk és sebesültjeinket biztos helyre vitték. Közben a németek újabb erőkkel támadtak. Ekkor egy veterán, Lajos bácsi jelentkezett önkéntes magyar harcostársaival — egy szakasznyi rosszul felfegyverzett emberrel. Kicseréltük fegyverzetüket géppisztolyra és kijelöltük helyüket az arcvonalban. Természetes, ez is kevés volt' e szorult helyzetben, de örültünk nekik, mert Jól harcoltak. Egyszer, azon a helyen, ahol a magyar önkéntesek harcoltak, elhallgatott a fegyverropogás. Nem sokkal később fulladozva hozzánk sietett egy szikár, szemüveges ember — aki előzőleg mondta, hogy a KMP tagja — és bejelentette az örömhírt: a fasiszták megadták magúikat. Nem sokkal később, október 17-én ezredünk legnehezebb napja kezdődött. Az ellenség egy egész gépesített hadosztályt Indított ellenünk. A német tankoknak sikerült áttörniük arcvonalunkon és északról Igyekeztek bekeríteni minket. Ivanov őrnagy tőlem kért segítséget, mert mindnyájukat a teljes megsemmisülés fenyegette. Helyzetünk egyre rosszabbodott. Erősítéseink késtek. E kritikus pillanatokban megismétlődött az, ami Hajdúszoboszlón. Onnan jött a segítség, ahonnan nem vártuk: késő este jelentkezett egy szökött katonákból szerveződött jelentős magyar önkéntes egység. Elfoglalták állásaikat és korán reggelre velünk' együtt ellentámadásba lendültek. Olyan bátran és ügyesen harcoltak, hogy a hitrelisták kénytelenek voltak visszavonulni Beszélgetésünk további részében budapesti emlékeiről esett szó, közös ismerősökről, eseményekről abból az időből, amikor katonai attasé volt. — Angyalföldön is sok helyen voltam, és szívesen emlékszem a bolgár—magyar barátsági összejövetelekre. Sosem felejtem el például találkozónkat az úttörőkkel a Karikás Frigyes utcai általános Iskolában: milyen nagy figyelemmel hallgatták a gyerekek a felszabadulással kapcsolatos történeteket! Az emlékek felidézése után jókívánságainak tolmácsolására kért meg A. Karasztojanov: — Minden barátomnak, Ismerősömnek és az egész testvéri magyar népnek a felszabadulás 32. évfordulója alkalmából egészséget, boldogságot és további sok sikert kívánok, a fejlett szocialista társadalom építésében! >p 4 ANGYALFÖLD
