Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. január / 1. szám
Az Angyalföldi Helytörténeti Klub fél évtizede foglalkozik a nagymúltú munkáskerület emlékeinek gyűjtésével. Időszerű kiszélesíteni ezt a tevékenységet és összegyűjteni kerületünk múltjának még fellelhető, újabb írásos és tárgyi emlékeit. Padlásokon, öreg épületek lebontásakor, fiókokban, pincékben félretéve vagy eldobva sok — a kerület múltját őrző — emlék található, amely felesleges lomnak, vagy értéktelen papírnak tűnik. Mindannyiunk közös kincsévé válhatnak azonban, ha szakértő kezek feltárják és eljuttatják az Angyalföldi Helytörténeti Klub gyűjteményébe, egy íeen- dő helytörténeti kiállítás alapjait vetve meg ezzel. Kérjük kerületünk régi és új lakóit, a sok emléket őrző időseket, a munkásmozgalom veteránjait a lelkes fiatalokat — KISZ-tagokat és úttörőket —, hogy e nagyszabású gyűjtőmunkában legyenek segítségünkre. Mentsük meg, gyűjtsük ösz- sze Angyalföld még fellelhető írásos és tárgyi emlékeit! A Hazafias Népfront XIII. kerületi Helytörténeti Bizottsága GYŰJTÉSI TERÜLETEK 1. Írásos emlékek: Bármely időszakban Angyalföldön megjelent időszakos laFelhivás kerületünk lakóihoz Helytörténeti gyűjtőakció pok, híradók, iskolai évkönyvek és egyéb kiadványok. Angyalföldön és az Űjlipót- városban működő társulatok, egyletek, építkezések iratai, alaprajzai, jegyzőkönyvei. Mindenfajta Angyalföldön tartott kulturális rendezvény, ünnepség plakátja, meghívói, röplapjai, Bármely időszakból a kerület egyes részleteit, üzemeit és a Margitszigetet ábrázoló képeslapok, margitszigeti belépőjegyek vagy, bérletek. Az első világháború előtti és a két világháború közötti időből kerületi telepekre címzett borítékok, levelezőlapok pl. : „Babértelep L. 1. barakk.” Bármely időszakban Angyalföldön készült és a kerület jellegére utaló fotók, negatívok, üveglemezek. Régi hatósági iratok, iskolai bizonyítványok, cselédkönyvek, végrehajtást elrendelő határozatok. Tanonc- és munkaszerződések, baleseti jegyzőkönyvek, régi emlékkönyvek, naplók, hadiüzemi igazolványok. Az első és második világháború idején a kerületbe címzett tábori levelezőlapok. Helytörténeti jellegű könyvek, üzemtörténeti kiadványok, a kerületről szóló feljegyzések, kerületi üzemek részvényei, gyártmányaikat, termékeiket ismertető prospektusok, régi cégjelzéses üzemi papírok. Bármely időszakban kiadott üzemi szükségpénzek, aprópénzt helyettesítő, úgynevezett „Jancsi bankók”. Élelmiszerjegyek, bolti hitelkönyvek. Különböző üzemi rendezvényekre, kiállításokra, nagygyűlésekre szóló nyomtatott plakátok, meghívók, röplapok. Svájci, vagy svéd oltalomlevelek. Az üzemek egykori dalárdájára, énekkarára, fúvós zenekarára vonatkozó írásos vagy fényképes emlékek. Munkásmozgalmi röpiraink, brosúrák, igazolványok, téglajegyek, egyéb dokumentumok. 2. Tárgyi emlékek: Kisipari szerszámok, műhelyberendezési tárgyak. Világítóeszközök, petróleumlámpa. mécses, régi zárak, palatábla, saját készítésű gyermekjátékok, kapucsengő, régi utcanévtáblák, házirend. Kerületi polgári iskolai jelvények, gimnáziumi jelvények, diáksapkák, régi diákegyenruha. Régi szakszervezeti, MNDSZ, MADISZ ifjúsági szervezetek zászlói. Bármely időszakból szármázó üzemi jelvények, különböző alkalmakra készített — üzemi, kerületi vonatkozású emlékplakettek. Üzemi énekkarok, dalárda, fúvószenekar zászlaja, egyen- sapkája, nyakkendője, jelvénye. Régi tűzoltófelszerelések, önkéntes tűzoltók .tevékenységével kapcsolatos tárgyi emlékek. Angyalföldi üzemekben, kisiparosoknál készült használati eszközök, kés, öngyújtó, zár stb. Üzemekben kiselejtezésre ítélt régi gépek, szerszámok. Fuvarosok, szíjgyártók emlékei, lószerszámok, patkók, kéziszerszámok, kocsimodellek. Angyalföld egyes részleteit ábrázoló rajzok metszetek, festmények. 3. Visszaemlékezések: írásos visszaemlékezés. Angyalföldi élet-, lakás-, kulturális és munkakörülmények az első világháború előtt és a két világháború közti időszakban. Angyalföld felszabadulása. Ifjúsági és gyermekmozgalom Angyalföldön. (Folytatás a 23. oldalon) Hallgatni arany..: avagy Mindenkinek van főnöke Furcsa tapasztalattal gazdagodtam az utóbbi időben. Egyre több interjú- alanyról derül ki, hogy csak egyszeri beszélgetésre „alkalmas”: ha máskor, más témában megkeresem, a legkülönfélébb indokokkal elzárkózik az újabb találkozás elől. Néhány an közülük kerek-perec kimondják az ökot: „Nézze elvtársam, kellemetlenségeim voltak a múltkori cikk miatt, semmi kedvem ellenségeket szerezni magamnak ...” Hogy milyen kellemetlenségek? Az esetek döntő többségében ugyanazok: „A főnök szólt, nem tetszett néki, amit megírtak ...” A főnök szólt. Nem, a szerkesztőségbe telefonéit, nem a cikk íróját kereste meg, nem helyreigazítást kért — a nyilatkozót támadta meg, négyszemközt, alaptermészetének megfelelően szelídebb vagy indulatosabb formában. Először arra gyanakodtam: a leírt esettel, a tényekkel lehet probléma. De nem. Ami az újságban megjelent, azt tulajdonképpen senki, a főnök sem vitatta: korrekt volt az információ, s szerencsére az újságíró sem esett a túlzás, a dolgok felnagyítása bűnébe. Egészen másutt kell keresnünk a főnöki indulatok okát. Többek közt a személyes hiúságban — volt, aki egyszerűen csak azt nehezményezte, miért nem őt kérdezték meg, vagy ha már a „háta mögött” nyilatkozott valaki, akkor legalább az ő nevét is említette volna meg ... Az ilyen érvekkel még vitatkozni sem lehet. Csak azért kinyomtatni valakinek a nevét, mert beosztottja nyilatkozott — a sajtónyilvánosság enyhén szólva is furcsa értelmezése lenne... A szereplésvágy mellett azonban más, súlyosabb tényezők is közrejátszanak a nyilatkozó elmarasztalásában. „Hogy jön ahhoz, hogy lényeges dolgokról, az egész brigád, csoport, műhely, üzemrész helyzetéről, a gondjairól beszéljen. Milyen alapon alkot véleményt lényeges kérdésekről? Beleken tárkod ik a vezető dolgába, és ez megengedhetetlen ...” Vérmérséklettől függően az ilyen véleményt nevezhetjük maradinak, -apoliti- kusnak vagy éppenséggel reakciósnak is — mindegyik jelző indokolt. Mert vezetőnek és beosztottnak, munkásnak és a vezérigazgatónak egyaránt joga, hogy a legkülönbözőbb, akár az egész vállalatot érintő dolgokról véleményt alkosson, és azt el is mondja minden fórumon. De a főnöki érveknek még koránt sincs vége. A következő: „Minek ' teregessük a szennyest, miért verjük nagydobra a belső gondjainkat? Az ilyesmit házon belül kell elintézni, és legfeljebb utólag érdemes a nyilvánosság előtt is beszélni róla ...” Kétségtelenül kellemetlen dolog, nemcsak a munkahelyen, de nyomtatott szó formájában is találkozni a problémákkal. Az újság azonban nem dicsőségtábla — a sikerek mellett a hibákról, gondokról is tudósítania kell. És ha ezt a funkcióját nem mindig képes maradéktalanul betölteni, az éppen az ilyesfajta „titkolózásnak” az eredménye. (Mellékesen megjegyeznénk: laphoz többnyire csak akkor csengetnek, amikor már az összes többi fórumot eredménytelenül végigkilincselték, vagy amikor időtlen idők óta húzódó bajokról van szó.) „A főnök szólt.” A fentebb már idézetteket vagy valami mást. lényeg, hogy kifejezést adott nemtetszésének. Az interjúalany másodszor már nem nyilatkozik, a cikkre szükség van, mit lehet tenni? Elmegy az ember a főnökhöz. Az igazi meglepetés ekkor következik: ő sem nyilatkozik. Hogy miért? Neki is van főnöke... P. L. T. ANGYALFÖLD 19
