Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1977. január / 1. szám

PIAC, SZÍNHÁZ, JÁTÉK Piac. De hívhatnánk akár színháznak is; kora hajnaltól délutánig folyamatos az előadás. Vizsgáztató-szigorú szemek. Elég szép-e ott alul is a krumpli? Sok ez, adja ennyiért! Hogy gondolja? Ha rendesen megpucolom, felét kidobom a héjjal! Ebből? Nézze csak, külön nekem hozzák Karakószörcsögről! Ennyiért!? Jó, hogy aranyat nem kér érte! Drága asszonyom, ha magának nem kell, ak­kor nem kell. Mennyiért kellene? Ugyan, ugyan... Ezt nem mondja ko­molyan. Na jó, ne maradjon rajtam ... Ha minden vevőm ilyen lenne, mehet­nék a szegényházba ... Legyen máskor is szerencsém ... Piac. A műharagok és a műszerelmek színpada. A „Ferikém, aranyos”-é, a „Margitka, drágám”-é; a „szekánt vén- asszony”-é, és a „maga kibírhatatlan, ordenáré fráter”-é.De nem kell egyiket sem komolyan venni. Kipereg a szaty­rok lyukán, s odahaza már akkor sem esik jól a bosszúság, ha fonnyadt a ká­poszta levele. Piac. Az ígérgetések és csábító kilátá­sok kaleidoszkópja. Ezt tessék meg­nézni, príma kisipari áru; olyan drága anyagból, hogy már többet nem is gyártja a maszek, mert nem éri meg neki... Ez a pár darab van még, aztán kész, ez se lesz... Ha ide tetszik kuk­kantani a jövő héten, talán addigra si­kerül szerezni, pesze nem biztos, de megpróbálom egy ilyen régi kuncsaft kedvéért... lluskám, drága, te is je­gyezd meg... Ja, hogy van egy ládával most is!? Kiment a fejemből, tessék csak várni, hát persze, hogy van, de ez gyengébb, nem is mertem ajánlani. Piac. Szerencsésnek érezzük magun­kat, mert friss a zöldség, szerencsétlen- j nek, mert foltos az alma; bosszanko­dunk, mert biztos többet számolt me­gint az a gazember, örülünk, mert raj­tacsíptük az egyforintos „tévedésen”. Zsörtölődünk, hogy milyen nehéz ez a szatyor, az is bolond, aki cipekedéssel kezdi a napot, és zsörtölődünk azért, mert csak egy százast hoztunk, nem te­lik arra a szép karajra is ... Es messze van, és zsúfolt, és nem lehet kapni sem­mit, és nem lehet látni, mit lehet kapni, mert tele a pult, és biztosan ott van mö­götte, alatta, letakarva a java, de meg­van rá a vevő, és miért nem én vagyok az a vevő, és hogy gondolja, hogy min­den vacakot kifizetek, csak azért, mert félretette nekem!? Piac. Igaz, ami igaz, szűköcske, el­hanyagolt, zsúfolt. Elkelne már egy szebb, egy nagyobb, egy fedett. Ha az is meglesz, biztosan gyorsabban, ké­nyelmesebben megy a vásárlás. De ki tudja, hátha hiányozni fog a tolongás, a zsörtölődés, a játék? Szalay Zoltán fotóriportja

Next

/
Thumbnails
Contents