Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. január / 1. szám
A hagyomány kölelez Beszélgetés Kovács Károllyal, a kerületi pártbizottság első titkárával Magas, erős, gyermekien kék szemű, könnyen mosolyódó, nehezen nevető középkorú férfi Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára. Zavarbaejtö nyíltsággal mondja: ;,Nem örülök ennek a váratlanul jött interjúnak. Felkészületlenül ért — jeleznie kellett volna, hogy miről is akar beszélgetni velem...” A szekrényhez lép, dossziékat, stencilezett jelentéseket rak az íróasztalra. „Legfeljebb puskázni fogok...” néz fel csendes mosollyal. Két és fél órát beszélgettünk. Pártmunkáról, kerületi tervekről, országos gondokról, közéletiségről, ifjúságpolitikáról, kongresszusi határozatokról, Angyalföld jövőjéről — beszédekből, irányelvekből idézett, számokat sorolt, eseményeket, dátumokat idézett. Egyszer sem pillantott az előtte heverő papírokba ... — Kérem, beszéljen először önmagáról, arról, milyen szálak kötik a kerülethez? — Tizenkét éves voltam, amikor ideköltöztünk. Itt végeztem a polgárit, itt kezdtem inaskodni, itt kaptam szakmunkás-bizonyítványt. És 26 éve, 1951- ben itt léptem be a pártba, lettem két évvel később függetlenített pártmunkás. — Milyen végzettsége van? — Mérnök vagyok. Villamosmérnök. Estin végeztem el a Műszaki, aztán a Közgazdaságtudományi Egyetemet. 1956 szeptemberében hároméves pártfőiskolára kerültem, az ellenforradalom alatt és után azonban itt voltam a kerületben: angyalföldi kommunistákkal, országos vezetőkkel együtt harcoltunk, szerveztünk, agitáltunk, hogy újra megindulhasson az élet. 1960-tól a Szovjetunióban voltam, az SZKP pártfőiskoláját végeztem. A XI. kerületben lettem titkár, míg aztán 1965-ben visszahívtak. Haza, Angyalföldre. 1970 óta vagyok a kerületi pártbizottság első titkára, 1971 óta országgyűlési képviselő. Tagja vagyok a budapesti pártbizottságnak és a vasasszakszervezet központi vezetőségének is. — Több mint egy évtizede dolgozik ebben a házban, s lassan negyedszázada függetlenített pártmunkás. Gondolom, sokadszor hallja a kérdést: mi a kerületi pártbizottságon dolgozók legfontosabb kötelessége? — A legfontosabb kötelesség ... így, egyes számban aligha határozható meg. Olyan széles területen, annyiféle feladat megoldásán kell dolgoznunk ... bármifajta tömör definíció a dolgok leegyszerűsítéséhez vezetne. Kérdésére a válasz mindenesetre így kezdődhet: a legfontosabb kötelesség a párt politikájának megvalósítása a kerületben. Mégpedig minél nagyobb hatékonysággal. — Hatékonyság. Ez a fogalom a XI. pártkongresszus óta politikai szótárunk egyik leggyakrabban használt kifejezése lett... ■— Igen. Ez most a mottó. Ennek szellemében kell a kerületben lakókkal, az itt dolgozókkal megértetnünk: politikánk megvalósulásának, munkánk hatékonyságának, eredményességének megfelelően válhat szebbé életünk. — A nagy célokat a mindennapok feladataira aprózva hogyan, milyen kapcsolatokon át jut el a „nagypolitika” az egyes emberhez? A közvetítésben milyen utak, milyen módok állnak a pártmunkások rendelkezésére? — Az irányelvek, a határozatok, politikai döntések, gazdasági feladatok megvalósításában elsősorban az angyalföldi üzemek, állami és társadalmi szervezetek kommunistáira és rajtuk keresztül csaknem százezer dolgozóra támaszkodunk. Hallatlanul széles, erős bázis ez... — Budapest legnagyobb munkáskerületében, a gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkező Angyalföldön kevesebb, vagy több a pártbizottság titkárának gondja, mint másutt? — Nem hiszem, hogy bármiféle ösz- szehasonlításra mód lenne. Fogadjuk el mindenesetre, hogy Angyalföldön a feladatok különösen összetettek. Milliár- dokat, tízmilliárdokat hozó ipar — textilüzemek és gépgyárak, szövetkezetek és nehézipari mammutvállalatok, öt világrészen ismert orvosi műszeripar és most felnövő új ágazatok: ezen a pár négyzetkilométeren együtt van minden ... a rendkívül széles gyártmányskála és ennek megfelelően a sokfelé ágazó gondok is ... — Kérem, beszéljen a munkatársairól. Milyen követelményeknek kell megfelelnie, milyen tulajdonságokkal kell feltétlenül rendelkeznie a függetlenített pártmunkásnak? — Bővítsük a kört így: a kommunistának .. . Mindig követelmény volt, s az is lesz: pontosan ismerje az ügyet, az azt megjelenítő politikát. Társadalmi fejlődésünkkel arányosan mind több és több ismeretet feltételez ez, állandó tanulást, önképzést követelve. A nálunk dolgozók döntő többsége főiskolát, egyetemet végzett, magas szinten sajátította el a marxizmus—leninizmust s mégis, holnap, holnapután újabb és újabb „tárgyakból” kell majd eredményesen vizsgáznia ... Megfelelő felkészültség, ismeretanyag. Erre máshol is szükség van, csakhogy nálunk mindennek széles körű mozgalmi tapasztalattal is párosulnia kell. S ez az, amit az iskolapadban aligha sajátíthatunk el, ■ megszerzéséhez a műhelyekben, a gyárakban töltött évek, a KISZ-ben, a tömegszervezeteknél szerzett tapasztalatok, száz és száz mozgalmi feladat sikeres megoldása kell. — Az emberi tulajdonságok közül melyek a legfontosabbak? — A mélységes humanizmus, a közvetlenség, a szuggesztivitás, áldozat- készség. A becsületességet nem említem: ez, a szocialista embert általánosan jellemző norma kell, hogy legyen... — Meglehetősen magas követelmények. Ilyen elvárások mellett, nincse- nek-e kádergondjaik? — Ha vannak, akkor elsősorban azért, mert egyre nőnek a feladatok s ezzel együtt a pártmunkással szemben támasztott követelmények ... Ide nem meggazdagodni jönnek az emberek, amikor áldozatkészségről beszéltem, akkor a magas szinten képzett szakembereink viszonylag szerény fizetésére is gondoltam. Vállalniuk kell, hogy kevesebbet — ne értsük félre, nem keveset, hanem kevesebbet — keresnek, mintha gazdasági területen helyezkedtek volna el; hogy itt a kötetlen munkaidő korábbi kezdést és későbbi „műszakzárást” jelent; hogy a munkafegyelem nálunk az energiák maximális kihasználásával egyenlő; hogy nem szakosodhat senki egyetlen szűk kis területre, többé-ke- vésbé a mozgalmi munka minden sajátosságával tisztában kell lennie... Mégsem állunk rosszul. Különösen a het- venhármas novemberi központi bizottsági határozat óta tudatosan, hosszú távra dolgozunk, szervezzük, képezzük az utánpótlást. — Hány párttag van a kerületben? — Tizenhétezer. — Az angyalföldieknek több mint tíz százaléka. Kérdés: elegen vannak-e ahhoz, hogy töretlenül tovább vigyék a kerület nagy mozgalmi hagyományait? 2 ANGYALFÖLD
