Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. november / 2. szám
Angyalföld arcai BESZÉLGETÉS KELEN BÉLÁVAL öt sor a Ki Kicsoda? című kiadványból: „Kelen Béla (1920—) az Esti Hírlap főszerkesztője. (1962 óta) Uvegtechnikus, 1937 óta párttag. 1945—56 között különböző párt- és tömegszervezeti funkciókat tölt be. 1950 —51-ben elvégzi a pártfőiskolát. 1957—62, az MSZMP budapesti bizottságának titkára. 1949 óta országgyűlési képviselő.” Öt sor. Ha futotta volna hatodikra, az talán így kezdődne: „Kelen Béla, az angyalföldi ...” — ön azt mondja: a történelmet kérdezi tőlem, tőlem, az élő tanútól, a cselekvő részestől .. Nagy szavak. A dolgok sokkal hétköznapibbak voltak — pátosz, dramatizálás csak meghamisítja őket... „SÖTÉT ANGYALFÖLD” — A Visegrádi utcában, a Tizenhárom-házban születtem. Egyszerű tény. Mint ahogy egyszerű tény, ami ebből következett: úgy éltem, nőttem fel mint a többi angyalföldi proligyerek. Sötétségben. Válság, munkanélküliség, ellen- forradalom, Horthy-rend- szer ... gondoskodtak arról, hogy sok fény ne jusson el hozzánk. Se a lámpák, se a szellem fényéből... „Sötét Angyalföld ...” Amikor az újságok egy-egy gyilkossági tudósításban ezt leírták; a rossz közvilágítást és az itt élők „megbízhatatlanságát” egyaránt minősítették. A szellem sötétségére nemigen céloztak: az ellen Horthyék a történelem során már annyiszor bevált módszerrel küzdöttek. Templomot építettek. Nem egyet, nem kettőt, ötöt, csak itt Angyalföldön . .. Remenyik Zsig- mond okos, maróan éles szatírában — még a címére is emlékszem: „Mese habbal” — írta meg, hogy isten új hajlékai mellett egyetlen iskola felépítésére sem futotta már a pénzből ... „Csakazértis Angyalföld!” válaszoltuk mi. És nemcsak a 14 prolik. A fajelmélet „importjával” elérték, hogy egyre több lipótvárosi polgárgyerek csatlakozott a mozgalomhoz: ők a műveltségüket hozták, mi az osztályöntudatunkat. Egyenrangúak voltunk ... FELSZABADULT ANGYALFÖLD — Az első az volt: meg kellett győzni az embereket, jöjjenek fel a föld alól, kezdjük el a munkát, az újjáépítést. Rosszul indult, a természet nem fogadta túlzottan kegyeibe az országépítőket. A zajló, megáradt Duna jege összetorlódott a hídroncsoknál, a folyó kiáradt, víz alá került az egész Hajógyár ... Tűz ütött ki a Lángban... leégett a rendőrkapitányság ... Mentettünk, oltottunk, agitáltunk. Eredményesen. Ha lassan is, de megindult az élet. Mi adtuk az első embereket a „Manci-híd” építéséhez, mi osztottuk az első tál meleg ételt. A Váci út ötvenben volt a pártbizottság és az ingyenkonyha. A feleségem osztotta a levest. Ott állok mellette, s látom: egy fiatal, vékonyka, ijedtarcú barna nő, kezében a féligtelt csajkával visszasom- fordál a sor elejére. „Kaphatnék még egy kanállal...” motyogja „mi bújtattuk Fehér Li- pótot, vinnék neki is...” A közelben állók zúgni kezdtek: „Mi az, ki az, nehogy adjanak neki!” A nő már indul, arcán lemondó mosoly: „Persze, ezek honnan ismernék?” Megállítottam. „Fehér Lipót? A híres matematikus? Adunk. Persze, hogy adunk...” Azt hiszem, ez volt az első tudományos pótlék Magyarországon ..; Újjáépítésért, nemzeti ösz- szefogásért, demokratikus megújhodásért harcoltunk, az országos választásokra készültünk, a főváros élelmiszerellátását szerveztük. A munkába, egyre többen kapcsolódtak be, egyre szűkebbnek bizonyult a Váci út ötven. Én azt hittem, ez így törvényszerű, így természetes. De aztán egy szép nap beállított a Béke téri parókia plébánosa s megmagyarázta, mitől van ez a nyüzsgés a párthelyiségben. A beszélgetésünk valahogy így zajlott le: „Béla fiam, ez a biliárdasztal itt a mienk ... Adjátok visz- sza... legyél belátó, hisz téged is én kereszteltelek.” „Dehát plébános úr! Nincs nagyobb gondja, mint a biliárdasztal? Minek az magának?” „Kell. Feltétlenül kell. Mert ahol a biliárdasztal, oda jár a fiatalság ....” ÉPÜLŐ ANGYALFÖLD — „Vörös Csepel, zúgjon a hangod, Váci út felelj neki...” Én azt mondom: fordítva is lehetne. Angyalföld mindig vörösebb volt, egységesebb, harcosabb. A KMP az egész országban itt kapta a legtöbb szavazatot 45-ben és — itt volt a leggyorsabb ütemű az újjáépítés. Se kiemelni, se az egyetemes magyar munkás- mozgalom fölé helyezni nem akarom az Angyalföldön történteket ... de tények, ismét csak egyszerű tények ezek Álmok váltak valóra - volt amelyik előbb, volt amelyik lassabban. Két személyes emlék. Valamikor a harmincas évek végén volt, hogy a Dagály utcában, a Duna parton melegforrások törtek fel... sokan jártak oda fürödni, megmártózni a sáros, iszapos gyógyvízbe. Egyszer azt mondtam: „Amikor szocializmus lesz, ide nagy strandfürdőt építünk, parkkal, tágas zöld ligettel...” Az új pártház területét jelöltük ki, még 1945- ben. Jó helyet kerestünk, a Váci úton, közel a kerület szívéhez. „A szomszéd telket is sajátítsuk ki... ide majd egy színháznak is el kell férnie:” VIHAROS ANGYALFÖLD 1956. A pártházat védtük, ameddig lehetett. Nem tarthattuk tovább. Menni, de hová? Egyetlen esély maradt: vissza, mindenki a szűkebb pátriájába. A Váci úton, a gyárak előtt százával, ezrével az emberek. Utoljára huszonnyolcban, a tömeges elbocsátásoknál gyűltek össze ennyien, nagyjából ugyanilyen hangulatban. Odamegyek, felismernek. „Még ide mered dugni a pofád? Hát a nagy autódat hol hagytad...?” „Nem hoztam el. Minek? Még felborítanátok...” Aztán más hangok: „Mi lesz, Kletya, hogy lesz ezután ...?” „Hogy lesz? Ti itt kint, bent a gyárban, fegyverrel a kézben meg olyanok, akiket sohasem láttatok volna magatok közt szívesen ... Menjetek vissza, ne engedjétek át a hatalmat senkinek ...” Így volt. Az angyalföldi tömeg sok régi kommunistát megvédett, nem tagadta meg őket. És az újrakezdésnél, megintcsak az élre állhatták a régiek... SZOCIALISTA ANGYALFÖLD — Mai örömök, mai gondok. Egyszerűbbek? összetettebbek? Épül a metró. Egycsa- pásra megváltoztatja, világvárosivá teszi Angyalföld közlekedés-rendjét. Ki vitatná, hogy ez jó? De ott a gond: meg kell óvnunk, az építés évein át kell mentenünk a Lehel piacot... Lipótvárosba bevezették a gázfűtést. A fogadóórámon egymás után hallgatom a panaszokat — visszaélések vannak, a szövetkezeti szerelők komoly borravalókért dolgoznak, gki nem fizet, rosszul jár. Sok itt a nyugdíjas, a kisfizetésű ember ... éppen ők kerüljenek hátrányos helyzetbe? Gyerünk, nagy nyilvánosság elé az igazságot! Leleplező riport az Esti Hírlapban... botrány ... vizsgálat... leváltások. És a munka leáll. A tél küszöbén. Az igazukat megkapták, de mire mentek vele? Didereghettek a fűtetlen szobában ... azok, akiknek az érdekében szót emeltem. Milyen lesz Angyalföld 2000-ben? Milyen lesz... Az emberek többnyire a tökéletes műszaki fejlettséggel, a kiegyensúlyozott, konfliktus- mentes gazdasággal hozakodnak elő, amikor a távolabbi jövőről beszélnek. Én nem ezt — az emberi oldalt tartom elsődlegesnek. El kell érnünk, és el is fogjuk érni, hogy mindenki választható legyen ... Igen, pontosan... A szót jól értette, de azt hiszem mégis meg kell magyaráznom, mikor, mitől lesz szerintem mindenki választhatóvá... A feltétel: legyen jó szakember, orvos, mérnök, esztergályos, tanár, szövőnő vagy bányász és — ugyanilyen magas szinten értsen a közügyekhez. Enél- kül nem megy. Népfront-feladat. A közügyekre nevelés, az érdeklődés felkeltése éá kielégítése — kedvenc vesszőparipám — tökéletesen csak a Hazafias Népfronton keresztül valósulhat meg. Sikerülni fog? Sikerülnie kell. Van valami szimbolikus abban, hogy Angyalföldön a népfront a Váci út ötvenben székel. Ott, ahol az új életet, a társadalmi megújulást 31 éve elindítottuk... Puskás L. Tamás ANGYALFÖLD
