Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. november / 2. szám
NEMCSAK ANYAGI LELTÁR... — Hát ha 3k nem jöttek hozzánk, nekünk kell megtalálnunk a hozzájuk vezető utakat — folytatja — Úgyis régen tervezzük, hogy a fiatat tanácstagokat a párt és a hazafias népfront körzeti csoportokat rendszeresen tájékoztassuk az őket érintő munkánkról. Szerintem rajtuk keresztül biztos meg tudjuk találni a kapcsolatot a kerületben élő, de nem itt dolgozó fiatalokkal. — A népfronttal közös programjaink eddig is nagyon jól sikerülték — veti közbe Hajdú Jóska —, biztos, hogy tőlük számíthatunk segítségre. — Ha erről az oldalról vizsgáljuk a dolgokat, emlékeztek, felvetődött az itt lakó, de nem itteni KISZ-tagok bevonása a klubéletbe is. Azt hiszem a tanácstagokon, lakóbizottságokon keresztül meg lehetne tudni: nem kellene-e az ifjúsági klubokat legalább egyszer az ő számukra nyitva tartani — javasolja Hörl Juli. — A sportnál is ugyanez a probléma! Mi ugyan a tizenhét magunképített kispályára egy-egy alkalommal kiviszünk 8—900 srácot mozogni, de le. számítva a Béke tér környékén lakókat, meg néhány fiatalt az Árpád-hídfői lakótelepről — nemigen láttok más, nem itteni KISZ-tag angyalföldit! Illés az órájára néz: — Gyerekek! Ne haragudjatok, de nekem most már rohannom kell, várnak a PB-n. Itt leszel még? — fordul hozzám — azt hiszem elég gyorsan végzünk. Közben Ildikóval beszélgetek, segítek neki meghívókat postázni. Először ő kérdez, hiszen tudja, miért vagyok itt reggel óta: — Hogy tetszik minálunk? — Elég mozgalmasnak tűnt ez a mai nap... — Áh! Nehogy azt hidd! Alig voltak itt kintiek és mázlid volt, mert a telefon is kevesebbet csengett a szokásosnál. Tudod ez a legjobb az itteni munkában: nem unalmas. Itt nincs két egyforma nap! És ugye milyen ió ez a kollektíva? Tudod én most gi- mibe járok, itt valahogy a szellemben benne van, hogy az ember többet akarjon ... Idővel visszaérkezett Farkas Illés, s tessékel be a szobájába: — Kevés az időnk, mindjárt visszajönnek a leltározók, s akkor megint a vagyoni helyzetünkkel fogunk foglalkozni. Lám igy zárul a napi kör. . Egy lényeges dologról a mai napon jóformán nem esett szó — teszi hozzá mosolyogva. —> mert tegnap az aparátusérte- kezlet témáia volt. Az ifjúsági parlamentek. Ezért is akartam még beszélni veled, mert az előzővel szemben nagyon nagy előrelépést jelent, hogv a srácok ma már nem csak arról beszélnek, hogy mit kérnek, hanem arról is — a vállalatuk vezetése miben számíthat rájuk. — Valahogy úgy érzem, rengeteget fejlődött a kerületi fiatalság közéleti, érdeklődése. Erre a legjobb példa a népfront választás: az ottani vezetőkkel közösen sikerül elérnünk, hogy az eddigi tizenegv- nehány százalékos aránvról — harminc százalékra emelkedett a fiatalok száma a népfront bizottságban. Az ajtón Tóth Kati dugja be a fejét: — Jöhetünk? S ezzel kezdetét veszi a „statisztikai másfélóra”, ahogv valaki tréfásan elnevezte. Adatokat egyeztetnek és összesi- tenek, táblázotakot készítenek, tapasztalatokat csőréinek ... Negyed hét körül jár, amikor kilépünk a kapun. A ház előtt autók sorjáznak, ünnen- lőbe öltözött emberek igyekeznek esernyőik alatt összebújva a József Attila szf-iházba. Tolmár Klára ANGYALFÖLD 9 Egy nap a KISZ-bizottságon Reggel nyolc óra. Már elcsitult a csúcsforgalom a Váci úton, s a reménytelenül zuhogó eső fátyolén át az Árpád hídnak és a lakótelepnek Csak a körvonalai sejlenek. Jóval a munkaidő kezdete előtt érkezem, de a XIII. kerületi KISZ-bizottság majdnem teljes létszámban ott vitatkozik Tóth Kati, gazdasági vezető apró kis irodájában. — Tudod, ötévenként felmérjük a KISZ-szervezetek vagyonát — magyarázza a helyzetet Kati. — Ebben a munkában részt vesz mindenki, egyedül nem is győzném 179 helyen elkészíteni a leltárt ... Nem is hinnéd, de csak itt a kerületben több, mint öt millió forintnyi értékkel rendelkezünk. Van lemezjátszó és magnó, rádió, televízió, bútor, fényképezőgép és filmfelvevő, könyv, labda és elektromos játék... Ez a munka tehát jó néhány hétig eltart, s ilyenkor beszéljük meg: ki hová megy, mennyit tud vállalni a mai napira a saját munkája mellé. A másik szobában Tekse Lajos ifjúmunkás titkár egy nagy halom pénzt számol. — Most éppen pénztáros vagyok! Az angyalföldi ifjúmunkásnapok egyik programja a ,,nyitott színház”. A Tháliát béreltük ki, s a közönségszervezők nem vállalták, hogy ennyi helyről gyűjtsék be a jegyek árát. Így aztán nekem hozzák be a srácok a pénzt, s majd én számolok el. — Sok dolgod van az ifjúmunkás napok szervezésével? — Elég sok, hiszen, ha tényleg meg akarjuk valósítani célkitűzéseinket — a fiatal munkások politikai, szakmai és általános műveltségének bemutatása, sikeres szakmai fórumok, rétegtanácskozásak..., hogy csak a lényegesebbeket említsem — ez már önmagában alapos előkészítést _ igényéi. Ehhez aztán számíts hozzá a tényleges szervezést: terembiztosítás, kiállítási anyagok begyűjtése, előkészítése; dekorációk — annyi helyre; meghívók, a színház... Persze, azért innen a bizottságról sem egyedül csinálom, majdnem mindenkinek vannak benne részfeladatai. — Nálatok ez a szokás, hogy mindent kollektiven csináltok? — Hát persze: közös érdekünk, hogy jól sikerüljenek az akcióink, hiszen közösen ítélnek meg bennünket. Különben is — egy embernek nem lehet száz keze! A napi munkának azért menni kell. A KISZ szervezetek koordinálása, irányítása a mi feladatunk. Hozzám harmincöt tartozik. Egyébként is rendszeresen látogatom őket, segítek a helyi programok megszervezésében. Gondolhatod, hogy most amikor egymás után vannak az ifjúsági parlamentek, ráadásul az ifjúmunkás napok..., szóval, ha több példányban lennék, akkor is lenne mit csinálnom. Farkas Illésnél a KISZ-bi- zottság titkáránál találom Szirtes György agit.-prop., Hörl Júlia iskola-, Kanász József és Hajdú József szervező titkárokat. A tanácsi vb. ülést beszélik meg, amelynek témája a KISZ és a kerületi tanács együttműködése volt. Többéves munkájuknak az értékelése, nem csoda, ha Ildikó, a titkárnő már a második kör kávét hozza. Farkas Illés éppen a megbeszélteket összegezi: — Azt hiszem, az vitathatatlan, hogy az utóbbi időben élőbbé, szorosabbá vált a kapcsolatunk a tanács végrehajtóbizottságával. Az ifjúságra vonatkozó döntéseikben figyelembe veszik álláspontunkat. Ezekről a kérdésekről aztán rendszeresen tájékoztatnak bennünket. Ha én nem érek iá, valamelyikünk mindig elmegy a tanács és vb ülésekre Mi is meghívtuk már többször a tanács vezetőit a KISZ- vb, illetve bizottsági üléseire Az ifjúsági klubmozgalmat pedig együttes ülésen tágyaltuk meg... Szerintem most már az osztályok munkatársai és a reszortfelelőseink között is megfelelő a kapcsolat. — Feltétlenül — bólogat Kanász Jóska —, ha semmi mást nem nézünk, csak a társadalmi munkát! A „Hat órát Angyalföldért” mozgalomban idén is elértük a 140 ezer órát! — Azt hiszem itt van egy alapvető probléma amiről eddig nem beszéltük — szól közbe Farkas Illés. — Ezeknek a társadalmi munkaóráknak jó fele a kerület várospolitikai céljait szolgálja. Parkokat hoztunk rendbe, kis sportpályákat építettünk, játszótereket javítottunk..., de közüle- tek ki látott csak egyetlen egy a környéken lakó fiatalt, amint éppen felajánlja: csatlakozni akar a munkánkhoz? Csend. Senki nem tud ilyesmiről.
